2015.02.05. Zellerkrémleves, bakonyi csirkemell, rakott krumpli

Néha mosolyogtató, sőt röhejes dolgokkal találkozok a statisztikáimban. Blogoldalamon, mindenre kiterjedő összefoglalót olvashatok, ha kíváncsi vagyok rá, és kíváncsi vagyok. Kiderül, hogy főként a sütiket kedvelik oldalaimon, de másokén is. A sütikre, édességekre főleg a nők kíváncsiak, bográcsos receptjeimet viszont inkább férfiak kísérik figyelemmel. Vajon miért? Azt is látom, mi után érdeklődnek leginkább, mit keresnek. Látom a leggyakoribb keresőszavakat, kifejezéseket. Vannak extrém esetek. Egy kereső például "babos tészta vanília pudinggal" címen indított keresést oldalamon. Ezen elmosolyodtam, de nem tudtam értelmezni. Nem tudtam mit kezdeni a "12 órás bagett" kereséssel sem, bár ez utóbbit még megpróbáltam értelmezni, és halvány sejtelmem van arról, hogy mire gondolt a kíváncsiskodó. Néha magam is extrém ételekben gondolkozok, de a babos tészta vanília pudinggal számomra kivitelezhetetlennek tűnik. Nem is fogok nekiállni, mert nem tudom elképzelni úgy, hogy ehető lenne. Néha viszont ötleteket merítek a sokak által elképzelhetetlen párosításokból. Én is szoktam keresni a neten, és rájöttem, hogy nem mindegy, hogyan keresünk. Ha nem találod a megfelelő kulcsszót, eredménytelen a keresés. A statisztika viszont valamire rávilágított, amin nem tudok változtatni. A sütik, édességek a legkeresettebb, legnépszerűbb írások, receptek. Hiába készítek különleges, finom kaját, népszerűségben a legegyszerűbb süti is leveri. Nem vagyok elkeseredve, mert tudom, nem vehetem fel a versenyt olyanokkal, akik csak erre vannak kódolva. Azt teszem, amit eddig tettem, változatos, néha különleges kaják szerepelnek ezentúl is oldalaimon, lehet, hogy nagyobb számban mint eddig. A sütihez úgyis mindenki jobban ért mint én. Ezt most iróniának szántam! 
A hozzászólókra viszont sokszor be vagyok gorombulva! Általános az a komment, hogy: Na ezt meg nem enném. Néha csak az egyszerű ténymegállapítás: Ez nem jó! Csinálok egy finom fánkot, amit kipróbáltam, és igen jó lett, erre az első reakció a receptre, hogy ez nem jó, mert én így csinálom! Aztán elkezdenek vitatkozni a hölgyek, mert más is hozzászól, és mindenki a sajátját favorizálja anélkül, hogy a másikét, köztük az enyémet megkóstolta volna. És összevesznek. Egy szaros fánk recepten képesek hajba kapni. Nem is foglalkoztam vele, mert ha beledumálok, akkor mindegyik nekem esik. Találnak egy másik ellenfelet, akit lehet macerálni. 
Ez a legnagyobb problémám! Divat lett az ellenfél, (ellenség) keresés, akibe bele lehet kötni, ha lehet megalázni, verbálisan kicsinálni. Az, hogy nem megyek bele az ilyen adok-kapok-ba, nem gyávaság részemről. Tudjátok! Van a régi mondás, miszerint: okos enged...
Ezzel meg is volt a szokásos eszmefuttatásom mára, mert sajnos egyre gyakrabban futok bele hasonló szitukba mostanában, amin akár bosszankodhatnék is, de nem teszem.
Szerencsére a kaja mindig elfeledteti velem ezeket az apró-cseprő hülyeségeket. 
Már akkor is, ha csak írok róla. Most pedig itt az írásom következő fejezetének alanya, az ételhordó, benne az ebéddel. 

Első ránézésre is zellerkrémlevesnek tűnik, de jellegzetes illata árulkodik levesünkről. Szeretem a zellert, és ha levesünkbe fő, akkor mindig rácsapok a főtt zellerdarabra. Állítólag jót tesz a cukorbetegeknek, és lehet, hogy sűrűbben kellene beilleszteni étrendembe. Nekem nagyon üresnek tűnt a tányér, így gyorsan pirítottam egy szelet kenyeret olíva olajban, amivel egész más lett a leányzó fekvése. Így már más! És mennyivel finomabb!!!

Érdekes, hogy az elején említett statisztikából az is kiderül, sokan keresik a bakonyi csirkemellet is. Ezt meg is találják oldalaimon, több formában is. Mióta Gundel Károly először házasította a sült húst a gombapaprikással, rendkívül népszerűvé vált ez az étel. Nem csoda, mert én is nagyon szeretem. Gyakran készítek gombás ételeket, és például tegnapi főztömben is volt gomba. Még szerencse, hogy nem teltem el vele, így jól fog esni a mai bakonyi csirkemell is, ami hasonlóképpen készült, mint a következő receptben le van írva. 

Mivel Áron fiam nem csípi a gombát, neki marad a másik főétel, ami egyik kedvence egyébként is. Rakott krumpli érkezett, amiről rögtön eszembe jutott, hogy csinálni kéne valamelyik hétvégén. A mai rakott krumpliról elfogadható képet nem tudok produkálni, mert mire ideért, szétesett. Hiába telefonáltam Oznak a nagy varázslónak, nem ért rá, hogy fényképezhető állapotba hozza a mi kaját. azért megmutatom. A legjobb a friss, házikolbásszal készített rakott krumpli, nem véletlen, hogy disznótorok után készítettük legsűrűbben. Olyankor, amikor már lehetett szeletelni a szikkadtabb szalámit. Szerintem a rakott krumplit mindenki el tudja készíteni, még a gyakorlatlanabb háziasszonyok is. 

A múltkor csináltam egy különleges, formabontó rakott krumplit, ami nem egy bazi nagy adag volt, de látványában viszont különleges, mondhatnám szemet gyönyörködtető. A hagyományos helyett inkább ezzel dicsekszek el, és az írásban egy másik újszerű étel is van, aminek a Bolognai rakott krumpli nevet adtam. Erről olvashattok tehát a következő receptben.
Ezzel írásommal végeztem is, de a napom elég sűrű lesz továbbra is. Napok óta kísérletezek különféle ételekkel, kisebb mennyiségben, és örömömre, eddig minden nagyon jól sikerült. Van, amelyik a vártnál sokkal jobban. Remélem, a következő napok is így telnek!