Minden reggel úgy kelek fel, hogy valamit képletesen le fogok tenni az asztalra. Valamit, amiért aznap érdemes volt felkelnem, nyoma marad, más is hasznát látja. Időnként vannak akik szándékosan, vagy véletlenül elém állnak, de igyekszem őket megkerülni, átugrani, vagy ha egyik sem megy, átbújni alattuk. Soha nem megyek nekik! Ezért nehéz megértenem, mások miért keresik a konfrontálódást velem. Pedig galamblelkű vagyok. Van, akinek bármit teszek, mindig a bögyében vagyok, és leszek. Ha van rajtam füstszűrős sapka, ha nincs! Én ezt a kialakult általános szemléletet hibáztatom, és természetesen azokat, akik kialakították ezeket az állapotokat! Nem politizálok! Dehogy! Ha valaki mégis azt hiszi, hogy politikai tartalom van a következő néhány mondatban, az nagyon téved. Érdek fűz-e valakit ahhoz, hogy egymásnak uszítsa az embereket? Csak azért, ha egymásnak feszülnek, nem tűnik fel a fentebb állók sara, az, hogy folyamatosan, tudatosan hülyének néznek mindenkit. (minket kisembereket) Egyre jobban feltűnt ez az utóbbi időben. Az, hogy általam nagyon kedvelt emberek azért ugranának nekem, mert úgy hiszik, a másik táborhoz tartozom! Ki az, aki beskatulyáz bennünket? Én világ életemben rendes embernek tartottam magam, nejem szavaival élve: mindegy milyen színű gatya van rajtam. Attól még ember vagyok! Értitek? Ember! Nem manipulálható játék, amit használunk, és ha nem kell eldobunk! De eszem ágában nem volt politikát belecsempészni a mondandómba. Csupán magamban beszéltem! Szakmát kellene cserélnem? Nem hiszem! Csak kicsit magamban pusmogtam!
A kaja legalább felpörget. Ez az én világom, nem a politizálás! De most sem azt csináltam, csak dörmögtem! A májgaluskaleves egyébként is kedvenceim közé tartozik, persze csak akkor, ha jól van megcsinálva. És miért ne lenne jól? Nekem egyébként is csak az számít, hogy a szakács mennyire ért a szakmájához. ő is minden nap kihívásokkal találkozik szembe, de szerintem senkinek eszébe nem jutna, hogy betartson neki. Mi lenne, ha mondjuk eldugnák előle a sót? Gondoljatok bele! Valaki miatt több száz ember nem lakhatna jól. De tényleg be kell fejezni ezt a gondolatmenetet, mert szerencsére a kaja az nem tréfa. Tényleg? Tény, hogy a mai leves jó, és én is csináltam már, amit le is írtam. Ebből biztosan be fogok ma lakni, de a főételt is megkóstolom.
Másik nagy kedvencem egy idő óta a tökfőzelék. Azért csak egy idő óta, mert gyerekkoromban, ki nem állhattam. azóta nagyon megszerettem, és képes vagyok belőle nagyon bezabálni. És akkor nem tudok jól aludni, aminek egyenes következménye, hogy leülök a gép elé, és ódát írok a tökfőzelékről jobb híján. Ez történt a jó múltkorában is, de életem egyik legjobb írása született a tökfőzelékről. Legalább jót röhögtem magamon! Hülye is tudok lenni, sőt ez az általános! A tökfőzelék viszont nagyon finom, és óriási fasírt is érkezett vele.
A tarhonyás húsról nem írtam az előzőhöz hasonló ódát, de szeretem. Tény, hogy ma egyik sem böjti étel, de átnézve a ma leadandó jövő heti étlapot, nagypéntek előtt sem kell visszafognunk magunkat. Még pénteken sem! Érdekes, hogy ezek az egykor szigorúan vett szabályok kezdenek teljesen eltűnni életünkből. Most, hogy a vasárnapi vásárlás helyett minden bizonnyal többet fogunk templomba járni, ez az állapot változhat, de nem vagyok benne biztos. A tarhonyás hús viszont biztos, hiszen itt van előttem, és illata levesz a lábamról. Azt pedig, hogy eddig még nem írtam receptet a tarhonyás húsról még a mai napon pótlom. Egyszerűen össze van keverve a pirított főtt tarhonya a sertéspörkölttel. Talán ezért is felejtkeztem el róla.
A süti, ami szerdánként érkezik is rejtély volt a kaja megérkezéséig, de most minden kiderült! Citromos rolád érkezett, ami az egyik kedvenc ismét. Ma csupa kedvenc érkezett tehát. Kivételesen erről is van receptem, mert a múltkor elkezdtem az elmaradt sütik receptesítését is. Így, hogy teljesítettem feladatomat, és még ki is beszéltem gondjaimat, sokkal jobban érzem magam. Szép napot mindenkinek! A kajáról szóló leírást kivéve ne vegyetek komolyan semmit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése