Tegnap megcsináltam! Megszerkesztettem, és ki is nyomtattam új receptkönyvemet 2 példányban. 35 fényképes recept, már csak a spirálozás van hátra. Megadtam a módját, és fotópapírra nyomtattam. Nagyon pipec lesz, ha kész lesz! Remélem, örülni fognak neki. Tegnap korán keltem, és késő estig csak ezt csináltam. Megérte! El is fáradtam kicsit, de ez a szellemi fáradság a siker birtokában jól is esik. Ma kicsit pihenni fogok. Amellett, hogy könyvemmel foglalkoztam, tegnap még pesztrálkodtam is. Vendég kutyám volt, aki szemben a sajátommal, talpig energia. Egész napos figyelmet igényelt, de örömmel tettem. Amilyen kicsi, annyira eleven.
A kajával mindössze annyit foglalkoztam, hogy gyorsan tálaltam, megírtam véleményemet, és kész. Szerintem, ma sem fogok novellát írni az érkező ebédről.
Magyaros zöldséglevest kaptunk, ami attól magyaros, hogy paprikás, így piros. Nem attól, hogy a tálaláskor ihaj - csuhaj felkiáltással teszik elénk. Érdekes, hogy mennyire beivódott a köztudatba a hit, hogy ami piros, az magyar. Pedig csak a XIX. század közepétől paprikázzuk ételeinket. Van receptem is erről a levesről, így illusztrálom is. Igaz, hogy levesem a tavaszi zöldségleves névre hallgat, de képzeljétek el, hogy jól meg is paprikáztam, és akkor már magyaros!
A tarja sem annyira magyaros bár hamarosan elkezdődik a kerti, szabadtéri sütögetések ideje, amin állandó étel a sertés tán legfinomabb része. Bepácolva, tárcsában, vagy faszénparázson sütve, kevés jobb kaja van a tarjánál. Azért nagyon jó, mert nagyon át van szőve zsírerekkel a hús, ezzel ha nincs nagyon kiszárítva, isteni! Ma nem parázson sütötték, de így sem rossz. Egyedül a füst, semmihez nem hasonlítható íze, illata hiányzik belőle, de kárpótol a fokhagymás íz, amit imádok. Receptem nem tükrözi híven a valóságot, de legutóbb így készítettük nem roston, hanem tepsiben, mégis jó receptet hozok a tarja elkészítéséhez.
A rakott zöldbabot is nagyon szeretem, de legtöbbször nem úgy érkezik, hogy szépen tudjam tálalni. Mindig szétesik, bár a konyhán igyekeznek szép, kocka alakú adagokat tenni edényeinkbe. De mire kiszedem, legtöbbször atomjaira hullik szét, ez az egyébként finom étel. Ennek ellenére igyekszem mindig a legszebben tálalni, mert szépen jobban esik így az étel. Ma így sikerült. Ha bárkinek kedve támadna a rakott zöldbabhoz, van receptem is róla. Minek szépítsem. Ma így érkezett a rakott zöldbab, amit szégyen lett volna lefényképezni. Az íze egyébként kitűnő!
Elárulom ez, sőt egyik mai receptem sem került bele új receptfüzetembe, oda inkább különlegességeket tettem. Ezt is várták el tőlem. Próbáltam olyan összeállítást csinálni, amelyben mindkét megajándékozni kívánt megtalálja a kedvére valót. Nem volt könnyű, mert mindkettőjüknek egészen más az ízlése. De úgy érzem sikerült megtalálni a közös nevezőt!
A kajával mindössze annyit foglalkoztam, hogy gyorsan tálaltam, megírtam véleményemet, és kész. Szerintem, ma sem fogok novellát írni az érkező ebédről.
Elárulom ez, sőt egyik mai receptem sem került bele új receptfüzetembe, oda inkább különlegességeket tettem. Ezt is várták el tőlem. Próbáltam olyan összeállítást csinálni, amelyben mindkét megajándékozni kívánt megtalálja a kedvére valót. Nem volt könnyű, mert mindkettőjüknek egészen más az ízlése. De úgy érzem sikerült megtalálni a közös nevezőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése