2015.01.28. Kacsanyak leves, fehérbab főzelék, mustáros csirkecomb

Tiszta hülye vagyok! Mindig jót röhögök a különféle konspirációs teóriákon, ha gyanús cikket látok a hírfolyamon, rá sem kattintok, mert nincs értelme. Tudjátok! Ezek azok, amikre ha kíváncsi vagy a tartalomra, újabb kattintást kér, hogy megnézd, ezzel Te is továbbküldöd az érdekesnek vélt de semmitmondó hírt, és rosszabb esetben még el is szipkázzák az adataidat a megosztással. Szóval nehéz belerángatni hülyeségekbe!
De két napja én is furcsa teóriákon töröm lökött agyam. Történt, hogy két napja arra ébredtem, hogy éjszaka az ágyam felett, tőlem úgy 60 centire lévő telefon marhára recseg. Gondoltam,majd abbahagyja, de nem. Kihúztam a csatlakozót, és le is szedtem a falról éjszakára. Ennek az lett az eredménye, hogy végleg kiverte az álmot a szememből, és fáradtan ébredtem. Gondoltam, átmeneti probléma, és ha kicserélem benne az elemeket, akkor másnap már békén hagy. Egy darabig kussba volt, de ma éjszaka megint elkezdte. Megint felébresztett. Mire gondol az édes álomból felkeltett delikvens, akinek még a nyála is csorgott a különös, múltat idéző erotikus álom kapcsán. Igen! Fiatal voltam álmomban, és szertelen. Igen! Parázna élmény közben költött fel az a kurv@ telefon, és kirecsegte az álmomat végleg fejemből. Megbocsájthatatlan! Már álmomban sem lehet? Aztán begorombulva, elkezdett kattogni az agyam. Mi van ha?! Eszembe jutott Hofi Géza, és a jelenet, amikor beleszólt a csapba: "Főhadnagy elvtárs! Küldjön már fel három sört!" Szóval. Jól esett volna a nagy erotika után egy sör, és elgondolkoztam, ki kéne próbálni! Hátha a főhadnagy elvtárs küldött volna egyet. Aztán meglepődtem volna, ha csengetnek, és hozza a pincérlány a sört! Sosem lehet tudni!
El van rontva ez a világ! Ki lehetne kíváncsi rám? Rám, és a tyúxaros életemre? És mégis erre gondolok!!! Ez a baj, hogy egyáltalán eszembe jut! Persze! A telefon a hibás!
Erre mikor reggel felébredek, és bekapcsolom a gépemet, ott fogad az emailek közt, egy búgó hangú üzenet, miszerint valami szexi tyúk ismerkedne velem. Már az álmomat is lesik Főhadnagy elvtárs?
Kopogtak! Mégis hozták a sört?
Nem. Csak az ételfutár, bár nem lepődtem volna meg, ha a menü mellé egy sört is mellékelnek ma. Annyira beizgultam, hogy ebéd után feltétlenül fel kell bontanom egyet!

Majd a kacsanyak leves után. Jól indul a kaja is! Mikor megírtam a kacsanyak leves receptjét, egyértelműen kötekedő szándékkal szólt hozzá egy ismeretlen Úr, és arra volt kíváncsi, vajon mennyi vizet adok a leveshez.  Ti ki szoktátok mérni decire? Én nem, csak úgy megérzésre. Annyit töltök hozzá, hogy bőven ellepje. Na mindegy! A leves jó, még a kutyának is jut belőle a csont. Tudja, hogy az övé lesz, bár most nem vagyunk barátok. Úgy tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, de úgy! A csontot azért megkapja ebédidőben, mert azt én úgy sem tudnám elrágni. Szerintem, nem is érti, hogy a kaja legfinomabb részét én miért nem eszem meg.

Megeszem viszont a babfőzeléket, amit ma fasírttal tálalnak. Fehérbabból csinálták, és gusztusos is. A tálalás megint különleges feladat volt, mert a fasírt kivétele mindig paranormális képességeket igényel, de eddig mindig megoldottam valahogyan. Ha nem sikerült, akkor jött a technika, és a Photoshop. Én egyébként így csinálnám saját babfőzelékemet, de a konyháról nem így került ma asztalomra.   Csombort biztosan nem tettek bele, mert erőteljes fűszer, és sokan reklamálnának a szokatlan íz miatt. Én szeretem, de utólag már nem lehet rá tenni, pedig csökkenti a bab esetleges puffasztó hatását. Legfeljebb ma többet szellőztetek mint máskor. Ma pedig alig kellett utólag szépíteni a képen. De kellett!

Kutyámnak ma tényleg jó napja van! A nyak után, a csirkecomb csontja is az övé lesz, mert a mustáros sült csirkecombban ugye van az is. A csirke ízesítéséhez kitűnő egyébként a mustár, de jó a sertés tarjához, de a bárányhoz is. De rég ettem bárányt! Receptet még nem írtam róla, de hamarosan pótolom. Kicsit aktívabb leszek idén, mert ki vagyok éhezve a sikerre. Az ember mindig többre vágyik! Nem a nyeremények érdekelnek, bár az is jól esik. Nehéz ezt elmagyarázni. Engem nem a kézzelfogható eredmények érdekelnek, hanem az, hogy minél értékesebbet hagyjak magam után, majd ha már nem leszek. Remélem, bőven lesz még időm rá, hogy sok receptet írjak, mellé történeteket, aktualitásokat, amik blogjaimban megszokottak. A mustáros csirkecombról biztosan hamarosan írni fogok.

Észrevétlenül a végére értem a mai beszámolómnak, de még itt a süti. Ha leülök, és jól jár az agyam, nem kell gondolkodnom, hanem, csak verem a billentyűket. Szóval itt a mai ebéd koronája, a szerdai sütemény. Ezt meghagyom páromnak, mert imádja a citromos roládot. Apró kárpótlás azért, mert nem róla álmodtam ma éjjel. Pedig szoktam!
Na ennek biztosan nem fogok nekiállni ma, de be van tervezve valami, amit meg kell csinálnom. Az ebéd utáni sörről viszont nem fogok elfelejtkezni! Egészségére Főhadnagy elvtárs!