2015.04.27. Köménymagleves, temesvári pulykatokány, felesborsó főzelék.

Furcsa ez a világ! Egyre több ismerősömbe kötnek bele nevetséges indokokkal. Lassan már ezt szokom(szokjuk) meg. Kezd mindennapossá válni, hagy valamilyen, kötözködés célpontjai vagyunk. Vagytok Ti is, mert egyre többször kötnek bele olyanokba is teljesen ismeretlenek, akik nem is ismerték addig egymást. Vannak, akiknek ez örömöt, élvezetet okoz mások bántása. Mindegy kibe, csak belerondítsak az életébe, bosszúságot, lelki, esetleg testi fájdalmat okozzak neki. Hiába a jó tanács: Tedd túl magad gyorsan rajta! Meg nem történtté nem lehet tenni! És ez mind becsületes, véleményem szerint hasznos emberrel történik! Nem tudok általános konklúziót alkotni! Az viszont biztos, hogy divat lett másoknak ártani. Ez az én véleményem! Ezt látjuk minden szinten! A keményen dolgozó kisember pedig miért ne kövesse azokat, akiknek meghatározóknak kellene lennie példamutatásban, életvitelben, és minden másban! Kicsit átcsúsztam politizálásba, így abba fejezem!
Szép volt az idő hétvégén, élveztem. Azt ígérik, ma sem lesz rosszabb! Tegnap, és ma is (remélem) egész nap nyitott ajtó mellett végeztem munkámat.
Minden reggel kicsit korábban kelek fel, így ma is így tettem. Ez az írás egyfajta naplóként is szolgál, hiszen reggelente leírom azt, ami éppen különösen foglalkoztat. Addig írogatok, míg meg nem érkezik az ebéd, ami korán, szinte a reggeli időpontjában jön házhoz. Első pillantásom mindig az aktuális napi étlapra vetül, hiszen itt van mellettem állandóan a digitális rajztáblán. Így mindig tisztába vagyok vele mit fogok enni aznap. 

Ma köménymag levest  kapunk, ez biztos. Az is biztos, hogy én önmagában, csak úgy mezítlábasan nem nagyon csípem. Úgy viszont, hogy pirított kenyérkockákkal teszem élvezetessé, úgy igen. Nagyapám anno mindig teleaprította kenyérrel annyira, hogy púpos volt a tányér. Kellett a kalória! Én is csináltam már, igaz nem olyan sokszor mint nagyanyám. Akkor le is írtam, hogyan kell csinálni, így hozom is.  Igazi hétfői leves, hiszen minden esetben csak ezen a napon szokott érkezni ez a fajta leves. Nagyapám korában nem volt még elektromos kenyérpirító, sem szendvicssütő, pedig biztosan jobban esett volna neki így a leves, mint ahogy én fogom ma megenni.

A főételek egyike a temesvári pulykatokány újdonság. Eddig még nem érkezett ezen a néven étel. Mivel műveltnek számítok a gasztronómia terén tudom, hogy a temesvári tokány hasonlóan más tokányokhoz csíkokra vágott húsból, sok szafttal, és mivel a temesvári módra egyben zöldbabos ragu is jelent, biztos így kerül az asztalra. Hasonlít a palócos ételekhez. Mint minden tokány tésztával, és a nevéből kiderül, pulykahúsból. Legközelebb recept is lesz, mert az étel kóstolása után pontosan le tudom írni, hogyan csinálták azt. És mivel közben megjött az ebéd, és a mintavétel is megtörtént itt a vélemény a kóstolás után. Jól sejtettem, a kaja abban a formában érkezett, ahogy leírtam. Jó szaftosan, zöldbabos raguval.

Sárgaborsó főzelék többször kerül az étlapra, de nem eltúlzott mértékben. Fiam, és én is szeretjük a főzelékeket, így még nincs eldöntve melyik étel kinek a tányérjába kerül. A feltét is sokat jelent! Csábítóbb a sült lecsókolbász, mint egy szelet párizsi a főzelék tetején. Teljesen mindegy egyébként, mert mindkét étel finomra sikeredett. Adós vagyok még a főzelék receptjével, de máris pótolom.   Ez is finom egyébként nagyon, és úgy érkezett, ahogy igazán szeretem. Jó sűrűn!

A desszert az igazi meglepetés addig, míg valóban elém nem kerül. Az étlapon gyűjtőnéven (desszert) szerepel és míg nem látom valóban nem is tudom mi kerül aznap elénk. Nem baj ez, mert mindig változatosan, az aznapi ételekhez illő pék, vagy cukrászsüti jön az ebéd mellé. A nevét ki kell nyomoznom a ma érkezett mazsolás, krémes kockának. Kóstolni kicsit később fogom, mert még nincs itt az ideje. Látványra viszont tökéletes. 
Jól indul a nap!