2015. március 24., kedd

2015.03.24. Szilvaleves, Dubarry sertésborda, Rakott zöldbab.

Mikor reggel elolvastam a mai étlapot, rögtön rájöttem nehéz dolgom lesz. Az ételek tálalása ma nem lesz semmi, és ez tény. Tapasztalatból tudom, hogy a ma érkező ételek közül egyedül a Dubarry sertésborda fotózható könnyen és a többivel legalábbis trükköznöm kell. Pedig nem szívesen trükközök, bár kicsit értek hozzá. Pedig elvárják. Nem szeretném jobban kibontani a témát, mert számomra kényes kérdés, így nem akarom feszegetni. Maradok a naturális módszernél, ahol a képen a kaja van, és semmi oda nem illő dolog.


Pedig a szilvalevessel így meggyűlik a bajom. Kitálalva senki nem állapítja meg, hogy eredetileg szilvából készült. Még nyár sincs, hogy utaljak rá valamivel, mondjuk egy a leves mellé tett érett szilvával az eredetére. Nem elég, hogy finom, de mivel csak a képet lehet eladni, ezért csak a kép számít. Pedig nem a képet eszem meg, hanem azt, ami a tányérban van. Ezzel ki is őrjöngtem magam, mert ennyi elég volt ahhoz, hogy haragom elszálljon. Maradok, továbbra is naturális, és sokat nem változtatok stílusomon. Pénzem sincs, hogy új fényképezőgépet vegyek, meg csecsebecséket a tálaláshoz, így ez sem változik! A leves jó, és ez a lényeg. A szilvalevesről külön receptet nem írtam, mert ugyanolyan gyümölcsleves, mintha másból készült volna. A sors fintora, hogy éppen egy szem szilva virít a recepthez csatolt fotón, így akár szilvaleves is lehetne, amiről a recept szól. 

A Dubarry szelet is megér pár szót. Főleg az, hogy kiről is nevezték el ezt a finom ételt. Külön nem írom le a történetet, mert akkor illene minden alkalommal lekörmölnöm, de receptemben erre is kitérek. Egyszerűbb, ha azt elolvassátok. Így a hölgyemény személyéről, és az ételről is minden kiderül.  Ma ezt az ételt sikerült legszebben fényképeznem, és az íze is biztosan finom. Ez a tapasztalatom.

A rakott zöldbabról sincs még tökéletes fotóm. Az étteremben sem könnyű tálalni, hogy egyben maradjon, de mire hozzánk érkezik, szinte biztos hogy darabjaira hullik. Azért igyekszek mindig normális képet készíteni az ételről, mert megérdemelné. Ragasztót ugye nem tehetnek bele, hogy egyben maradjon, de van, akinek nem a kaja íze, hanem a róla készített kép a lényeg. Ezzel szembesültem sokadszor és ezért pattogok! Azért most is megpróbáltam átlagon felülit produkálni, és a végeredményt láthatja mindenki. A fotó átlagon aluli, de ez a valóság. Lényeg az, hogy maga az étel nagyon jó! Meg hozom a receptet is, mert az szükséges! 

Így alakult eddig a napom, és remélem a folytatás sokkal jobb lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése