Megint kicsit nosztalgiáztam. Láttam egy filmet a nyolcvanas évek Amerikájáról. Bizonyos formában mi is megéltük ezt, vagy hasonlót, mert akkor már szabadabb volt a világ, és hozzánk is kezdtek begyűrűzni bizonyos dolgok. Mi viszont nem éreztük saját bőrünkön a két nagy cukros víz gyártó háborúját, bár nálunk is kapható volt a Coca, és a Pepsi is. Nem költekeztünk ész nélkül hitelből, mert nem volt. Voltak viszont bizonyos emberek számára értékteremtő TV sorozatok, sztárok, akiket nálunk is sokan követtek, bálványoztak. Ott van pl. Madonna. Hihetetlen tehetséggel építette fel saját image-ét, és én még tanúja voltam. Diszkós éveim végén történt, és ha nem is csodálója, de kedvelője voltam. A diszkózást épp ekkor hagytam abba, mert megszületett fiam, és úgy éreztem, ehhez a feladathoz két emberre van szükség. Úgy érzem jól döntöttem. Kevesebb lett a siker, pénz, csillogás, de másban ugyanúgy sikeres voltam, mint ebben. A nyolcvanas évek közepén jelentek meg az első mobiltelefonok, amiket "téglának" hívtak méretük, és súlyuk miatt. Ezek is új korszakot teremtettek, mint a számítógépek. Ezt jól láttam! Rögtön megjelenésük után tanultam, képeztem magam, mert tudtam ez lesz a jövő. Nem tévedtem, és kicsit korosabb fejjel is felveszem a versenyt az ifjabb korosztállyal, bár kapaszkodnom kell. Fiaim már ebbe nőttek bele. Kisebbik fiam három éves volt, amikor a Szuper Mario összes pályáját végigcsinálta, anélkül, hogy bárki felvilágosította volna a rejtett "kincsekről" amiket ösztönös ráérzéssel is megtalált. Az akkor kamasz unokaöcséim leckét vettek tőle a számítógépes játékokból. Ha leült valakivel játszani, kihívója totál kudarcra volt ítélve. Ezek voltak számomra a nyolcvanas évek, a rengeteg új információ, igyekvés lépést tartani a technika fejlődésével, és bevallom, nagyon élveztem. Örülök, hogy ebben az időszakban már komolyabb, felelős emberként kezeltem a dolgokat, tudtam mérlegelni, kiválasztani magam, és családom számára kiválasztani a legmegfelelőbbet.
Nem biztos, ha most lennék hasonló korú, most ugyanezt meg tudnám tenni! Azért jó volt kicsit nosztalgiázni!
Most viszont bekapcsolódok a mai valóságba, mert itt a kaja.
Tényekkel kezdem ezt is. Ezt a fajta karfiollevest nem igazán szeretem, és nem tudok vele megbarátkozni. Gyerekkoromban, sőt az előbb említett nyolcvanas években sem csíptem, mert nem abban az állagban érkezett soha, amit szeretek. A karfiolt azért szeretem, (mert szeretem) hogy rózsái szétomlanak az ember szájában, kicsit roppanósak, és nem szétfőttek, már-már krém jellegűek. Nem sopánkodok, de tudom milyen az igazi karfiolleves. Én is készítettem már magamnak saját igényeim szerint, és az volt az igazi! Így csináltam. Most nem állok neki főzőcskézni, sőt még saját kedvemre átalakítani a mai levest, pedig jól esne.
Rántott harcsafilé a főételek egyike, ami biztosan jól fog esni viszont. Én imádom a halat, bár hazánkban mindössze átlagban néhány dekagramm jut egy főre a fogyasztás tekintetében. Az egészséggel foglalkozók szerint, hetente legalább 15 dkg halat kellene ennünk, mert rendkívül egészséges. Az Omega-3 telítetlen zsírsavakban gazdag halhús, jótékony hatású elsősorban a szív, és érrendszeri problémák ellen. Tudom, mért éppen néhány hete foglalkoztam a nálunk is kapható pangasius (cápaharcsa) hatásaival, és bár évekkel ezelőtt lejárató kampány folyt e halfajta ellen, én szeretem. A mai rántott hal is biztosan ebből készült, és én jó étvággyal fogom megenni. A hal mellett, az összes tengeri herkentyűt is imádom!
Áron egyenlőre nem szereti a halat, de nem fog éhen maradni. Körömpörkölt is jött, és ebből következik, hogy Kimi kutyus is jól fog lakni a járulékos csontmaradékkal. A körömpörit én is imádom ugyan, de lemondok róla az ifjúság javára. Most Áron fog kézzel belemászni a tányérba, cuppogva lerágni a csontról a húst, és minden mást ami ehető. Lehet, hogy bakancslistára teszem a körömpörit is, mert megkívántam. Mivel a december elején letörölt írásaimat már pótoltam, receptet is tudok prezentálni, és már ide is hoztam. Milyen szerencse, hogy emlékeim még épek, és emlékeztem hogyan csináltam annak idején a körmöt.
És még nincs szükségem különféle butulásgátló szerekre! A legjobban, tán ennek örülök!
Nem biztos, ha most lennék hasonló korú, most ugyanezt meg tudnám tenni! Azért jó volt kicsit nosztalgiázni!
Most viszont bekapcsolódok a mai valóságba, mert itt a kaja.
És még nincs szükségem különféle butulásgátló szerekre! A legjobban, tán ennek örülök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése