Életem csupa rom! De ezzel ne foglalkozzunk, mert van fontosabb!
Lássuk a kaját. Az nem áll romokban!
A hangzatos nevű betyárlevessel indul a nap, ami minden bizonnyal nem azért betyár, mert elcsábítja a férjes asszonyokat, mint Rózsa Sándor. Nem is nagyon emlékszem, már erre a filmre, és nem is tartottam Oszkárra alkalmas alkotásnak. Annak idején viszont nézték, mint most a Való Világot. Sok színvonalbeli különbség nincs köztük! A kaja viszont egy finom raguleves, amibe szinte minden beletehető. Azért van lényeges különbség a receptemben olvasható betyár, és a most érkezett betyár közt! Bevallom, én imádtam a betyárlevest kicsit régebben, de azt a gazdag változatot, amit egy konkurens gyulai étteremben ettem sűrűn. De rég voltam már ott is! Egyáltalán egyetlen étteremben sem. Régebben megtehettem, hogy időnként akár hétvégén is felkerekedtem családommal és beültünk valahova ebédelni, vacsorázni. Régebben igen. De most mindenhol azt hallom, hogy jobban élek. Körbenéztem, nem vettem észre! Újabb rom!
Áron nagyon örülni fog! Szerencsére a konyhán nem foglalkoznak vele, hogy mi a bolognai és az eredeti milánói közt a különbség mert nem illő módon egy olyan ételt főznek nekünk, ami amolyan hibrid. Én bolánói spagaróninak nevezem. A bolognai és a milánói, valamint a spagetti, és a makaróniból alkotott mozaikszavakkal. Áron a nyerő, mert neki így jobban ízlik. Legfeljebb a gombát a tányér szélére teszi, és azt jó szívűen felajánlja részemre. Csupa rom az élet! Egyébként, nagyon sokaknak nincs fogalma arról, mi a különbség a két kaja közt. Éppen ezért, a múltkor le is írtam. Egyébként a betyárleves a 3. ezen az oldalon, a bolánói a 4. az olvasottság szemszögéből. Két toplistás kaja, csak úgy, kora reggel.
A középmezőnyben tartózkodik receptem, ami a rizsfelfújtról, ismertebb nevén rizskochról íródott. Fájdalom, de ma nem tudom megízlelni, mert a bolánói van favorizálva, ha ilyen választási dilemma elé állok. Áron nem enné meg biztosan a rizsfelfújtot, sőt a bolánóiból púposra szedi a tányérját, én meg azt eszem, ami marad. Ha marad! Mondhatnám, hogy romokkal vagyok körbevéve, de nem teszem! Már nem bosszant semmi. Már kutyám sem, aki ma reggel durva hibát vétett. Fél éve megjelent életünkben egy tündéri eb, aki időnként eljön hozzánk is, és minden alkalommal birtokba veszi lakásunkat. Ennek látható nyomait is otthagyja, és a két kutya ilyenkor versenyben próbálja bizonyítani a terület birtoklásának jogát. Reggel kutyám elfeledve a többéves begyakorolt etikettet, megjelölte, hogy itthon ő az úr. Ne szépítsük! Behugyozott! Most meg szégyelli magát. Benne legalább van szégyenérzet. Majd elfelejtettem a receptet, annyit dumálok mellé! Ezek a romok! Ezekből áll életem.
Péntekenként gyümölcs is szokott érkezni, de addig míg nem látom ez mindig rejtély, mivel lepnek meg. El szokott fogyni mindig, legtöbbször közvetlen fogyasztás útján, de van amikor feldolgozott formában. Szerencsére nejem rákapott a sütik készítésére, és így én is érdeklődéssel figyelem munkáját. Most három hétvégén egymás után sütiket csinált, így egyenlőre nem tudtam megmondani, mi lesz a gyümi, ami az előbb jött. Sok választási lehetőség nincs, mert behatárolt, ilyenkor mit lehet kapni elfogadható áron. Most almára esett a választás. Az első dolog ma, amiről nem rögtön romok jutottak eszembe!
Nem értitek? Miért írok romokról? Nem tettétek még elé a kötelező előtagot. Nem tudjátok mi az? Olvassátok egybe! LESZA... Igen! Jól olvassátok! Tőlem ritkán hallani ilyet, de elegem van azokból, akik megpróbálnak állandóan betartani, ártani ott, ahol tudnak! És vannak! Többen mint kéne. Nekik ez az édes élet. Nem érzik jól magukat csak úgy, ha megtették mindennapos kötelező feladatukat. Ártani, ártan, és ártani! Én mással foglalkozok! Nem azzal, hogy valakinek betartsak. Érdekes, hogy egyébkén régebben általam normálisnak tartott valakik is, hogy meg tudnak változni egyik napról a másikra. Az ő bajuk. Érdek? Régóta bennük lappangó hülyeség? Már egy ideje nem foglalkozok velük. És, hogy mennyire nem érdekelnek, végre kimondom. Még akkor is, ha esetleg valakinek korán reggel nem tetszik. Azok fordítsák el a fejüket olvasás közben, akik nem szeretnének kora reggel ilyen tőlem szokatlant látni! Megmondom végre, hogy elegem van ezekből az élősködő, mindenkinek, csak ártani akaró szemetekből! Azokból is, akik semmibe veszik más munkáját! Leszarom őket! Kimondtam végre, és megkönnyebbültem egész hétvégére!
Lássuk a kaját. Az nem áll romokban!
Nem értitek? Miért írok romokról? Nem tettétek még elé a kötelező előtagot. Nem tudjátok mi az? Olvassátok egybe! LESZA... Igen! Jól olvassátok! Tőlem ritkán hallani ilyet, de elegem van azokból, akik megpróbálnak állandóan betartani, ártani ott, ahol tudnak! És vannak! Többen mint kéne. Nekik ez az édes élet. Nem érzik jól magukat csak úgy, ha megtették mindennapos kötelező feladatukat. Ártani, ártan, és ártani! Én mással foglalkozok! Nem azzal, hogy valakinek betartsak. Érdekes, hogy egyébkén régebben általam normálisnak tartott valakik is, hogy meg tudnak változni egyik napról a másikra. Az ő bajuk. Érdek? Régóta bennük lappangó hülyeség? Már egy ideje nem foglalkozok velük. És, hogy mennyire nem érdekelnek, végre kimondom. Még akkor is, ha esetleg valakinek korán reggel nem tetszik. Azok fordítsák el a fejüket olvasás közben, akik nem szeretnének kora reggel ilyen tőlem szokatlant látni! Megmondom végre, hogy elegem van ezekből az élősködő, mindenkinek, csak ártani akaró szemetekből! Azokból is, akik semmibe veszik más munkáját! Leszarom őket! Kimondtam végre, és megkönnyebbültem egész hétvégére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése