Bevallom, tegnap hízott a májam! Oka egyszerű! Annyi biztatást kaptam privátban, hogy még magam is meglepődtem! Már az is jól esett, hogy észrevettétek, néhány napig nem voltam. Sokaknak hiányoztam is! Ilyen az, ha egy nem várt esemény felbolygatja a megszokott rendet.
A múlt héten rám szakadt rengeteg szabadidőmet nagyon hasznosan töltöttem. Ritkán nézek TV-t, a háttérben viszont megy a Paprika. A főzős műsorok, amikre időnként odakacsintok, ha számomra is érdekest hallok, később már látok is. A Konyhafőnök c. műsort viszont mindet végignéztem. Az eredetileg Masterchef néven futó produkciót el sem éri, de a második széria már jobb mint az első. Tudom, ez is mint más, egy tudatosan felépített színház, mert erre van igény! A képernyőre kerülő epizódok jól meg vannak koreografálva, rengeteg utólagos munkával, és dramaturgiai fordulatokkal vannak tarkítva a cél érdekében. A cél pedig szentesíti az eszközt! Már a versenyzők kiválasztása sem semmi! Persze, hogy szempont az is, főzni is tudjon. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy valamivel kitűnjön az átlagból a személy. Csak akkor nézik a műsort, akkor hirdetnek a támogatók. Akkor csorog a lé, amiből fenntartják a stábot, magát a műsort, és az sem rossz, ha még hoz is egy keveset a szolgáltató konyhájára. Tudom, mert ebben van gyakorlatom! Évekig csináltam médiát! Az viszont tény, hogy egy mezei amatőr be sem kerülhet! Hiába az átlagosnál esetleg nagyobb lexikális gasztronómiai ismeret, a műsorban való megjelenéshez, a helytálláshoz más is szükséges. Hiába vagyok elméletben fekete öves pl. a Szt. Jakab kagyló elkészítésében, az életben nem dolgoztam még vele, mert nincs pénzem rá. És nem is igen lesz! Álmodik a nyomor, így néha belegondolok, mi lenne ha! Álom elhessegetve, és vissza a valóságba! Jó nekem így ahogy van. Úgy sem szeretek szerepelni. Az nem az én világom, vagy legalábbis nem ebben a formában.
De nem ezért keltem fel kora reggel. Már teljesítettem egy önként vállalt feladatot korábban, így jöjjön az, ami mindennapos elvárás.
A kaja! Mert közben az is megérkezett, így illendő mostantól csak azzal törődni!
Zellerkrém levessel indul ma a bendőm megtömése, és máskor közömbös vagyok iránta, de most kifejezetten jól esik. Nem úgy üresen, ahogy szokott érkezni, hanem egy kis pirított kenyérkockát mindenképpen megérdemel. Na meg snidlinget, vagy újhagymát. Ezzel lehet még élvezetesebbé lehet tenni a sokszor egysíkú, de jobb sorsra érdemes kaját. A tegnapi tojásleves is mennyivel jobb volt kicsit átalakítva. Ég és föld! Ma is így fog történni. A sok mellébeszélés miatta közben majd elfelejtettem idehozni a zellerkrém levesem receptjét. De pótoltam!
Főételeink közt elsőként a borított sertésborda került tálalásra, így azt is ismertetem először. Borított sertésborda, amiről bevallom, nem írtam eddig receptet. Írtam viszont a borított csirkemellről, ami kísértetiesen hasonlít az előbb érkezett kajára. A sertésbordát ugyanúgy ki kell kloffolni, rostjait jól szétverni a sütés előtt, így lesz még finomabb. A többi ugyanaz, mint a csirkemell esetében. Ugyanúgy meg kell rakni a sült hússzeletet, majd együtt, már rövidebb időn keresztül rápirítani a borításra. Ha már említettem a receptet, itt van az is.
Pásztortarhonya a következő. Na ez az igazi mindent bele egytálétel, ami bográcsban készítve igazán finom. Minden van benne ami jóllakathatja a gyanútlan kóstolót. Hús, kolbász, szalonna, krumpli, tarhonya, szóval igazi ízbomba. De minek is sorolom fel, mert receptemben minden le van írva.
És mivel mindkét ételhez jár savanyúság is, teljes az összhang. A Magyar nagy savanyúságfogyasztó. Tévedés, hogy tele lenne vitaminnal, mert alig több bennük pl. a C vitamin, mint más kajákban. Minden savanyúság átesik feldolgozása alatt valamilyen hőkezelésen, így mire az üvegekbe kerül, nagy részükben elbomlik a vitamin. A hónapokig tartó tárolás szintén vitamincsökkentő. Ezek közül kivétel a savanyú káposzta. Mért szeretjük mégis?
A savanyúság egyrészt finom, illik az ételekhez, és segít az emésztésében, a kaják lebontásában. Rosttartalma is hasznos, mert amellett, hogy megtölti a gyomrot, a rostok megkötik a felesleges emésztőnedveket.
Nem volt szándékom, kora reggel bemutatót tartani Gasztronómiai műveltségemből! Így alakult. Egész életemben ilyen voltam! Ami számomra fontos, kedves információ volt, az tapadt rám, mint a bogáncs, mindenféle tanulás nélkül. Valószínű ennek köszönhetem, hogy életem derekára néhány, számomra fontos területen igen sok hasznos dolgot szívtam magamba.
Füvet azt még nem, és szinte biztos, hogy életem hátralévő részében sem fogom kipróbálni! Valahogy még soha nem szorultam rá! Meg nem is hasznos! Szerintem! Le kéne vágni az udvarban a füvet! Majd a hétvégén szerintem nejem levágja. Én meg szívom a friss fű illatát!
A múlt héten rám szakadt rengeteg szabadidőmet nagyon hasznosan töltöttem. Ritkán nézek TV-t, a háttérben viszont megy a Paprika. A főzős műsorok, amikre időnként odakacsintok, ha számomra is érdekest hallok, később már látok is. A Konyhafőnök c. műsort viszont mindet végignéztem. Az eredetileg Masterchef néven futó produkciót el sem éri, de a második széria már jobb mint az első. Tudom, ez is mint más, egy tudatosan felépített színház, mert erre van igény! A képernyőre kerülő epizódok jól meg vannak koreografálva, rengeteg utólagos munkával, és dramaturgiai fordulatokkal vannak tarkítva a cél érdekében. A cél pedig szentesíti az eszközt! Már a versenyzők kiválasztása sem semmi! Persze, hogy szempont az is, főzni is tudjon. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy valamivel kitűnjön az átlagból a személy. Csak akkor nézik a műsort, akkor hirdetnek a támogatók. Akkor csorog a lé, amiből fenntartják a stábot, magát a műsort, és az sem rossz, ha még hoz is egy keveset a szolgáltató konyhájára. Tudom, mert ebben van gyakorlatom! Évekig csináltam médiát! Az viszont tény, hogy egy mezei amatőr be sem kerülhet! Hiába az átlagosnál esetleg nagyobb lexikális gasztronómiai ismeret, a műsorban való megjelenéshez, a helytálláshoz más is szükséges. Hiába vagyok elméletben fekete öves pl. a Szt. Jakab kagyló elkészítésében, az életben nem dolgoztam még vele, mert nincs pénzem rá. És nem is igen lesz! Álmodik a nyomor, így néha belegondolok, mi lenne ha! Álom elhessegetve, és vissza a valóságba! Jó nekem így ahogy van. Úgy sem szeretek szerepelni. Az nem az én világom, vagy legalábbis nem ebben a formában.
De nem ezért keltem fel kora reggel. Már teljesítettem egy önként vállalt feladatot korábban, így jöjjön az, ami mindennapos elvárás.
A kaja! Mert közben az is megérkezett, így illendő mostantól csak azzal törődni!
A savanyúság egyrészt finom, illik az ételekhez, és segít az emésztésében, a kaják lebontásában. Rosttartalma is hasznos, mert amellett, hogy megtölti a gyomrot, a rostok megkötik a felesleges emésztőnedveket.
Nem volt szándékom, kora reggel bemutatót tartani Gasztronómiai műveltségemből! Így alakult. Egész életemben ilyen voltam! Ami számomra fontos, kedves információ volt, az tapadt rám, mint a bogáncs, mindenféle tanulás nélkül. Valószínű ennek köszönhetem, hogy életem derekára néhány, számomra fontos területen igen sok hasznos dolgot szívtam magamba.
Füvet azt még nem, és szinte biztos, hogy életem hátralévő részében sem fogom kipróbálni! Valahogy még soha nem szorultam rá! Meg nem is hasznos! Szerintem! Le kéne vágni az udvarban a füvet! Majd a hétvégén szerintem nejem levágja. Én meg szívom a friss fű illatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése