2015.04.10. Csorba, grízes tészta, túrós csusza.

Már a mai napomat is valótlansággal kezdem. Az étlapon ugyanis az ismertebb csorbaleves szerepel, én viszont simán csorbának nevezem a levest. Rajtam kívül a csorba igazi hazájában, mindenki így teszi. A csorba önmaga levest jelent, így a csorbaleves kifejezés leveslevest jelentene. Gasztronómiai elméletből fekete-öves vagyok, így nagy gyakorlatom van a csorbák készítésében. Mert rengeteg csorba van. A paraszt, a különféle húsokkal készült, a húsgombócos csorbák mellett, még igen sok módon elkészíthetők. Hazájában Erdélyben, egy "bors magic" nevű savanyítószert használnak hozzá, amit por alakban, zacskóban lehet venni. Eredetileg korpa ciberével savanyítják, de van, ahol savanyú káposzta levével, vagy mással, ami biztosíthatja a savanykás ízt. Épp ezért iszonyatosan kíváncsi voltam a mai levesre, és bíztam is benne, hogy nem fogok csalódni.  Mivel én akkor pulyka felső combot használtam hozzá, nemes egyszerűséggel pulykacsorbának is nevezhetném akkori levesemet. A receptjét azért idehoztam. A mai csorbáról pedig az a személyes véleményem, hogy ez legkevésbé hasonlít a csorbára, viszont annál jobban egy korhely levesre. Számtalan csorbát kóstoltam már, Romániában főleg, de egyikben sem volt csipetke. A többi stimmel! Lényeg az, hogy egy igen gazdag, finom levest kaptunk, de én az étlap alapján másra számítottam. Nagyon másra!

Na ezt nem kértem! Grízes tészta ma nem lesz az asztalon nálunk. Máshol biztosan, de a Hajdu család nem szereti annyira, hogy a másik főételt erre váltsa át. Persze, hogy el tudnám készíteni, ha nagyon akarnám, de nem akarom. Gondolom azért sokan választották ezt is, mert ha nem tették volna, már régen lekerült volna az étlapról érdeklődés hiányában. Én most egy régi képpel illusztráltam az ételt, mert ezért most nem álltam neki tésztát főzni, és grízt pirítani. Azért receptet hozam volna, hátha szívderítő mondataim után valaki égető vágyat érez megkóstolni a grízes tésztát. De nem hoztam, mert kiderült, még nem írtam róla eddig. Bevallom, nem is szerepel a következő öt éves tervben, hacsak...

Írtam viszont receptet a túrós csuszáról, mert ezt már szeressük! Bevallom, én mindig keveslem a tepertőt, mert én abból az extra adagot is kevésnek találnám. Lehet, hogy mire ebédre kerül a sor, némi tuningolást hajtok végre a túrós csuszán, és azt a kevés füstölt szalonnát, ami a hűtőben pihen, felébresztem álmából. és melegebb égtájakra költöztetem. Egyenesen a serpenyőbe. Ezt legalább fiam is szereti, így biztosított a pocak megtöltése. Ezzel kapcsolatban is volt apró problémám. az első falat, iszonyú sós volt. Még nekem is, aki sósan eszek. A második falat viszont sótlan. Tehát a fogyasztás előtt jól el kell keverni a cuccot! A lebbencshez, és a csuszához egyaránt használatos tésztából csinálták, és talán jobb lett volna kicsit törni még rajta a főzés előtt, mert némelyik darabról azt hittem, hogy lasagne. Egyébként jó, rengeteg túrót, tejfölt kaptunk a tésztához, úgy ahogy kell!

Van még gyümölcs is az ebédhez, de ki hallott már olyat, hogy gyümölccsel lakjunk jól. Gyerekkoromban előfordult, hogy egy karéj dinnyével, és ugyanakkora kenyérrel kellett beérnem, ami akkor elegendő is volt. De ki hallott már április elején dinnyéről, és ma már ez az összeállítás egyébként sem divat, még a dinnyeszezon közepén sem. Azért hallottam már róla, hogy volt aki júliusban így nosztalgiázott. Dinnye nincs, mert nincs itt az ideje, van viszont narancs. Ez jár a mai ebédhez, és szerény vitamintartalma hasznos lesz. Szerencsére én idén még nem éreztem a tavaszi fáradság jeleit, ami a kóros vitaminhiányra utalna. Eszem is a C vitamint, ha nem is marékra, de annyit, amennyi épp szükséges.
Most pedig remélem, hogy végre helyreáll a normális rend az internet háza táján! Napok óta bizonytalan, néha percekre leáll, és már károm is származott belőle. Ha roma lennék, egyszerűen azt mondanám, a szolgáltató kapja be a károm, de ilyet én nem teszek! Ehelyett udvariasan szép napot, kellemes hétvégét kívánok nekik is, mint mindenki másnak!