Megint hajnalban ébredtem. Ilyenkor maradok a pihe puha ágyikóban, de agyam külön életet kezd élni. Gondolkozik a hülye! Ahelyett, hogy testemmel együtt maradna kussban, és viselkedne normálisan hajnalok hajnalán. Természetes, hogy kiskutyám volt megint az, akinek a koránkelést köszönhettem, de nem okolom érte.
Viszont mindig hülyeségek jönnek elő ilyenkor. Most azon méláztam el, hogy mennyire meglátszik az emberek hangulata a kommersz zenében. Itt van például az egyik legnagyobb friss hazai sláger. Egy önmagát nemesi művésznévvel illető, a kisebbséghez tartozó zenész-énekes arról is énekel mások mellett, hogy ő bizony az anyagilag lecsúszott csoportba tartozik. Ezt meg is erősíti, majd rávilágít, hogy így is hozta világra a gólya. Ennek ellenére a kedvese a település legfelkapottabb női személyisége, akinek a nézését, meg a járását, a csípőjének a ringását jelentős anyagiakért sem bocsájtaná áruba. Ráismert valaki? Kis Grófo: Szegény vagyok. Ugyanez az ifjú, egy másik dalában a nagyvilági élet előnyeiről énekel. Egy újabb slágerben pedig arról, hogy az az igazi, ha valaki minden létező közlekedési eszközzel végigjárja a világot, érinti az ismert nagyvárosokat, azok műintézményeiben éli az életét, közben szórja a pénzt. Felismeritek? Le vagytok maradva slágerügyileg! Mondjuk ki nyíltan! Ez az egyébként jó hangú, találékony, szimpatikus cigánygyerek ebből él, és a jelek szerint igen jól. Újra ez a divat! Sírva vigad a Magyar. Ez az ifjú a nemzeti kisebbséghez tartozik, de a kommersz zenehallgató többség repertoárjában is előkelő helyen szerepel a fiatalúr. Nem is lenne ezzel baj. De a dalok szövege híven tükrözi a mai valóságot. Ez a mai Magyar aktualitás.
Kőkemény szociológiai tanulmány! És ezért nem is a zenész urat hibáztatom. Ő ezzel próbál érvényesülni, és a jelek szerint tud is vele élni.
Én meg maradok annál, amit mindig is csinálok. Mostanában a zenével is többet foglalkoztam, mert egykoron zeneszolgáltató kisiparosként jelentős tömegeket szórakoztattam. Magyarul, diszkóztam. Mostanában is felkértek néhány alkalommal baráti körben, és innen az asszociáció, az egykori, és a mai helyzet összevetése.
De tulajdonképpen a kaja miatt keltem ma is kicsit korábban, így arról szól a következő fejezet.
Elsőként a zöldbablevesről. Volt egy időszak, amikor iszonyatosan rossz minőségű volt a zöldbab, ami reggelente érkezett. Már amikor abból készítettek levest. Egy ideig mindig szálkás volt a bab, amiről természetesen nem a konyha volt a hibás, de mégis rajtuk csapódtak le a reklamációk. Jó ideje ezzel sincs probléma, aminek rajtam kívül mások is nagyon örülnek. Én is szeretem a zöldbablevest. Akár tejszínes, akár tejfölös habarással. Rántással még nem csináltam, bár hirtelen már nem is jut eszembe senki, akitől megkérdezhetném, ő hogyan készítette a rántott zöldbablevest. Én így írtam le. Jó lett a mai leves is, így már szinte jól laktam.
A tegnapi nap nagy trauma volt a fiamnak, mert egyik kaját sem szerette. A rántott sajtot viszont, ami most érkezett, nagyon csípi. Félre is lesz neki téve a tálalás, és fotózás után. Ezt nem elemzem, mert a megszokott semleges sajt íz, amit nagyüzemi körülmények közt lehetetlen elrontani. Le is írtam a múltkor, szerintem hogy a legegyszerűbb elkészíteni. A tartárról, ami jár hozzá, még nem írtam, de azt is pótolom hamarosan. Meg lesz majonéz receptem is.
A következő étel hivatalos neve "natúr sertésborda, betyáros raguval, pirított házi tarhonyával" hangzatos néven került az étlapra, és mivel ezt eddig csak egyszer főzték meg a konyhán az általam kifundált receptemet osztom meg. Ha megbocsájtjátok, ha nem, nem ülök neki új receptet fabrikálni erről a natúr szeletről, ami egyébként egy finom raguval a tetején érkezett. Én Vidróczki módon készített bordának neveztem el, és a receptemben leírthoz hasonlóan hozták ma. Kaptunk mellé kevés savanyú kisdinnyét is, ami illik mellé.
Egyszerű, finom ételek érkeztek ma is.
Viszont mindig hülyeségek jönnek elő ilyenkor. Most azon méláztam el, hogy mennyire meglátszik az emberek hangulata a kommersz zenében. Itt van például az egyik legnagyobb friss hazai sláger. Egy önmagát nemesi művésznévvel illető, a kisebbséghez tartozó zenész-énekes arról is énekel mások mellett, hogy ő bizony az anyagilag lecsúszott csoportba tartozik. Ezt meg is erősíti, majd rávilágít, hogy így is hozta világra a gólya. Ennek ellenére a kedvese a település legfelkapottabb női személyisége, akinek a nézését, meg a járását, a csípőjének a ringását jelentős anyagiakért sem bocsájtaná áruba. Ráismert valaki? Kis Grófo: Szegény vagyok. Ugyanez az ifjú, egy másik dalában a nagyvilági élet előnyeiről énekel. Egy újabb slágerben pedig arról, hogy az az igazi, ha valaki minden létező közlekedési eszközzel végigjárja a világot, érinti az ismert nagyvárosokat, azok műintézményeiben éli az életét, közben szórja a pénzt. Felismeritek? Le vagytok maradva slágerügyileg! Mondjuk ki nyíltan! Ez az egyébként jó hangú, találékony, szimpatikus cigánygyerek ebből él, és a jelek szerint igen jól. Újra ez a divat! Sírva vigad a Magyar. Ez az ifjú a nemzeti kisebbséghez tartozik, de a kommersz zenehallgató többség repertoárjában is előkelő helyen szerepel a fiatalúr. Nem is lenne ezzel baj. De a dalok szövege híven tükrözi a mai valóságot. Ez a mai Magyar aktualitás.
Kőkemény szociológiai tanulmány! És ezért nem is a zenész urat hibáztatom. Ő ezzel próbál érvényesülni, és a jelek szerint tud is vele élni.
Én meg maradok annál, amit mindig is csinálok. Mostanában a zenével is többet foglalkoztam, mert egykoron zeneszolgáltató kisiparosként jelentős tömegeket szórakoztattam. Magyarul, diszkóztam. Mostanában is felkértek néhány alkalommal baráti körben, és innen az asszociáció, az egykori, és a mai helyzet összevetése.
De tulajdonképpen a kaja miatt keltem ma is kicsit korábban, így arról szól a következő fejezet.
Egyszerű, finom ételek érkeztek ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése