2015.03.10. Paradicsomleves, sertésborda Budapest módra, rakott brokkoli.

Lehet, hogy annyira kiürült a fejem a hétvégén, hogy tölcsér alá kellene állnom. Csak nézek ki a fejemből, és nem tudom mit csinálok. Minden reggel elolvasom a híreket, most éppen azt, hogyan osztott ki egy Iszlám hittudóst egy riporternő, akit az imént említett pap lealacsonyított, megpróbált női mivolta miatt megalázni. Úgy kell neki! Épp ez az én nagy bajom! Nekem mindig a papokkal volt problémám! Tisztelet a kivételnek. Azokkal, akik az ideológiát alkotják, és belemagyaráznak bizonyos dolgokat, amit utána a híveknek követnie kell. Ha nem, akkor jön a bünti! Emlékszem azokra az időkre, amikor a nyolcvanas évek végén egyes papok egészen másképpen álltak hozzá a dolgokhoz mint addig, és úgy érezték hatalmat kaptak, amivel legtöbbjük vissza is élt. Sajnos, én találkoztam ilyennel, de olyannal is, aki ugyanaz a kedves, szolgálatkész ember maradt, mint előtte. Volt olyan, akit a hatalom megrészegített, és egészen más ember lett, mint addig. Volt olyan, aki éreztette is velem, hogy ő a főnök, és ha akar, neki joga van még meg is alázni bárkit. Történetesen akkor én voltam a bárki. Na ezért van bajom néhány egyházi személlyel, legyen az bármely felekezet elöljárója! Ez a nyolcvanas évek végén volt. 

Most viszont eddig a kaját vártam, de már tovább nem, mert közben megérkezett. 

Paradicsomlevest rég ettem. Az igazi az, amit saját magam csinálok különféle furfangokkal, és így fordulhat elő, hogy az a fajta leves nincs is leírva, amilyet most kaptam. El tudnám készíteni, ha nagyon akarnám, de nem akarom olyan nagyon. Ez az a leves, amit sűrített paradicsomból csekély munkával bárki megcsinálhat saját konyhájában. Egy előnye van, hogy fogyózni lehet vele. Saját paradicsomleveseim már egészen mások! Imádom a gazpachót a hideg paradicsomlevest, ami nem is leves, hanem valami egészen más. Ennek még nem jött el az ideje, majd nyáron a friss pariból. Addig viszont közzéteszem a receptjét, hátha másokat is megcsap a nyár illatos szele. Mit gondoltok, a mai levesbe milyen tésztát főztek? Naná, hogy betűtésztát!  Ez az én paradicsomlevesem, egyáltalán nem hasonlít a maira!

Ezzel az étellel is meg kellett várnom amíg valóban megkóstolom. A sertésborda Budapest módra eddig kétszer szerepelt az étlapon, de mindkétszer máshogyan. A lényege az ételnek a zöldborsós, májas ragu, ami jelentősen különbözik az eredeti ételtől. Az eredetit borjúból, libamájjal készítette Brüsszelben 1958-ban a szakács válogatott, és azóta sokan klónozták már ezt az ételt. Természetes, hogy a libamájat az olcsóbb csirkemájjal, a nem filléres borjút pedig sertés karajjal helyettesítve.  Így is finom, és leírtam én hogyan csinálnám.  Ma hasonlít az eredeti ételre, de a válogatós ember persze észreveszi a libamáj, és a csirkemáj különbségét. A borjú, és a sertés köztiről nem is beszélve!

A rakott brokkoli is igen finom kaja annak, aki szereti. Aki azt hiszi végre egy vegetáriánus étel, nagyot téved! Ez is egy réteges csőben sült étel, amit a brokkoli mellett a rizses húsos töltelék tesz ínycsiklandozóvá. Fagyasztott brokkoliból készítik, bár a közelmúltban láttam még frisset is. Igaz, aranyáron, de minek is, mikor van azonos értékű fagyasztott. Ma megint megküzdöttem a tálalással, mint minden rakott ételével. Elgondolkoztató, mert ez minden alkalommal így van.

Ez tehát a mai ebéd leírása, amiben annyi hibát vétettem, hogy több időbe tellett a javítás, mint a szöveg gépelése! Van ilyen. Félrehord a kezem, mert mindig a szomszédos betűt találom el. De eltalálom ritka kivétellel. Amit nem, azt meg javítom. És nem kell hozzá lejavító festék, mert most csupa maszat, fehér folt lenne a monitoromon! Látjátok! Minden rosszban van valami jó is!