2015. 02.25. Tyúkhúsleves csigatésztával, paradicsomos húsgombóc, fűszeres sült csirkeszárny.

Mintha éreznék a konyhán, hogy rengeteg receptet írtam, az elmúlt hetekben. Nem tudom mi történt, de utánajárok. Valami van! Nem vettem észre semmi különöset, csak annyit, hogy olyan ételek kerültek az étlapra, amik eddig nem szerepeltek rajta. Örülök, mert a változatosabb kaja, a finom ételek mindig jót tettek nekem, és másoknak is. Nem panaszkodhatok, mert eddig is ritkán ismétlődtek az ételek. Most viszont teljesen újak is kerültek fel az étlapra. Több is. Én még örülök is neki, mert újabb agytornára késztet, hiszen év elején megfogadtam, minden érkező ételt megreceptesítek. Tegnap is ezt csináltam, amikor egy falat kaja, meg tapasztalataim alapján leírtam, hogyan készülne a jóasszony módra sütött borda. Ellenőriztem is írásomat. Semmit nem tévedtem szerencsére. Mivel érzem magamban a több évtizedes gyakorlatot, bátran belevágok ezután is hasonló akciókba. Azt azért nem fogom vállalni, hogy több egymáshoz hasonló ízű alapanyagot felsoroljak grammara észlelésem alapján. Én eddig is ösztönösen főztem, és ezentúl is így lesz. Polcaimon több mint 40 fűszer sorakozik, melyek nagy részét használom is. Van, ami fogytán van, de pótlom. Remélem hamarosan jön a tavasz, és saját kertemben is beindul a fűszerszezon. A minap a rigó tévedésből elengedett egy kósza füttyöt, de ma hosszan trillázott, amiből csak a tavasz visszavonhatatlan közeledtére tippelek. De jó!

Most is újdonság került az étlapra, talán látták megosztott receptjeimet a konyhán. A múlt héten írtam az igazi lakodalmas tyúkhúslevesről, amit nagyon hosszan főznek, és csigatésztával tálalják. Felénk úgy néz ki egy lakodalom, hogy csütörtökön hozzák a tyúkot, a lisztet, a nászajándékot, kevés duma, és egy kaláccsal indítják útra az adakozókat. Kezd teljesen megszűnni ez a szokás, de én még ebben nőttem fel. Szerencsém van! Ilyenkor pedig mindig a legöregebb tyúkokat vitték ajándékba, amik már másra használhatatlanok voltak, hiszen már tojást sem varázsoltak. De ezek voltak a legjobbak levesnek. Húsukból a több órás főzés során annyi íz, aroma, csontjukból rengeteg kollagén főtt ki, hogy a lehűlt lében másnap megállt a fakanál. A csigatésztát pedig külön főzték ki, mert ha a levesben hagyták, a másnapi "kálátóra" megsavanyodott a leves. Nem mindenhol van hűtő, ahol ekkora mennyiséget szakszerűen tároljanak. Most tehát fiatalkorom emlékeit látom viszont, egy igazi csigaleves formájában, ami már csak akkor lenne igazi, ha a falusi asszonyok pödörgették volna bele a csigát! Anyósom nemrég még megtette. Remélem, javul az egészsége, és újra beindul a levestészta gyár! Leragadtam a levesnél, ami nálunk így készül.  A receptet a múlt csütörtökön írtam, természetesen a lagzikban nem két tyúkból főztek!

Áronnak ma jó napja lesz! Imádja a paradicsomos húsgombócot, de mily furcsa, hogy ma komplett lakodalmas menüt kaptunk! A tyúkhúslevesben kifőtt mellehúsából készült ugyanis a legfinomabb húsgombóc, amit a jaminai főzőasszonyok paradicsomszósszal tálaltak. A leves után ez volt a második fogás, de csak ott, ahol az imént említett nagy gyakorlatú főzőasszonyok készítették a lakodalmi ebédet. De rég kóstoltam főztjüket! Biztosan, többen már Szt. Péter bográcsában készítik a kaját!  Rég volt, szép volt! A receptet azért megőriztem! 

És miért írtam, hogy komplett lakodalmas menü érkezett? A pörkölt kivételével, minden van az asztalon. A sült csirkeszárnyat például a pecsenyével együtt szolgálták fel, és ezt is a levesben megfőzött tyúkokból produkálták. A tyúk is túlkoros csirke, amire a lakodalmas asztalnál könnyen ráaggatták a fiatalító jelzőt. A szakácsnők fiatalító műtétre nem voltak berendezkedve, de a trükkök sorát ismerték, és nagyon jól csinálták, amit csináltak. Emlékszem az üstre, ami tele volt zsírral, és a levesből kivett, lecsorgatott combok, és szárnyak sültek benne, előtte kicsit befűszerezve. Semmi trükk, csak kicsit megsózták a sütés előtt.  Rájöttem, van még elmaradásom, így erről, az ily módon készített csirkeszárnyról még nem írtam, de pótolom. (tudtam, hogy valami még hiányzik!) Úgy érzem, mindenre kiterjedő leírásom alapján, mindenkinek van fogalma arról, milyen volt az igazi lakodalom régebben Békésben, és a sült csirkeszárnyra is ráismertek! ma egyébkén a csirkeszárny mellé külön készítettek egy fokhagymás mártást, és a leendő receptben is így fogom leírni.

És az igazi lakodalmi menühöz hozzátartozik a süti is. A süti még a főétkezés előtt került az asztalra, és többnyire vissza is került, a menü elfogyasztása után. A lakodalmakban  az is szokás volt, hogy összeálltak a szomszédasszonyok, jó előre megdumálták, ki mivel járul hozzá a buli sikeréhez. Ezért vitték a lisztet is, mert a sütikhez ez volt a legszükségesebb. Az asszonyok meg versenyeztek! Szerencsére abban, hogy ki tud legfinomabb sütit készíteni! Olyan választék volt az asztalon, hogy csak na! A különféle krémes, töltött finomságok, nekem különösen a zserbó, és az őszibarack volt az igazi csemege. Köztük volt a puncs szelet is, ami ma jött. Nem ekkora méretben, mert ott az volt a jellemző, hogy többször keveset. A mai sütit biztosan három adagra szelték volna! Sós is került bőven az asztalra, de először mindig a nyalánkság fogyott el. 
Valószínű ennek a régi szokásnak köszönhető, hogy most is a sütik a legnépszerűbbek minden receptmegosztó oldalon. Mintha mást nem is ennénk! De jól van ez így. Örülök, hogy kicsit visszatérhettem a múltba, akár egy menüsor kapcsán is! De jók ezek a szép emlékek!