2015.04.29. Marha erőleves, paradicsomos húsgombóc, Pácolt sült oldalas

Már napok óta motoszkál bennem valami, de eddig inkább visszafogtam magam. Akkor jó, ha minél később, de bármikor rászorulhatunk mások hathatós segítségére. Az egészségügyről beszélek! Az ott dolgozó orvosoktól kezdve mindenkiről szó van, aki megkönnyíti azt a néhány napot, esetleg többet, amit az ember nem jószántából kórházban, vagy más egészségügyi intézményben tölt. Becsületes, elkötelezett emberek, akik egyre jobban perifériára szorulnak mindenki mással együtt. Sajnos van bőven kórházi tapasztalatom, mert pont öt éve ezen a napon hagytam ott több hónapos kezelés után a kórházat. Köszönöm mindannyiuknak! Főleg azoknak, akikkel mindennapos kapcsolatban voltam, hiszen az orvosoknak nem az a feladata, hogy az ágyam sarkánál álljanak. Mint mindenhol máshol, a nővérek, ápolók közt is vannak különbségek. Én három típust különböztettem meg. Szerintem van: Kedves Nővér, Irgalmas Nővér, és Irgalmatlan Nővér, akit nővérként nem igazán neveznék. Nem mondom, hogy ez utóbbi típussal nem találkoztam, de többnyire nagyon kedves, aranyos, elkötelezett emberekkel volt kapcsolatom. Az viszont biztos, hogy bármelyik kategóriába tartoztak, mindegyiknek az volt a célja, hogy meggyógyítsanak! A kórházban nem az (csúnya szóval) egészségügyi személyzettel, hanem az ápoltakkal volt inkább baj. A dolgozók mindent megtettek azért, hogy minél kevesebb szenvedéssel, lelki, testi problémák nélkül, minél hamarabb elhagyhassam kényszeres második otthonomat. Voltak ott is problémák, még időnként súrlódások is, de a szándék senkiből nem hiányzott. Kinek - kinek tudása szerint. Épp ezért bánt, amit látok mostanában, hogy nem becsülik meg őket kellően, és ezért örülök, hogy hallatják szavukat. Lélekben velük vagyok! Szerencsére hosszabb idő óta nem szorultam rájuk, de a jövő kiszámíthatatlan! Szeretném, ha a jövőben is ugyanolyan odaadással, lelkiismeretesen végeznék munkájukat azok, akiknek nagyon sokat, talán az életemet köszönhetem. Nem tudom elégszer megtenni, de KÖSZÖNÖM!
Nekik is köszönhetem, hogy itt vagyok, és végzem napi tevékenységemet, aminek néhányan örülnek, mások elfogadják, de kevesen rosszallással fogadják. Szerencsére  ők nem nővérek!
Igen hosszú bevezetőt írtam, de napok óta ez is piszkálja agyamat. Nehezen tűröm az igazságtalanságot, legyen bárki a kárvallottja!

Kora reggel igen hosszan futtattam eszmét, de semmiképpen nem felejtkezhetek meg írásom valódi céljáról a testi táplálékról, a kajáról.

Igen egyszerű levessel indul a nap, hiszen ezzel aztán semmi macera nincs. Erőleves nagyon sok módon készülhet! Lényege a hús, (akár többféle) esetleg csont, amiből hosszú időn át teljesen kifőzzük az esszenciát, így egy nagyon tartalmas lét kapunk. A tavaszi böjt lényeges eleme, hiszen mindent tartalmaz, amire szervezetünknek szüksége van, de  mégsem hizlal! Elkészíthető levesporból is, (aminek azért annyira nem vagyok híve) néhány levesbe való zöldség, és egyéb hozzávaló, pl. tészta hozzáadásával. Már honfoglaló őseink is ismerték a szárított, főtt hús porítása után a megmaradt könnyen tárolható porból készített leveseket. Nem Maggi, és Knorr urak voltak tehát az elsők!

A paradicsomos húsgombóc, ami főtt krumplival van dúsítva fiam nagy kedvence. Nem is fogunk összeveszni a kétféle főételen, mert elkönyveltem már a rendeléskor, hogy ez bizony az övé lesz. Én is szeretem ugyan, mert szerintem kitűnő kaja. Ráadásul paradicsomrajongó is vagyok, de ez ugye konzerv paradicsomszószból készült, mi másból? Mély tisztelet a konzerviparnak, és az eljárás feltalálójának! Aki a húsgombócot feltalálta annak is köszönet jár, mert másképp nem létezne ez a kaja.  

A pácolt, sült oldalast is szeretem, mint minden ilyen jellegű húsfélét. Mivel rendkívül sokféleképpen készíthető el, most csak egy módszert ismertetek, úgy, ahogy legutóbb leírtam receptemben.  A receptben leírt, és az érkezett étel közt szinte nincs különbség, csak a tálalásban, és a köretben. Az biztos, hogy én szeretem csípősen is az oldalast, és mivel reggel meglepetésként kaptam néhány különleges csilit, az idei kapszaicin ellátásom már úgy tűnik biztosított lesz! A kaját mellesleg elég színvonalasan sikerült tálalni.

A szerdai ebédhez jár desszert is, ami mindig talány az érkezésig, és csak akkor lebben fel a fátyol, mikor ránézek mit is takar a desszert fogalom.  Ma piskótatekercset, amiről kivételesen írtam receptet is egy régi  kipróbált írás alapján. 
Az biztos, hogy csili nincs benne. A múltkor csináltam bacon rudakat csilis csokiba mártva, aminek a mártott végét megforgattam burgonya chips morzsában. Ha ettetek már különlegeset, finomat, akkor ez az volt. 
Most, hogy kicsit felpörögtem, és kibeszéltem magamból azt, ami napok óta foglalkoztat, megnyugodtam. Néha ennyi is elég!