2015-04-08- Tarhonyaleves, lencsefőzelék sült kolbász, mézes-mustáros csirkecomb.

Ma is, mint sokszor máskor megrögzött internetfüggőhöz méltóan kapcsoltam be a netet. Volna! De arra ébredtem ma is, mint egyre többször, hogy a net halott. Visszavonhatatlanul. Legalább ma nem fogom rontani a szememet a monitor előtt! A reggeli munkámat tehát gyorsan átértékeltem, és megszokásból mégis megírom a beszámolómat. Legfeljebb a fiókba dobom. Közben hallgatom az egyre jobb híreket, amik mások szerint egyre jobbak. Én nem úgy érzem!

A kaja legalább jó! Ez az egyetlen biztos pont, amire valóban számíthatok. Mert enni kell! De egyben kíváncsivá is tett a mai menü!

A leves még nem annyira érdekel, mert egyszerű tarhonyaleves jött, és nem ez a kíváncsiságom oka. Közben megkaptam a mai netet, így a saját tarhonyaleves receptemet már meg tudom osztani is. Ilyenkor van egy trükköm, mielőtt hívnám a hibabejelentőt. Többször megpróbálom újraindítani a rendszert, a legdrasztikusabb módon. Kikapcsolom az áramot, így a router sem kap ellátást, és az újraindításkor néha eredményt érek el. A mai sikerélményem már megvan!

A lencsefőzeléket is szeretem, de nem ez, amire igazán kíváncsi vagyok. Az a következő lesz! A lencsefőzelék is épp eleget szerepel az étlapon ahhoz, hogy az iránta érzett vágyaim ne csúcsosodjanak ki. a főzelékeket egyébként tényleg szeretem. Ezeket a főzelékeket, amiket a hazai konyhában tesznek az asztalra. Ez tényleg helyi specialitás a rántással, vagy habarással, egyszóval liszttel sűrített főzelék. Én egyébként így készíteném. 

És jöjjön, amit vártam. Mézes-mustáros sült csirkecomb szerepel az étlapon a mai ajánlatban. Ilyen eddig nem volt, de én épp a hétvégén készítettem ragacsos csirkeszárnyat, ami ha ízben nem is hasonlít a mai kajára, szintén nem egy szokványos, mindennapos íz. Nagyon kíváncsi voltam tehát az ízre. Tudtam, hogy jónak kell lennie, és biztosan egyszerűbben készítették mint én, de én csak a kész étel ízére hagyatkozhatok a szubjektív véleményem kialakításakor. Na szóval. A kinézet tökéletes, szép piros a csirke bőre. ennek ellenére kicsit száraznak találom a végeredményt. ez biztosan azért van így, mert nem pácolták az egész csirkét, hanem csak a teteje lett kenegetve a tepsiben. Maga a végeredmény így is egy viszonylag különleges, de finom ízű sült csirkecomb. Közben megint megszűnt a net, és csak bízom benne, hogy sikeres lesz a megszokott trükk, és mindenki láthatja amit az előbb írtam.

Süti is járt volna ma az ebédhez, de ma nem ez a legnagyobb gondom, hogy süti nélkül maradok!