2015. február 24., kedd

2015.02.24. Almaleves, rakott káposzta, sertésborda jóasszony módra.

Olyat fogok ma tenni, amit eddig soha. Megpróbálok élő, egyenes adásban receptet írni! Olyan kaja jön ma, ami eddig nem szerepelt a palettán, és bár van fogalmam róla hogyan készül, még sosem fordult meg asztalunknál a jóasszony. De erről kicsit később!


Amíg megérkezik a kaja, bemutatom a másik két résztvevőt a kerekasztal körül, ami szögletes. A másik két érkezett étel, nem okoz különösebb fejtörést, mert mindkettő gyakori vendég. Igyekeznek jól lakatni bennünket, és általában sikeresen.
Az almaleves talán kilóg a sorból, mert Áron nem nagyon szimpatizál vele, mindössze köszönőviszonyban vannak. Ránéz, és megvetően azt mondja: almaleves?! Ma nem lesz időm felturbózni a leveskét, de máskor többször megtettem már. Az almalevest egyébként nem nagyon lehet variálni. Az almaleves, az almaleves.  Jé! Ezt már hallottam valahol, a krumplileves kapcsán is! Almaleves, és almaleves közt annyi a különbség, hogy vagy szecskázott, vagy kockázott almából készítik. A mai a könnyebbik megoldás szerint szecskázott almából készült hasonlóan a receptemben leírtakhoz, kitűnő fahéjas illattal, ínycsiklandozóan.


A következő vendég szívesen látott, de csak nálam. A káposztát én szeretem, és így eldőlt a dilemma, hogy ma én rakott káposztát fogok enni. Nincs ezzel semmi baj, mert három kedvenc alapanyagom közt ott a káposzta is, bár lassan át kell értékelnem mi is a kedvencem. Nincs olyan ugyanis, amit nem szeretnék. Van olyan, amit szeretnék, de drága. Arra meg ráfogom, hogy nem szeretem. Így vagyok a libamájjal, és más finomságokkal, amik messze elkerülik a Hajdu házat. A rakott káposzta viszont itt van, és nekem már jó napom lesz! Egyetlen hiba lehet vele kapcsolatban, ha nem mossák ki megfelelően a káposztát, ha túl savanyú lenne esetleg. Ma minden OK, bár lesznek olyanok, akik most sem lesznek mindennel megelégedve. Ha éppen nekiállnék, én így csinálnám a rakott káposztát. Nekem ízlik! Olyan, ahogyan szeretem! 

És akkor eljött volna a rekordkísérlet! Türelmesen megvárom, hogy itt legyen a kaja, és tüzetes elemzés alá vetem, majd megírom azt, ahogyan én csinálnám, és mi a véleményem Jóasszony őnagyságáról! Ebben az évben már nagyon sokat publikáltam. Higgyétek el, jól esik. Februárban majdnem 200 receptet jelentettem meg, ami már elkészült régebben, fotóm is van, de nem írtam még róla. Soha ennyien nem olvasták írásaimat eddig, de most is az édességek viszik el a pálmát. De meglep! A párom által hétvégén készített süti is marhára népszerű lett, de sokan kötözködnek. Nem tudom, csak kötözködésnek venni azt, ha valaki azt írja: "én is így csinálom, de ezeket nem teszem bele" és felsorol egy listát azokról, amiket nem tesz bele. De ő is így csinálja! Nem így csinálod Babám, hanem máshogyan. Csak szeretnéd bebizonyítani, hogy te találtad fel a spanyolviaszt! Megnyugtatlak, nem te voltál!

És akkor jöjjön az, amiért korán reggel felkeltem, és ideültem a gép elé! Itt a jóasszony! Jó urat ismerem már, de bájos feleségéhez csak nagyon régen volt szerencsém egy másik gyulai étteremben. Azt tekintem tehát most kiindulási pontnak, na meg azt, hogy az évek során kivételes gyakorlatot szereztem az ételek elnevezésével kapcsolatban. Itt van tehát a jóasszony, aminek gombás, zöldborsós, enyhén szalonnás ragut kéne takarnia. Majd Áron betakarja a Madamot!  Mivel nem az én kajám lesz, mindössze a raguból veszek félve egy kanállal, a sült hús nem is érdekel. A falat alapján írom le a receptet, csak megjegyezve, én mit csinálnék máshogyan. Bemutatom a jóasszonyt !

Hozzávalók 4 fő részére:

4 szelet sertéskaraj,
5 dkg. füstölt szalonna,
1 fej hagyma,
3 gerezd fokhagyma,
10 dkg. csiperke gomba,
1 kis kanál paradicsompüré, (ez ma kimaradt)
1 dl. száraz fehérbor, (ezt én biztosan tettem volna bele, de én már csak ilyen vagyok)
1 marék zöldborsó, (ez is kimaradt, de én tennék hozzá)
1 kiskanál felaprított petrezselyem zöld,
só, őrölt bors, (borsot többet tettem volna hozzá, de én fűszeresen eszek)
kevés olaj

A hússzeleteket kikloffoljuk, mindkét oldalán megsózzuk, megborsozzuk, és kevés olajon megsütjük. A maradék olajon a reszelt  hagymát, és a nagyon apróra vágott szalonnát megpirítjuk, enyhén megsózzuk, majd felöntjük borral. Hozzáadjuk a felszelt gombát, a paradicsompürét, a szétnyomott fokhagymát, és a petrezselyem zöldet. Pár percig főzzük, annyira, hogy kicsit besűrűsödjön.
A ragut a megsütött hússzeleteken tálaljuk.
Finom, fokhagymás raguval tálalt roston sült sertésszelet, és csak annyiban különbözik az általam évekkel ezelőtt kóstolt jóasszonytál, hogy abban volt borsó is.

 Ez lenne tehát az általam favorizált jóasszony. Nem fog mostanában sűrűn előfordulni újra, hogy nyílt színen receptet írjak, de jól esett. Kora reggel jó kis agytorna volt, és újabb recepttel gyarapodott gyűjteményem is. Áron pedig jól fog lakni a jóasszonnyal! Csak a gombát fogja otthagyni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése