2015. február 18., szerda

2015.02.18. Májgaluskaleves, szárazbab főzelék, Dubarry csirkemell

Tegnap délután egy kedves ismerős rám kérdezett, hogy mi lesz a megszokott napi ételajánlattal! Úgy emlékeztem, hogy megírtam, de azért utánanéztem. Igazam volt! Úgy tűnik van, akinek hiányzik. Másra vagyok ráhangolva az utóbbi napokban, így akár el is felejthettem volna. Pótolom a régebbi recepteket, és jó úton haladok. Nem azért csinálom, hogy bármilyen előnyöm származzon belőle, egyszerűen csak úgy éreztem, ezzel még adós vagyok. Azt mondták, miért nem inkább horoszkópokat írok, mert azért jól fizetnének. A munka zajlik, és addig már tényleg nem nyugszom, míg nem végzek. Nem kényszerít senki, egyszerűen olvasóimért, és magamért tesztem. Rájöttem, néha az egyszerűbb ételek érthető elkészítési módjára nagyobb szükség van, mint a kacifántos cuccokra. Egy különleges kaja fotóján elmereng az egyszerű halandó, de soha nem fogja megcsinálni. Nem érzi magát képesnek rá. Egy mindennapos kaja receptjéhez viszont tucatnyi köszönet érkezett, mert jónak találták a róla szóló írást, és kedvet kaptak hozzá, hogy esetleg több éves tépődés után végre bele merjenek kezdeni. Ezért csinálom, és örülök. Ha csak ennyi haszna van ténykedésemnek, már megérte!
Az sem utolsó szempont, hogy mostantól néhány kivételtől eltekintve, minden érkező ételhez konkrét receptet tudok mellékelni. Az még feladat, hogy mit kezdek az olyan kajával, ami először jön a konyháról. Baj nincs, mert ha megkóstolom, akkor le is tudom írni hogyan csinálták. Isten adta ezt a tehetséget, és mielőtt nagyon beteg lettem, már akkor is vonzódtam a gasztronómiához, de mikor kikerültem a kórházból, minden normális kajával így vagyok. A kórházit felejtsük el! Arról meg van a véleményem, és úgy hallom, öt éve nem javult a helyzet. Akkor nagyon bepipultam, hogy öt napon keresztül minden nap sárgarépa volt a leves alapja. A gyorsfagyasztott sárgarépa kocka. Hol több, hol kevesebb, de a sárgarépa mindennapos volt. Azt hittem ezt nem lehet már űberelni, de egyik nap ajándékként, sárgarépa főzeléket is csináltak. Na ezért sem szeretnék ismét kórházba kerülni! Pedig itt a bizonyíték, hogy kevés pénzért is lehet ízletes ebédet főzni. Most arról a konyháról beszélek, ahol minden nap számunkra készítik a kaját. Tudom, ebben is sokan találnak kivetnivalót, de én meg vagyok elégedve. Ha néha nem, arról is őszintén megírom a véleményemet. Észre sem vehető, hogy ma jóval későbben keltem mint máskor, de ideje a lényeggel foglalkozni, mert megjött az ebéd!


Egyik kedvenc levesem jött, amivel talán jóval kritikusabb vagyok, mint másokkal. A májgaluskáról van szó, amit lehet jól, és nagyon nem jól csinálni. Ha kemény a galuska nem jó, ha szétfőtt, akkor sem. Az optimális esetben finom, omlós de nem szétfőtt cucc van a tányérban. Ha ma én főztem volna magamnak, így csináltam volna. A receptbe bele sem kellett volna olvasnom, mert ha valaki állandóan ezzel foglalkozik, rutint szerez.

Úgy meg tudom jósolni, hogyan fogunk osztozni Áronnal a kaján, de úgy! Gyakorlaton van, most kicsit később ebédel mint máskor, de megvárom, mert övé a  választás joga. Tegnap esküdni mertem volna, hogy a zúzapörit választja, bár nem volt könnyű dolga. A rántott hús láttán is felcsillant a szeme, de mégis a zúzát favorizálta. Ma a szárazbab főzeléket fogja, mert ez lesz a kedvenc.  Én is így tettem volna, de én mindenevő vagyok. Pedig a sült kolbász, ami a bab tetejére került, nagyon piszkálja a csőrömet. 

A Dubarry csirkemell kevésbé, de az is jó lesz. Két receptet is írtam már az elkészítéséről, de amit most mellékeltem, ez a csirkemellel készített Dubarry. Ebben van is egy rövid áttekintés arról, hogy valójában kit tisztelhetünk madame Dubarry személyében. Szerintem ha ma élne, egyszerűen prostinak neveznék, de a drágábbik fajtából. Ma biztosan Dubajozna, bár neki volt a kora neves főúri közönségében is hódolója bőven. Finom ez is, a receptben minden kérdésre választ adtam. 

Szerdánként süti is jár az ebéd után, ami minden esetben cukrász sütemény. Valamilyen édes finomság, amiről soha nem írok receptet, mert nem is készítem el őket. Ilyet még feleségem sem csinál, mert nem képzett cukrász. Kakaós piskótalapok közt krémes töltelék, a teteje megöntve csokimázzal. Ez a rövid leírás. Nejem lényegesen jártasabb ebben a műfajban, de akár én is meg tudnám csinálni, természetesen egy jó receptből. Biztosan olyan recepttulajdonost választanék, akiről tudom, hogy ért hozzá, mert nagyon sok érthetetlen recepttel találkozok. De a hibákat észreveszem. Ennyire már értek a sütikhez is, sőt van már saját receptem is néhány. Azokat én találtam ki, és igen jól sikerült mind! De vannak olyanok, akik hetente sűrűn készítenek finomakat. Nem irigylem őket, és örülök, hogy jó a kapcsolatom velük. Ha valami süti érdekel, náluk nézek körül először.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése