Jókedvűen ébredtem! Tegnap sok pozitív töltést kaptam, természetesen átvitt értelemben. Nem ültem akkura, de még csak a 220-at sem vezettem magamba. Helyette itt voltatok Ti! Megkerestetek többen, és megvitattunk bizonyos történéseket. Meg is erősítettetek több olyan dologban, amiben magam is kialakítottam álláspontomat, de örülök, hogy nem csak én látom így az események folyását.
Ráadásul ismét elismertek szakmailag is. Nem eredeti szakmámban, (Órás) mert azt adottságaim miatt kénytelen voltam már rég feladni. Új, választott szenvedélyemben, szerelmemben a gasztronómiában is. Egyre több helyről osszák az áldást! Nem átvitt értelemben, hanem valóban! És jó értelemben.
És este jött a Konyhafőnök. Kedvenc műsoraim egyike, mert a gasztronómia szerelmese mit nézzen mást? Egy dolgot nagyon irigylek! Azt a korlátlan mennyiségű De Luxe minőségű alapanyagot, amihez valószínű sosem lesz szerencsém. Ha én egyszer! Mit tudnék belőlük csinálni?! Álmodik a nyomor! Nem jelentkeztem a versenyre, és soha nem is fogok, mert van önkritikám. Pedig megkerestek az első széria előtt. Tudok főzni, de nem a kamerák előtt. Nem vagyok szégyellős, de nem szeretem mutogatni magam. Ennyi! Szót nem érdemel többet!
A napi kaja az más! Erről mindig szívesen írtam. Szinte mindenki tudja már, hogy nem mindennap főzök, hanem kedvezményes áron hozzájutok olyan, finom ebédhez, amire kevés panaszom van. Erről írok minden hétköznap, immár három éve. Vannak kedvenceim. És vannak olyan kaják, amiket kevésbé csípek. De egy menüztető étteremtől nem várok el mindent. Tudom, hogy egy olykor több mint 600 főt ellátó konyhán kompromisszumokat kell kötni. De lehet minden nap valami pluszt is hozzáadni, élvezetesebbé tenni az ételeket. Csak egy kicsit gondolkozni kell, és kicsit jártasnak lenni a gasztronómiában. Utána is lehet fűszerezni mindent, ha más az embernek az ízlése. És apróságokkal javítani a kaják színvonalán. Néha elég egy szép tálalás.
Ma sokat nem adhatok, és nem is akarok hozzátenni az ételekhez.
A daragaluska (lánykori nevén grízgaluska leves) mindig kíváncsisággal tölt el. Nagyon finom tud lenni, és nagyon el lehet baltázni! A galuskán van a hangsúly! Ha jól megfőtt, az maga a tökély! Ha szétfőtt, ha kemény, mehet a kukába. Ma nem voltak a helyzet magaslatán, mert kicsit kemény a galuska. Akikhez később szállítják ki, lehet, hogy jó állagban kapják, mert még fő a levében. Természetes, hogy saját konyhámban másként készítem ezt az ételt is, mint egy több főt ellátó étteremben. Én nem szaggatóval, hanem kanállal készítem a galuskát, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy finom legyen, jól meg legyen főve. A hús, vagy a csont alaplé, amibe belefőzzük, az már másodlagos. Most egész jól sikerült, de azért megosztom saját írásomat, hátha valaki ebből is tanul.
A tökfőzelékről nincs mit beszélni. Vagy szeretjük nagyon, vagy utáljuk mint a bűnt! Gyerekkoromban valami miért nem szerettem. Aztán jött a fordulat! Tudom, nem csak én vagyok így a dologgal, mert sokak leírták, hasonlóan élték át kapcsolatukat a tökfőzelékkel. Egy nagy tökfőzelékzabálás után írtam meg ezt az írást, ami a tökfőzelékről zeng dicshimnuszt, és nem mellesleg leírtam benne a receptet is. Ma egy régebbi fényképet tettem fel róla, mert a Stefi belesüllyedt a főzelékbe, és nem akartam turkálni.
A rántott tengeri halfiléről nem írtam ilyen szépeket, de becsülettel ezt is megreceptesítettem. Így akár ezt is elkészítheti bárki tanácsaim alapján, ha van kedve, étvágya hozzá. Nagy vita volt a közelmúltban a pangasius nevű halféléről, amit egyébként cápaharcsának is neveznek. Felmerült, hogy tenyésztése miatt egészségtelen ez a hal. Alaposan utánanéztem, és nem így van! Minden hal, így ez is nagyon egészséges, fogyasztása ajánlott! Ha több halat fogyasztunk, jelentősen csökken a szívvel kapcsolatos megbetegedések száma. Mivel nem vagyunk tenger-közeli nemzet, valamivel pótolni kell a főként halakban, tengeri herkentyűkben található ásványokat, vitaminokat. Én ma a rántott pangából jutok hozzájuk. Egyszerű elkészíteni, de ha valakinek szüksége lenne rá, itt a recept is. Nagyon üresnek tűnt ahogy érkezett, egy kis színes salátával szebb, és ehetőbb lett. Ma ezt tudtam hozzáadni, és mennyivel ehetőbb lett csupán egy apró ötlettel!
A mai ebédnek van még egy eleme, amiről eddig hallgattam. Most került rá sor. Hétfőn, és szerdán jár minden adag mellé desszert, illetve sütemény. Az egyik legfinomabb süti, a békebeli puncs szelet érkezett ebédünk koronájaként, és erről is írtam receptet. Valóban békebeli, mert egy régi írást tettem sokkal érthetőbbé, a mennyiségek viszont maradtak, tehát a recept hiteles!
Nekem már lesz, de mindenki másnak is jó étvágyat kívánok saját ebédjéhez!
Ráadásul ismét elismertek szakmailag is. Nem eredeti szakmámban, (Órás) mert azt adottságaim miatt kénytelen voltam már rég feladni. Új, választott szenvedélyemben, szerelmemben a gasztronómiában is. Egyre több helyről osszák az áldást! Nem átvitt értelemben, hanem valóban! És jó értelemben.
És este jött a Konyhafőnök. Kedvenc műsoraim egyike, mert a gasztronómia szerelmese mit nézzen mást? Egy dolgot nagyon irigylek! Azt a korlátlan mennyiségű De Luxe minőségű alapanyagot, amihez valószínű sosem lesz szerencsém. Ha én egyszer! Mit tudnék belőlük csinálni?! Álmodik a nyomor! Nem jelentkeztem a versenyre, és soha nem is fogok, mert van önkritikám. Pedig megkerestek az első széria előtt. Tudok főzni, de nem a kamerák előtt. Nem vagyok szégyellős, de nem szeretem mutogatni magam. Ennyi! Szót nem érdemel többet!
A napi kaja az más! Erről mindig szívesen írtam. Szinte mindenki tudja már, hogy nem mindennap főzök, hanem kedvezményes áron hozzájutok olyan, finom ebédhez, amire kevés panaszom van. Erről írok minden hétköznap, immár három éve. Vannak kedvenceim. És vannak olyan kaják, amiket kevésbé csípek. De egy menüztető étteremtől nem várok el mindent. Tudom, hogy egy olykor több mint 600 főt ellátó konyhán kompromisszumokat kell kötni. De lehet minden nap valami pluszt is hozzáadni, élvezetesebbé tenni az ételeket. Csak egy kicsit gondolkozni kell, és kicsit jártasnak lenni a gasztronómiában. Utána is lehet fűszerezni mindent, ha más az embernek az ízlése. És apróságokkal javítani a kaják színvonalán. Néha elég egy szép tálalás.
A daragaluska (lánykori nevén grízgaluska leves) mindig kíváncsisággal tölt el. Nagyon finom tud lenni, és nagyon el lehet baltázni! A galuskán van a hangsúly! Ha jól megfőtt, az maga a tökély! Ha szétfőtt, ha kemény, mehet a kukába. Ma nem voltak a helyzet magaslatán, mert kicsit kemény a galuska. Akikhez később szállítják ki, lehet, hogy jó állagban kapják, mert még fő a levében. Természetes, hogy saját konyhámban másként készítem ezt az ételt is, mint egy több főt ellátó étteremben. Én nem szaggatóval, hanem kanállal készítem a galuskát, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy finom legyen, jól meg legyen főve. A hús, vagy a csont alaplé, amibe belefőzzük, az már másodlagos. Most egész jól sikerült, de azért megosztom saját írásomat, hátha valaki ebből is tanul.
Nekem már lesz, de mindenki másnak is jó étvágyat kívánok saját ebédjéhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése