2015.05.07. Karfiolleves, csirkemell lecsós raguval, székelykáposzta.

Még nem érkezett meg a kaja, de már vannak terveim. Egész héten eddig fel voltam spanolva, és ez kreativitásra is sarkal. Mindig kicsit korábban kelek fel, elolvasom leveleimet, meg a sajtót, elvégzem a rutint, és nekiállok írásomnak. Mindig arról írok, amik éppen foglalkoztatnak. Amúgy napló szerűen. Gyermekeim, unokáim is ismerni fogják évekkel ezután is hétköznapjaim történéseit. Tegnap szerencsére semmi negatív nem történt, így azzal foglalkoztam, ami igazán érdekel.

 

A mai kajákkal  kapcsolatban, már tegnap morfondíroztam. Hogyan fogom kicsit átalakítani, kedvemre szabni őket? Nem mintha nem lennének amúgy is elég jók, de a karfiollevest, ebben a formában egyáltalán nem szeretem. És így soha nem is szerettem! Nagyon menzás ebben a formában! Pedig a karfiolt imádom. Imádom állagát, roppanósságát, de nem tudok mit kezdeni azzal, a lágy, nyúlós izével, ami ilyenkor levesként kerül elém. Nem hibáztatom a szakácsokat, mert ők időre dolgoznak, sőt a fagyasztott karfiol meg is határozza a végeredményt. Nekem viszont van időm, hozzá adni azt a pluszt, amivel kicsit élvezhetőbbé tudom tenni a mai levest. Mit kicsit? Nagyon! Mert a karfiol iránti rajongásom nem változott, az időkkel csak nőtt. Hogy mindneki megértse miről is van szó, idehoztam saját karfiollevesemet, ebből szerintem mindenki megérti, én hogyan is szeretem a szerintem tökéletes karfiollevest.  Van persze más lehetőség, és nyáron biztosan el fogom készíteni másképp is. Már gyűjtöm az ötleteket. De ma is átalakul a karfiolleves!

És közben megjött az ebéd, így már látom is mit, hogyan tálalok ma.

A most leírni kívánt ételről receptet nem produkálhatok, mert még nincs ilyen. Majd lesz, mert leírom a mait, de előtte átdolgozom kicsit. Nem nagy vaszisztdasz, mert előre tudtam, hogy natúr csirkemellről van szó, amire konzerv lecsóból sűrített ragut tálalnak. Akár így is tökéletes, de nekem az a hivatásom, hogy még finomabbá, élvezetesebbé tegyem a kaját, amit ma fiam elé teszek. A csalamádé ehhez tartozik, de külön tálaltam, mert így élvezhetőbb. Az tény, hogy minden lecsós ételt nagyon szeret. Nem lesz gond az osztozkodásnál, mert ezt biztosan kedvelni fogja. A székely káposztát pedig nem szereti! Az a másik főétel.

Én viszont bab, paradicsom, és káposzta őrült vagyok, tehát le nem mondanék róla semmi pénzért. Enni, és készíteni is nagyon szeretem. Igaz, hogy Benke Laci azt mondta évekkel ezelőtt, hogy torosban nagyon jó vagyok, de ez sem különbözik sokban tőle. A torosba csontos húst is teszek, a székelykáposztába nem nagyon. Mivel a káposztás kajákba profi vagyok, (már választotta torosomat a zsűri a legjobbnak sok közül) mi sem természetesebb, hogy vannak receptjeim is róluk. Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy a Székely káposzta nem a népcsoportról, hanem egy vendéglősről kapta nevét.  
Ma tehát mindketten ismét jól lakhattunk, és jól is fogunk lakni, de a kaják átdolgozása még folyamatban van. a fotókon a jelenlegi állapot tükröződik, de némi változtatások, természetesen újjá fogják varázsolni az étkeket. De azért vagyok én. Na csá!