Péntek 13.-a van! Marhára nem vagyok babonás, de tiszteletben tartom azok érzéseit, akik azok. Voltak viszont már konfliktusaim a sorssal, de kinek nem?
Öt éve történt, hogy a sors kicsit leszakított belőlem, elbánt velem, de nem hagytam magam. Újrakezdtem életemet azzal, amim maradt, és azóta is tartom magam. A sors úgy tűnik észrevette, hogy nagy fába vágta fejszéjét velem kapcsolatban, és cserébe adott is valamit. Nem mintha addig nem érdekelt volna a gasztronómia, mert már akkor többszörös győztes receptjeim voltak, de kifejlődött bennem betegségem után, egy különleges tulajdonság. Nehéz elmagyarázni, de olyan érzék alakult ki bennem, hogy megérzem az ételekben az ízeket külön külön. Érzem, mi van benne. Ha megkóstolok valamit, el is tudom készíteni. Ahhoz hasonló ez a tulajdonság, mint amikor a sakkozók fejben le tudnak játszani egy partit tábla nélkül. Agyukban kialakul a kép a sakktábláról, és fejben látják, tudják a lépéseket. Nos, így vagyok én a főzéssel. Ha meglátok egy receptet, rögtön elképzelem a leírás alapján készített ételt, de rögtön észreveszem azt is, hogy mi hiányzik belőle, esetleg mit csinálnék másképpen. Ezért mertem belevágni abba is, hogy régi elmaradásomat pótolom, és összeszedem a régi fecnijeimet, és azok alapján receptekbe öntöm azokat a kajákat, amiket már régen elkészítettem, de akkor nem írtam róla. Van köztük olyan is, amit nem én csináltam, de meg tudnám főzni, mert érzem, hogyan kell. Kicsit többet kell rajtuk gondolkoznom mint a többin, de jól haladok. Nagyon sokszor egészen másképpen csinálom, mint nálam nagyobb nevű gasztroguruk, de náluk is találok hibákat. Nálam nem fordulhat elő, hogy a hozzávalók felsorolásából kimaradjon egy fontos alkotóelem, ami már az elkészítési útmutatóban szerepel. Ezért olvasok el mindent többször is, mielőtt közzétenném. Sokszor napokig áll egy írásom készen, és mikor reggel felkelek, újraolvasom. Ha véletlenül hibát vétettem, vagy nem elég érthető a megfogalmazás, javítom. És elfogadom az esetleges kritikát is. Csak a kötözködést nem! Azt nem, ha valaki szándékosan csak bántani akar. Nem terveztem, hogy kora reggel ilyen hosszan fogok értekezni, és alaposan elkanyarodtam megint a péntek 13.-tól. Megígérem, kíméletesen bánok ma is a fekete macskákkal, nem veszek magamra semmit fordítva, a kéményseprőket is messze fogom kerülni. Azok úgyis csak pénzért jönnek!
Megjött viszont az ebéd amiről máris véleményt mondok. Akik régebb óta ismernek tudják, hogy egyik kedvenc alapanyagom a bab. Ma a kedvemben jártak. A Jókai bableves nagyban hasonlít a babgulyásra, csak minimális a különbség a két kaja közt. Erről sem volt receptem egészen tegnapelőttig, de több másik étel receptjével együtt pótoltam. Az a végleges célom, hogy minden érkező étel mellé, konkrét pontos leírást tudjak mellékelni. El sem hiszitek, de élvezem! Komoly agymunka, napjaim nagy részében ezzel foglalkozni. A mai leves egyébként tökéletes, és bár ezt is többféleképpen lehet csinálni, ma eltalálták a szakácsok az optimális ízt. az én ízlésem szerint készült a bableves.
Grenadírmars receptem már régebb óta van, mert végül is ez egy alaprecept. Az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb kaja, és sokáig gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán publikáljam-e valahol. Túl egyszerűnek tartottam ahhoz, hogy egyáltalán osszam az észt a saját krumplis tészta receptem közzétételével. Aztán rájöttem, hogy sokszor kell, hogy olyat írjak le, ami majdnem biztos, hogy jó. Vannak ízlésbeli különbségek, és tudom, van aki kevesebb hagymával szereti. Azoknak viszont, akiknek fogalmuk nincs hogyan kezdjenek hozzá az ételhez, hasznos segítséget nyújtok receptemmel.
Nem kértem mára a másik főételből, a máglyarakásból, mert sem Áron, sem én nem csípjük. Én azért is, mert édes. Soha nem voltam oda ezektől a számomra ragacsos, cukros valamikért, bár tudom, mások megőrülnek érte. Nem is egyszerű elkészíteni, ha nem csak úgy összedobjuk az ételt. Márpedig alaposnak kell lenni, ha nekiállsz a máglyarakásnak! Sütőbe be, majd ki, majd újra be, szóval meg kell dolgozni érte. Ahogyan tegnap késő este leírtam a máglyarakás receptjét, az a módszer, ahogyan én csinálnám. Nem teszem, mert nem szeretem, de ha véletlenül mégis sor kerülne rá, a cukrot nyírfacukorral pótolnám. Kapható, de igen drágán. Azt kevesen tudják, hogy olyan ételt, amit nyírfacukorral készítettek, nem szabad kutyáknak adni, mert számukra akár halálos is lehet ez az édesség! De kinek jut eszébe a kutyának nyírfacukorral főzni? Igaz, hogy van egy ismerősöm, aki nem is olyan régóta lett boldog kutyatulajdonos, és külön kutyaszakácskönyvvel rukkolt elő. És főz is a kutyusnak külön. Még tortát is. Semmi kivetnivalót nem látok benne, ez az igazi barátság. Az enyém nem várja el, de ha rendeltem volna ma a máglyarakásból, biztosan a kutya vacsorája lett volna belőle. Azért ennyire nem megy jól Hajduéknak!
Na vajon mi érkezett gyümölcsként? Mandarin, amit nagyon szeretek. Pont egy hete nagyon finom tiramisut csináltam mandarinnal! Péntek van, és ilyenkor nem maradhatunk vitaminforrás nélkül. Ebben biztosan egyetértek a mintamenza program kiagyalóival, hogy gyümölcsre szükség van. Minél többször, az iskolában is. Az viszont elszomorító, hogy sok gyerek, csak az iskolában eszik, ha eszik. Tudom, hogy sokan összegyűjtik a megmaradt kajákat is, hazaviszik, így van mit enni a családnak is. Jó lenne, ha változna a helyzet. Ehhez én kevés vagyok, de jó lenne! Gondolom, egyetértetek!
Megint gyorsan eltelt a hét, hiszen péntek van. Na meg tizenharmadika! Azért nézzetek a lábatok elé, mert szerintem tévhit, hogy kutyaszarba lépni szerencsét jelent! A fekete macska pedig, ha átszalad az autó előtt, örüljön, hogy megúszta!
Öt éve történt, hogy a sors kicsit leszakított belőlem, elbánt velem, de nem hagytam magam. Újrakezdtem életemet azzal, amim maradt, és azóta is tartom magam. A sors úgy tűnik észrevette, hogy nagy fába vágta fejszéjét velem kapcsolatban, és cserébe adott is valamit. Nem mintha addig nem érdekelt volna a gasztronómia, mert már akkor többszörös győztes receptjeim voltak, de kifejlődött bennem betegségem után, egy különleges tulajdonság. Nehéz elmagyarázni, de olyan érzék alakult ki bennem, hogy megérzem az ételekben az ízeket külön külön. Érzem, mi van benne. Ha megkóstolok valamit, el is tudom készíteni. Ahhoz hasonló ez a tulajdonság, mint amikor a sakkozók fejben le tudnak játszani egy partit tábla nélkül. Agyukban kialakul a kép a sakktábláról, és fejben látják, tudják a lépéseket. Nos, így vagyok én a főzéssel. Ha meglátok egy receptet, rögtön elképzelem a leírás alapján készített ételt, de rögtön észreveszem azt is, hogy mi hiányzik belőle, esetleg mit csinálnék másképpen. Ezért mertem belevágni abba is, hogy régi elmaradásomat pótolom, és összeszedem a régi fecnijeimet, és azok alapján receptekbe öntöm azokat a kajákat, amiket már régen elkészítettem, de akkor nem írtam róla. Van köztük olyan is, amit nem én csináltam, de meg tudnám főzni, mert érzem, hogyan kell. Kicsit többet kell rajtuk gondolkoznom mint a többin, de jól haladok. Nagyon sokszor egészen másképpen csinálom, mint nálam nagyobb nevű gasztroguruk, de náluk is találok hibákat. Nálam nem fordulhat elő, hogy a hozzávalók felsorolásából kimaradjon egy fontos alkotóelem, ami már az elkészítési útmutatóban szerepel. Ezért olvasok el mindent többször is, mielőtt közzétenném. Sokszor napokig áll egy írásom készen, és mikor reggel felkelek, újraolvasom. Ha véletlenül hibát vétettem, vagy nem elég érthető a megfogalmazás, javítom. És elfogadom az esetleges kritikát is. Csak a kötözködést nem! Azt nem, ha valaki szándékosan csak bántani akar. Nem terveztem, hogy kora reggel ilyen hosszan fogok értekezni, és alaposan elkanyarodtam megint a péntek 13.-tól. Megígérem, kíméletesen bánok ma is a fekete macskákkal, nem veszek magamra semmit fordítva, a kéményseprőket is messze fogom kerülni. Azok úgyis csak pénzért jönnek!
Megint gyorsan eltelt a hét, hiszen péntek van. Na meg tizenharmadika! Azért nézzetek a lábatok elé, mert szerintem tévhit, hogy kutyaszarba lépni szerencsét jelent! A fekete macska pedig, ha átszalad az autó előtt, örüljön, hogy megúszta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése