2015. 02.16. Karalábéleves. malacpörkölt, tökfőzelék.

Meg van hülyülve a világ! Tegnap arra ébredtem, hogy kedvenc rigóim egyike félrebeszél! Bocs! Félreénekel. Feltámadt benne a tavasz iránti mérsékelhetetlen vágy, és néhány bátortalan trillával ébresztett hajnal fél ötkor. Ugyanakkor, amikor kutyám jelezte, hogy szükséget érez egy rövid egészségügyi kanyarra az udvaron. A rigó valószínű rájött, hogy inkább visszamegy a barlangjába, mert még nincs itt az ideje a Rising Starban való fellépésnek. Véletlenül háttér televízióztam a hétvégén, és hallottam. Nekem, már soknak tűnik a sok tehetségkutató! Ennyi tehetség szerintem már nincs is a világon, mint a Kárpát-medencében. De ez nem is érdekel annyira!
Arra viszont felkaptam a fejemet, hogy egy, a valódi nevét nem vállaló hozzászóló reagált arra az írásomra, amiben az eredeti wiener snitzel (rántott hús) receptjét írtam le. Volt szerencsém ifjú házasként megkóstolni, és a mai napig érzem finom ízét. Vendéglátóink akkor borjúból csinálták, és megadták a módját.A hozzászóló csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy németben szakács, (ezt kétségbe vonom) és szerinte németben abban a bio étteremben ahol ő szakács? Az eredetileg borjúból készült snitzlit disznóból csinálják, és vegetával fűszereznek. Nocsak!  ???  Tán németben Magyar főnöke van az ismeretlen hozzáértőnek? Nem úgy ismerem a Német vendéglátókat, hogy csalásra lennének hangolva!  Vagy jártak a Balatonon tanulmányúton? Ennyire szar a helyzet németben? Azt hittem nálunk lejjebb már nincs! Csak úgy mellékesen ez a recept szinte csúcsot döntött, annyian voltak kíváncsiak rá. Miért? Pedig nem is süti, csak egyszerű rántott hús. Egyébként, ha sütikkel foglalkoznék, nézettségem az egekben lenne! 10 különböző oldalakon megosztott recept, étel közül nyolc suti, vagy édesség. Ez van!
Az ebédet viszont nálunk nem sütivel indítjuk, az a végére marad.

Ma nálunk karalábéleves kerül először az asztalra. A múlt héten megszámlálhatatlan régi kaját öntöttem recept formájába, és a karalábélevesről is írtam pénteken. Rájöttem, ezt is rengeteg formában el lehet készíteni, és általános recept nincs! A karalábéból lehet krémlevest, darabos karalábélevest, magyaros levest, és sok más változatot ismerhetünk még. Saját emlékeim alapján leírtam én hogyan csináltam már, illetve hogyan csinálnám. Most derült ki reggel, hogy hajnalban hogyan csinálták a konyhán, és körülbelül úgy, ahogyan receptemben leírtam. Kicsit krémesen, kicsit darabosan, finoman. A saját receptem egyébként itt olvasható.  

Mától minden megjelenő ételhez receptet is fogok mellékelni, hiszen nagy fába vágtam a Stihlt! Most is előre átnéztem a heti étlapot, és minden ételhez receptet fogok mellékelni. Már nem kell sokat dolgozni, mert szinte mindenről írtam már. A nyáron bográcsomban csináltam malacpörköltet saját udvaromon, ami igen finom lett. Belsőségek is voltak benne így nekem különösen ízlett. Persze, minden szentnek maga felé hajlik a szele, de nem akarom magam dicsérni! A kutyám az előbb a lábamhoz feküdt, és az előző mondatból kiderül, hogy szagolható jelét adta itt tartózkodásának. A büdi motiváló volt! Semmi gond, ő nem foglalkozik az etikettel! Mivel a kaját már megkóstoltam, ez a kis kellemetlen intermezzo nem zavar, és leírom, a kaja finom. Ez pedig a saját receptem. 

Tökfőzelék a másik választható főétel, amit imádok, ha jól van elkészítve. Szerencsére nejem nagy spíler tökfőzelék ügyben, így én soha nem maradok éhen, ha konyhánkban tök készül. Többnyire nem is szimpla az adag, így előfordulhat időnként az is, hogy bezabálok belőle, és éjszaka kellemetlent álmodok. Tudom, mert fordult már elő! Egy ilyen éjszakán felriadva írtam meg a tökfőzelék dicsőséges menybemeneteléről szóló írásomat, amit most mindenkivel megosztok. Magam is meglepődtem, időnként mennyire hülye tudok lenni! Szerintem, ma is ezzel fogok jól lakni, de ez az adag nem fog álmatlan éjszakát okozni. Arra épp elég, hogy jól lakjak vele, repetára már nem elég. Pont olyan, amilyennek szeretem, de lehet, hogy másoknak kicsit savanykás lesz.

Az elején már foglalkoztam a sütikkel, és tényleg mindenhol ezek a menők! Nem fogadom el viszont a sopánkodásokat, mert látom, hogy van, aki szinte minden nap egy tepsi sütit süt magának, és utána sopánkodik, hogy túlsúlyos. Közöm? Semmi! Csak szerényen megjegyeztem, hagy a szemmel látható problémáknak, mi magunk vagyunk az okozói! Szerencsére én többre becsülök egy finom salátát, mint bármilyen édességet. Majdnem elsiklottam a mai sütemény mellett, ami a hétfőn megszokott kelt tészta vagy leveles tészta egyik változata, a bukta. Hogy mi van benne, majd később derül ki, mert egyenlőre nem pocsékoltam bele. Majd kicsit később, és valószínű gyümölcsízt találok a közepén. Nejemnek egyébként sűrűn van mostanában süthetnékje, és szerencsére van hozzá sütnivalója is. Anyósom tegnap az uccsó napját töltötte a kórházban, és ennek örömére egy gigantomán muffin prouct zajlott a konyhában. Örült is a Mama nagyon! Gergő fiam pedig ma ünnepli a szülinapját, és neki is sült egy narancsos piskótatorta, ami ma eltervezett valós helyére kerül. Bár Áron felajánlotta, hogy elszalad a boltba banánért, így volt a biztonságosabb. Így méltó helyére kerül a torta, mert Áron a narancsot nem annyira csípi. A banánt viszont nagyon! Ma buktával dicsérjük a napot!