2015. március 2., hétfő

2015.03.02. Lebbencsleves, kapros-tejszínes pulyka aprópecsenye, főtt sertésszelet meggyszószal

Szombaton diszkóztam egy baráti társaságnak, a megye egyik hányatott sorsú településén. Bevallom, már az érkezésnél nagyon meglepődtem, mert minden második házon "Eladó" felirat volt. Évekkel ezelőtt nem így volt! Azt is megtudtam, hogy azért volt kisebb a létszáma a bulizóknak, mert aznap (szombaton) 7 temetés volt a faluban. Ebben az évben eddig 13. Részvétem a gyászolóknak! Szörnyű látni, hogy egy egykor sikeres település, látványosan hogyan néptelenedik, pusztul el! És ez még ráadásul nem a megye leghátrányosabb helyzetben lévő falva. Elkeserítő volt, de akik ott voltak a buliban, jól érezték magukat, és én is. Ez a lényeg. Azért kicsit bűntudatom volt, bár okom nem igen volt rá. Kedves emberekkel találkoztam, olyan régi ismerősökkel, akik emlékeztek rám, munkámból eredően. Hiába kívánnék nekik sikereket, ez már nem rajtam fog múlni. Pedig többet érdemelne a falu, és az ott lakó emberek is! De jól esett ez a hétvégi pihenő, mert a februári hónapot nagyon kemény munkával töltöttem. Itt ültem gépem előtt, és szombatra kicsit be is gyulladt a szemem. De teljesítettem a kitűzött célt, és szinte minden receptet leírtam, amit terveztem. Egy hónap alatt, több mint 250-et. Magam is meglepődtem! És nem holmi összecsapott írásokról van szó, hanem igyekeztem most is színvonalas recepteket produkálni. Már érkeztek a pozitív visszajelzések, és meg vagyok elégedve én is, és az olvasók is. Challenge completed! Keresek magamnak más elfoglaltságot, ha ezzel végzek! Életem nagyobbik részét már leéltem, de hasznosan akarom tölteni a megmaradtat is. Meg nem szól érte senki, de sokan csodálkoznak, miért nem pihenek inkább! Nekem ez kell! A nyüzsgés, mert akkor érzem jól magam, ha állandóan történik valami körülöttem. Nehogy bárki azt higgye, hogy sopánkodok, de ezek a tények.
Ezért írok minden hétköznap az érkező ebédről, mert ez sem pótcselekvés. Minden nap, kora reggel gondolkodásra vagyok kényszerítve, mert nem sablonokat írok, hanem azt, ami akkor éppen eszembe jut, vagy azt, ami történt velem a közelmúltban. Ezt olvassátok ilyenkor. Ezért írtam minden eddig érkezett ételről receptet is, mert nagyon sokan írásaimat tanulmányozva állítják össze a következő napok menüjét. 


Ma hétfő van, és az étlapra nézve a hétfőnként megszokott levessel indítunk. Lebbencslevest főztek ma hajnalban a szakácsok, ami egy nagyon egyszerű kaja. Korábban ennek az elkészítési módját is leírtam, így ideteszem a receptet.  Nagyanyám csinálta így. Azért hívta öreg lebbencsnek, mert tele volt tésztával, zöldséggel, így önmagában is elég kalóriát tartalmazott a másnapi munkához. Akkoriban vacsora volt a főétkezés, mert akkor ült le a gazda az asztalhoz, napközben szalonnán, kenyéren, hagymán élt. Más volt a világ!

A kapros-tejszínes pulyka apró pecsenyéről szerintem halvány lila dunsztjuk nem volt, azt sem tudták mi fán terem. Ma viszont ez az egyik főétel. Finom kaja különösen azért, mert én a szaftos ételeket csípem. A pulykahúst egyébként is szereti családom, mert belefér még a megengedhető árú élelmiszerek közé. A tokány pedig annyiban különbözik az apró pecsenyétől, hogy az előbbiben a húst vékony csíkokra, az apróban kockákra vágjuk. Szerintem ez a recept megfelel a mai kaja illusztrálására, bár csak hasonlít a mai ebédhez. Rokonok.

A meggyszósz pont egy hónapja szerepelt utoljára az étlapon. Ennél jóval ritkábban ismétlődnek az ételek, de így sincs gond. Mivel mindenki kétféle ételből tudja kiválasztani a számára legjobban megfelelőt, ha valakinek nem erre van étvágya, mást is választhat. Én általában mindkettőből kérek egy adagot, mert csak akkor tudok elfogulatlanul írni a kajáról, ha meg is kóstoltam. Míg az előző étellel kapcsolatosan nem tudhattam, nagyanyám csinált-e pulykatokányt valaha életében, abban biztos vagyok, hogy meggyszószt igen. Csak szegényesebben, pirított  zsemlemorzsával. Ma főtt sertéshússal jött, amivel lényegesen jobb, tartalmasabb a kaja.

Mindent összevetve, ma is bőséges, de kímélő (hétfői) menüsort kaptunk, de még van valami. Egyszerűen csak desszertként mutatják be a sütit, ami ilyenkor érkezni szokott. Eddig ezekkel a sütireceptekkel adós maradtam, de lesz olyan, amikor ezt is megosztom a jövőben. Néhány közismert sütinek a receptjét leírtam már, és folyamatosan dolgozok még a témán. Mivel klasszikus pék, és cukrászsütikről van szó, azokat a régi recepteket kapartam elő, melyek alapján már nagyszüleink is csinálták ezeket a finomságokat. Kivételes helyzetben vagyok, mert mintha megéreztem volna valamit. Megírtam azt is az elmúlt napokban, hogyan csinálják a kakaós, és a diós csigát Így első alkalommal desszert receptet is mellékelek az írásomhoz. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése