2015.02.03. Paradicsomleves, natúr sertésborda betyáros raguval, pulykanyak paprikás

Hétvégén főztem, és fotóztam. Aztán fotóztam, és fotóztam. Eszembe jutott ifjú házas korom, amikor ahhoz, hogy meglássuk az egy hónappal azelőtt készített képeket, türelemmel ki kellett várni, hogy előhívják, és nagyítsák. Nem is volt olcsó! Kisebb vagyon van albumainkban, mert rengeteget fényképeztem, fényképeztünk. Eszembe jutott, hogy a képeink nagy része még nincs bedigizve, így arra is kéne egy kis időt szakítani. Amikor Budapesten a Skála Metróban megnyílt az első gyors fotólabor, mindenki izgatott volt. Én is kihasználtam az addig soha nem létező lehetőséget, hogy reggel, mikor felértem, oda vezetett az első utam, leadtam a filmeket, és este mielőtt hazaindultam, már mehettem is érte. Emlékszem, hogy viszonylag kis helyen, egy üvegkalitkában működött a labor, de nem lehetett hozzáférni, mart annyian voltak kíváncsiak a gépen futó képekre. Kukkoltak az emberek. Volt, akinek egész napos program volt vizslatni a mások által készített fotókat. Tegnap, hogy rengeteg hétvégén készített kajaképet szerkesztettem, eszembe jutott, milyen jó dolgom is van. Akkor úgy kellett fényképeznem, hogy csak az kerüljön a képre, ami a lényeg! Most, már belekalkulálom azt is, hogy utólag feldolgozom a képet, és hagyok rajta felesleget is, amit egyszerűen levágok róla.  De jó világban élek! Sokkal többet fotóztam hétvégén, mint máskor. Igyekszem minőségi munkát végezni, ami eddig is jellemző volt rám, de rájöttem (nem most) a megjelenés még többet számít. A kaja lehet finom, de ha nem tudod szépen fényképezni, akkor nem sokat ér. Ma már sokkal fontosabb a látvány! A minőségből nem engedek a kajával kapcsolatban, de a látványra kicsit többet fogok adni a jövőben! Ezt várják el tőlem. 
A minden nap érkező kajával kapcsolatban más a helyzet. Gyors fotók, kevés kép, hiszen igyekszem minél előbb megmutatni, és még véleményt is írni a napi menüről. Nincs idő művészkedni, bár sokszor igyekszek feldobni a kaját valami olyannal ami odaillik, és szebbé varázsolja a képet. Így történt ez ma is.

Mivel ma is megjött az ebéd, a fotók most is elkészültek. 

Köztük a paradicsomlevesről, ami nem tartozik ebben a formában a kedvenceim közé. Érdekes, hogy paradicsomfüggő vagyok, de ezt a fajta levest nem csípem. Fiam meg a nyers paradicsomot nem szereti, de mindent ketchuppal eszik. Szóval, ezt a paradicsomsűrítményből készített levest nem bírom annyira, de nyáron saját paradicsomjaimból sokféle olyan levest, és leves jellegű kaját csináltam, amiben nem ilyen állagú a pari. Azt szeretem, amikor kicsit darabosabban kerül a levesbe. Sokféle paradicsomos ételt készítettem már, de mind más mint a mai leves. és most nem saját blogoldalamról hozok receptet, hiszen más helyeken is megjelennek írásaim. Az egyik kedvencen a Toszkán paradicsomleves, ami egészen más ízvilág mint az a leves, ami most a tányéromban van. Ezt a levest is én készítettem, és én töltöttem fel a Receptneked oldalra, ahol egyre népszerűbbek receptjeim. 

A következő két főételről eddig nem volt receptem. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a most következő ételt, mindössze egy alkalommal főzték eddig a konyhán, akkor is kicsit más formában. Mit tesz ilyenkor egy gyakorlott gasztroblogger? Na mit? Megkóstolja a kaját, és leírja, hogyan csinálták szerinte. Most tehát olyat csináltam, amit eddig szinte soha. Létrehoztam egy új bejegyzést receptoldalamon, amiben a friss kaja szerepel úgy, ahogy szerintem csinálták. Ez a benyomásom most, és lehet, hogy kicsit finomítani fogok rajta azután, hogy én is megcsináltam. Tehát én így készíteném a natúr sertésbordát betyáros raguval. Még hangzatos nevet is adtam neki, mert a bugaci jutott hirtelen eszembe, ahol anno sűrűn fordultak meg a betyár urak. Igaz, én egy kis zöldborsót is tettem volna a raguba.

És ha már a szekér beindult, írtam egy gyors receptet a másik főkajáról is emlékezetből. Ez is újdonság a konyhán, mert még soha nem csináltak pulykanyak paprikást eddig. Nekem viszont nem okozhat gondot leírni a receptet, mert csináltam már, valamikor régen. Ha most kezdenék hozzá, most is így csinálnám. tehát egy még meleg recept jön a pulykanyak paprikásról is, a mai étel fotójával. Na mit szóltok hozzá? Nem semmi! Pár perc alatt két friss recept csak úgy fejből! Már lassan elhiszem én is, hogy tudok főzni.

Korán reggel meg volt az agytorna is. Ez az, amikor valaki már elhivatott, vagy legalábbis annak tűnik. Erre szokták azt mondani, hogy ezt álmodból felkeltve is meg kell tudni csinálni. Nekem úgy tűnik ma sikerült!