2015.02.11. csontleves, felesborsó főzelék, rántott csirkecomb.

Nagy fába vágtam fejszémet! Nem is gondoljátok milyen nehéz, a már meglévő receptkezdeményeimet közölhető formába önteni, és azokat mások hasznára publikálni. Minden reggel korán kelek, későn fekszek. Az eredmény látszik, és látszani fog. Hamarosan nem lesz olyan étel, a minden nap ételhordónkban zötykölődők közt, amiről ne tudnék azonnal konkrét elkészítési javaslatot írni. Csak össze kell szedni a már meglévő fecninek nevezhető foszlányokat, és egységbe önteni azokat. Így máris elnézést kell kérnem mindenkitől, mert kitűztem magam elé a célt, hogy végre rendet teszek a gépemen, és gyomlálok. A hasznos dolgokat megtartom, sőt új, látható, mindenki számára hozzáférhető formába öntöm. Ez abban nyilvánul meg, hogy jelentős létszámnövekedés várható blogjaimon, ami a bejegyzések számát illeti. Ez már elkezdődött, és meg jó tíz napig fog tartani. 
Mindössze annyit fogtok észrevenni, hogy kicsit szűkszavúbban indítom a reggeli kajabeszámolóimat, mert kell az energia másra. Na meg az idő! Ennek ellenére nem fogok leállni, sőt lehet, hogy színvonalasabb lesz minden reggelem, mert konkrét receptet fogok tudni minden ételhez fűzni. Végre belekezdtem, és nem fogom abbahagyni, mert úgy érzem elvárják tőlem. A legfontosabb: Senki nem kért fel rá, pénzt nem kapok érte, csupán jól esik, hogy ezt hagyhatom magam után örökségként! Mától tehát vadonatúj receptekkel tudom illusztrálni az érkező kajákat. 

Ma csontelvessel kezdek, amiről már korábban írtam receptet. Ebből már  ki is derült, hogy ma ez érkezett ételhordómban. Nem elsőként, mert ez van legalul, és ehhez jutok hozzá legutolsóként. Itt az ígért recept. Egyszerű leveske, lényege az, hogy sokáig nem kell vele foglalkozni, mert a csont ugye nem kozmál le. Nagyon hosszú ideig kell viszont főzni, mert akkor oldódik ki a csontból az értékes tápanyag, és a kollagén. Szinte lehetetlen elrontani, és ha véletlenül mégis sikerülne, a szakács azonnal nézzen más foglalkozás után. Meg lehet csinálni levesporból is, ami még megbízhatóbb, de ezzel receptemben nem foglalkozok. maradok a tradicionális módszereknél. Elárulom, ma az eredmény a várt, tehát tökéletes, így a szakács bizonyított.

Ma még a felesborsó főzelékről sem kell új receptet írnom, mert a felesborsó, és a sárgaborsó ugyanarról a fáról származik. Mindössze a borsó szárítási módszerében van csekély különbség, miszerint zöld, vagy sárga a végeredmény. Az íze is ugyanaz, de a főzés is. A végeredmény a tápláló főzelék. Én egyébként is szeretem az összes hüvelyest. A babot, a borsót, a lencsét, és természetesen Hajdunét! Ez utóbbit már nagyon régen főztem meg, de szerencsére a zamata még mindig ugyanaz, mint 35 éve. Tegnap, február 10.-én volt pontosan 35 éve, hogy behódolásra vettük rá kölcsönösen egymást, és úgy tűnik már így is marad életünk hátralévő éveire. Mielőtt elfelejteném a lényeget, itt a recept is.  Igaz, hogy az imént említett esemény számomra legalább annyira fontos mint a kaja, sőt tán még fontosabb!

Most viszont még meleg recept következik!  Ígéretemhez híven most reggel írtam meg a rántott csirkecomb elkészítésének módját, természetesen úgy, ahogy én kívánatosnak tartom. A konyhán biztosan nem áztatták tejbe a combokat a feldolgozás során, és így is jó. Én viszont olyan megoldást ajánlok, amivel még élvezetesebb, finomabb minden rántott hús. A néhány órára tejbe áztatott, minden húsféle könnyebben süthető, és élvezetesebb a végeredmény. A lényeg, hogy ma valamelyikünk nagyon finomat eszik! Valószínű Áron fiam, mert én vagyok a kisebb, és Ő választ először. Kimi kutyám sem fog rosszul járni, mert a csont ugye az övé. Az étel tálalásánál jelezte is, hogy tudja, ma jó napja lesz.

Nekem is jó napom van, mert én is szeretem a felesborsó főzeléket, na meg a szerdánként járó süteményt is. Most piskótatekercs érkezett, amit én szeretek, de Áron a lekvár miatt egyenlőre nem. Majd megváltozik idővel, mint ahogy rajtam is fogott az idő.

Megyek dolgomra, mert csináltam magamnak bőven!