2015.02.10. Szilvaleves, borított sertésborda, rakott karfiol.

Fáradt vagyok! Kérdezhetnétek, miben tud elfáradni egy olyan ember, aki egész nap csak a s...én (az ülepén) ül, és látszólag semmit nem csinál, csak veri a billentyűket. Szellemi munkát végzek! Gondolkozni még szerencsére van erőm, képességem, és nem elvont hülyeségeken jár az agyam. Sokan, szinte el sem hiszik, hogy egész nap lefoglalom magam, és még TV nézésre sincs időm. Be van kapcsolva mögöttem, és időnként fél fülemmel hallgatózok, mert azért az érdekel, mi történik körülöttem. Néha szóvá is teszem álláspontomat, és nem azért, hogy bárki egyetértsen vele. Azt nem szeretem, ha valaki csak kötözködési hátsó szándékkal áll hozzá bármihez csak azért, hogy bebizonyítsa, szerinte az egyedüli helyes álláspont az övé. Évekkel ezelőtt kénytelen voltam megválni egy ismerősömtől, mert bármi történt velem, mindenhez volt hozzáfűzni valója, és minden esetben szöges ellentétben állt véleménye az enyémmel. Nem haragudtam rá, csak meguntam. Meguntam azt, hogy ha valami tényszerűen fekete volt, ő minden esetben bizonygatta, hogy az fehér. Ugyanez volt a helyzet, ha valami fehér volt. Arról is az ellenkezőjét állította. Neki mindegy volt, csak vitatkozhasson. Időnként látom, hogy most is ugyanezt teszi, mert vannak ráutaló jelek, anélkül, hogy látnám veretes írásait. Ebben éli ki magát, de nem haragszom rá. Csak tettem róla, hogy ne tudjon mindenbe belekötni. Azokra sem haragszom, akik úgy próbálják vélt baráti kapcsolataikat ápolni, hogy körüzenetben látnak el különböző hülyeségekkel, és egész nap mást sem csinál a gépem, csak kakukkol, amikor valaki hozzászól a bugyuta tartalomhoz. Harag nélkül, tegnap néhány embertől fájó szívvel megszakítottam az eddigi virtuális kapcsolatomat. Elegem lett! Éljék tovább életüket saját virtuális világukban, érezzék jól magukat azokkal az emberekkel, akiket éjszaka is fel lehet költeni valamilyen számukra jelentősnek vélt téma megvitatására.
Így tehát tegnap jelentősen szűkült ismeretségi köröm, fájó szívvel búcsút véve azoktól, akikkel soha nem találkoztam életemben, és eddig nem értettem mi is a közünk egymáshoz. Lehet, hogy kicsit nyugodtabb lesz életem ezentúl?
A szokásos reggeli hablaty után jöjjön egy lényegesen fontosabb téma, a kaja. A kajára szükség van, mert üres pocakkal nem élet az élet, ha pedig meg van töltve a has, másképpen megy még a agykerék is.
Most tehát megjött a testi táplálék, ami hamarosan szellemi tápanyaggá válik.

Szilvaleves érkezett, ami nem üli meg gyenge gyomromat. Jól is fog esni. A gyümölcslevesek állandó, megszokott illatával, ízével érkezett, és bekopogott ajtómon. Szívesen engedtem be, mert jól fog esni. Mivel éppen receptek rendezésével, írásával foglalatoskodom, rájöttem, külön a szilvalevesről még nem írtam eddig. Van receptem viszont nem is egy, a gyümölcslevesekről, melyek alapján akár szilvából is készülhet finom leveske. A sors fintora, hogy pont szilvából készült leves képével illusztráltam receptemet.   Ezzel küzdöttem a legtöbbet, mert újra kellett fotóznom a végén. A fényviszonyok katasztrofálisak, és a fotón visszatükröződik minden, ami a szekrény tetején van. Pedig arra senki nem kíváncsi!

Nem tudok szolgálni recepttel a borított sertésbordával kapcsolatban, mivel eddig nem írtam még róla. Elképzelhető, hogy hamarosan pótolom, de azért nem töröm össze magam. Inkább leírom összefoglaló véleményemet, ami alapján mindenkinek lehet elképzelése az ezen a néven emlegetett, egyébként finom kajáról. A sertésborda adott. Ezt szeletsütőben kisütik, majd  egy májas, húsos ragut halmoznak rá, az egészet beborítják sajtos besamel mártással, és rövid idő alatt sütőben véglegesre sütik. Látványra tökéletes az étel, és finom is. Kettévágtam, mert így szebb a tálalás.

A másik választható főétel készítését sem közöltem le eddig, így azt is érzékszerveim, meg rutinom alapján írom le. Én a rakott kajákat többnyire úgy csinálom, hogy kevés morzsával szórom meg tepsi alját, amire kerül a leforrázott karfiol (jelen esetben) majd rá egy húsos rizses, hagymás ragu. Ezután választhat a szakács, hogy tesz rá újabb réteg blansírozott karfiolt, így könnyebben szeletelhetővé válik a kész mű kihűlés után, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy a húsos rizses keveréket tejfölös, lisztes mártással lezárja, és úgy teszi a sütőbe. Rizikós kaja, és ritkán sikerül szépen tálalni, mivel a tepsiből kivéve, és méretre vágva, ritkán marad egy darabban, és a szakács szándékával szöges ellentétben, darabokra hullik a rakott karfiol. Íze így is jó marad, de tudjuk, hogy az esztétikai élmény is fontos. Én például azzal is jól tudok lakni! A tálaláshoz viszont minden tudásomra szükség volt! Ahhoz, hogy elfogadható élményt tudjak fotózni, vakolókanál szerű alkalmatossággal rohangáltam körbe többször a tányért, mire sikerült úgy összelapogatnom a kaját, hogy az eredeti állapotához megközelítő szintre tudjam hozni. Miért csinálom? Mert élvezem! Az apró örömök is örömök!