2015. február 2., hétfő

2014.02.02. Lebbencsleves, hentes tokány, zöldborsó főzelék.

Különös telefonhívást kaptam szombat este, és amellett, hogy meglepődtem, nagyon megörültem. Fiam hívott, hogy tanácsot kérjen főzés ügyben. Egy tőlem ajándékba kapott receptkönyvből nézte ki saját ételemet, amivel szerette volna meglepni azt, aki számára a legkedvesebb. A recept érthető volt, csupán apró finomításokra volt szükség. Ezért csinálom, amit csinálok! Nem kell idegeskedni, nyugodtan bele lehet vágni az ételkészítésbe! Itt a bizonyíték. Aminek a legjobban örülök, hogy bátran bele mer vágni olyanba, amit eddig nem sűrűn csinált. És nem is a legegyszerűbbet válassza. Én gyerekkoromban rá voltam utalva, hogy fokozatosan, az egyszerűbbtől, a kicsit bonyolultabbig ételeket készítsek a családnak. Ő a bonyolultabbal kezdi. És sikerül neki! Ez is megerősített abban, hogy van értelme a receptírásnak, azok feltöltésének. De oda kell figyelnem! Ez a példa is azt bizonyítja, hogy még érthetőbben, teljesen világosan kell fogalmaznom, hogy az is megértse, aki soha addig nem fogott még kezébe fakanalat. Januárban, egész hónapban ezzel foglalkoztam. Soha nem látott mennyiségű receptet töltöttem fel, különböző oldalakra, és rekord mennyiségű kíváncsiskodó is kísérte figyelemmel írásaimat. Nem a versengés a célom, csak az, hogy minél jobban szeretnék kiteljesedni. Minden embernek szüksége van sikerekre, különösen igaz az én helyzetemre, mert régebbi életemben az voltam. Ha hagytam volna, hogy a sors teljesen elbánjon velem, és akkor, amikor más lehet, hogy feladta volna, én nem akartam volna minden áron talpra állni, nem itt lennék. Más lenne életem, valamilyen eldugott zugban, távol mindenkitől. Bevallom, kicsit el is érzékenyültem, de megköszönöm mindannyiótoknak az eddigi biztatást. Azt, hogy hétvégén felkerestek csak azért, hogy tanácsokat kérjetek tőlem, mint fiam! Én meg szívesen segítek most, és addig míg tudok! Lehet, hogy közhelyesnek fog tűnni, de ezért élek!

Már életem része lett az is, hogy minden hétköznap beszámolok a reggel érkező ebédemről, így most is ezzel kezdem napomat. Ma a lebbencslevesről írok először, mert az érkezett. Úgy, ahogyan szokott, és nem is lehet sokat variálni rajta. Receptemhez hasonló módon készült ma is. Jól indul a hét, a hónap. nagyanyám mondta erről a levesről, hogy "öreg lebbencs" azért, mert ezzel önmagában is jól lehetett lakni, olyan sűrű volt.

Két finom főétel van a leves után, melyek közül választhatunk. Bármelyiket választom, jól fogok járni. A hentestokánnyal akár. finom, szaftos étel, mely kedvenceim közé tartozik. Ha megkérdezik, a pörkölt, vagy a tokány az, amit jobban kedvelek, valószínű a tokányt választom a két rokon közül. A hentes tokányról külön receptem, nincs, de a csíkokra vágott húsokból főzött szaftos tokányfélék közül ez az, amiben apróra csíkozott csemege uborkát is főznek. Azt, hogy a hentes tokányt miért hívják így, eddig nem sikerült kiderítenem. Azt viszont tudom, hogy erdélyi eredetű ételek a tokányok, de valószínűleg Török felmenői is vannak. Kevésbé paprikásak mint a pörköltek, és inkább borsos ízesítésűek. Azt pedig, hogy csíkokra vágott húsból készülnek, valószínű annak köszönhetjük, hogy már honfoglaló őseink is megszárították a húst, és vándorlásaik során ebből főztek tartalmas ételeket. A húst pedig úgy tudták legkönnyebben szárítani, ha csíkokra vágták. Így tárolni, magukkal vinni sem volt nehéz. Leragadtam a tokánynál, de nem árt tudni mit eszünk, és miért nevezik úgy, ahogy nevezik.

A zöldborsófőzelékkel kapcsolatban nincs sztorim. Finom, könnyű étel, viszont azt tudni kell, hogy a főzelékek első sorban Közép-Európában divatos ételek. A rántással sűrített ételek erre a régióra jellemzőek. Örülök neki, mert szeretem a főzelékeket. A zöldborsót is, és köszönöm, hogy a gyorsfagyasztás révén télen is hozzájuthatunk ehhez a finom, könnyű ételhez. Szinte bármilyen feltéttel tálalható, de akár önmagában is jó. Ma a virslit választották hozzá. Bármelyik főkaja marad tehát nekem, el leszek vele, mert mindkettőt szeretem. Azért, ha már ennyi receptet töltögettem fel már különböző oldalakra, itt is megmutatom zöldborsófőzelékemet. 

Még egy süti is jár a mai ebédhez, ami mindig jól esik. Különösen ebben a hülye időben. A briós egyszerű, szerény kalácsféle, jól esik teához, kávéhoz. A rumos teához különösen! Mindig csak magamra gondolok!  Az időjárás nagyon megváltozott. Reggel, mikor felkeltem, még szürke volt a táj, most pedig minden fehér. Tudom, máshol volt már hó az országban, de nálunk ezen a télen még nem nagyon. Most jöttem rá, hogy tél van. Na végre, hogy észrevettem!
Nagy feladataim vannak a hét további részére. Még pénteken bevásároltam, több megálmodott, kigondolt ételhez, de nem rohanok fejjel a falnak. Már kettőt a tervezettek közül megcsináltam, és elég jól sikerültek. Azért még lesz mit finomítani rajtuk. De míg élek, próbálkozok! Számomra ez a legjobb szórakozás. Nem is tudom, mi lenne velem, ha le kellene mondanom róla!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése