2015. április 9., csütörtök

2015.04.09. Tejszínes zöldborsóleves, rántott csirkemell, körömpörkölt.



Remélem, ma nem lesz konfliktusom a számítógéppel semmilyen formában! Reggel gyorsan telepítettem egy kijelölt frissítést, és bízom benne, hogy a facebook sem tartogat mára más csalafintaságot. Tegnap katasztrofálisan indult a napom. Remélem, ma már nyugodtabban tudok dolgozni. Csak belegondoltam! Ma már minden, köztük az ügyintézés is a neten zajlik. Ha az összeomlik, mindennek vége. Így alakult az élet! Közben hátam mögött szól a TV-ben a brókerbotrány. Felvidító! Tegnap legalább egy kis örömöt csempésztek az életembe. Még dél előtt újra kerestek a konyháról, és hozták a reggel lemaradt sütiket. Ezt nagyon díjaztam! Így aztán tegnap teljes volt az ebéd, de lássuk a mait.



Tejszínes zöldborsólevest kaptunk. A tavasz íze, a tavaly nyáron lefagyasztott zöldborsóból. A zöldborsó egyik előnyös tulajdonsága, hogy rengeteg módon lehet csinálni levest, és más finomságokat belőle. A zöldborsólevest is legalább négyféle módon lehet elkészíteni, ez egy módozat. Én legjobban a tavaszi, friss zöldborsólevest szeretem, de ez is el fog fogyni maradéktalanul. Elég volt említenem, máris előkerült emlékeimben a párolt petrezselyem zöld illata, amit a répával, a zöldborsóval együtt kel a legelején megdinsztelni. Még néhány hét, és lesz friss. Addig viszont itt a mai leves, ami szintén nagyon finom, és bőséges. Nem voltam benne biztos, de a zöldborsólevesek közül a tejszínes változatról is írtam külön receptet, így ezt is tudom illusztrálni. 


A rántott csirkemell nem szorul különösebb magyarázatra. Itt csak egy lényeges trükk érdemel magyarázatot, amivel lényegesen megnövelhető a csirkemell mérete. Ezeket a tudnivalókat is leírtam már receptemben, így egyszerűbb, ha azt hozom ide. Ma szokás szerint finom a csirkemell annak, aki erre izgult be.


A másik választási lehetőség a körömpörkölt. Én ez utóbbit választom, mivel jobban szeretem, mint a rántott csirkemellet. Etikett ide, illem oda, engem nem zavar, ha ragadni fog az ujjam. Hát, nem egy úri társaságba való kaja, de ez engem a legkevésbé zavar. Úgy, ahogy illik, le fogom szopogatni a csontokat, miközben kutyám szugerál gyönyörű szemeivel, és tudatja velem, hogy ebből neki is jár. Meg is fogunk osztozni igazságosan. Még szerencse, hogy én nem szeretem a csontot, neki viszont az a kedvence. Ezt el is mondta a maga nyelvén, még a kaja érkezésekor, mert ki tudja honnan, de megérezte, hogy neki is jut a kajából az imádott csont. Nem fogunk összeveszni! Adós vagyok még a saját körömpörim receptjével.  

Most viszont teszem tovább a dolgomat, jókedvvel, bőséggel. A jókedvre majdcsak találok valamit, a bőség meg már itt van a kaja formájában. Tényleg nagyok az adagok! És nem érdekel, amit az előbb a hírekben hallottam, miszerint: az elmúlt években még jobban nőtt a szakadék a gazdag felsőbb rétegek, és a lecsúszóban lévő, vagy már lecsúszott többség közt. Az vigasztal, hogy innen az aljáról kicsit lehet bukni, a magasról viszont kurv@ nagyot! Látjátok?! Máris vigyorgok, mint a tejbetök!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése