Péntek van, és kivételesen jobban is vártam a megszokottnál. Az okát nem tudom, de tegnap, és fél éjszaka is péntekváró hangulatban voltam. Éjjel többször is felkeltem, és tudnivaló tény, ha az ember lekapcsolja a villanyt és nem találja a fényt, azt a hűtőszekrényben találja meg újra. Sajnos mást is meg lehet ott találni. Mondjuk ez nagyban függ attól, hogy előtte mivel pakoltad tele. A karfiolleves maradékát rögtön elvetettem, mert azt már délben sem csíptem. Így maradt volna a fény. Hivatalosan fényevő lettem volna, de közben okoskodtam. Ha megettem volna a fényt a hűtőből, az értelemszerűen kihunyt volna, így botorkálhattam volna vissza ágyamig a sötétben. Míg ezen morfondíroztam, gyorsan vágtam egy szelet szalonnát, és mellé egy kis lilahagymát. Ennek pedig az lett az eredendője, hogy a fény megmaradt, nekem viszont büdös lett a pofám. Ezek után végre elaludtam, és meglepően későn ébredtem, leizzadva, meglehetősen hagymaszagú beömlőnyílással. Még hogy nem egészséges lefekvés előtt a szalonna lilahagymával!!!? Rég aludtam ilyen jót! A hagymaszagot meg túlélem!
A péntek pedig eljött végre. Nem tudom miért vártam annyira a hétvégét, mert különösebb okom nincs rá. Nem történik különleges esemény, ráadásul nyereményemet, ami holnap lenne esedékes sem tudom igénybe venni. Közös főzés Mautner Zsófival, az Ízes Élet házigazdájával. Nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó alkalom. Miért nem tudok elmenni? Pestre kell utazni, egyedül nem tudok, sokba kerül, és 10 napom volt rá, hogy elintézzem. Nem kesergek, megszoktam. Azok, akik Budapesten élnek, sokkal jobb helyzetben vannak. Azoknak, akikkel együtt főztem volna, hasznos munkát, jó szórakozást kívánok! Én maradok itthon, és kitalálok valamit, hogy ne unatkozzak. Mondjuk sütök, vagy főzök valamit.
Ma még erre nincs szükség, mert a kaja rendben megérkezett.
Tárkonyos szárnyas raguleves, ami nyomokban sem emlékeztet arra a fiatalabb koromban sűrűn fogyasztott ún. robbantott csirkelevesre, ami sűrűn került tányéromra. Az iskolai menzán, és katonaéveim alatt is. Ez más! Már a csirke minősége, de főleg a mennyisége is. És nem csak a csirke, hanem a benne lévő járulékos alapanyagok is. Az igazi gazdag leves, ami péntekenként a megszokott. Lehet, hogy tudat alatt ezért vártam annyira a pénteket? Mi sem természetesebb, hogy én is csináltam már ragulevest, így itt a receptje.
Ma jó napom lesz, mert a káposztás cvekedlit is szeretem. A káposzta egyébként is három legkedvesebb alapanyagom között van, így bármilyen formában jöhet. Megkerestem receptemet is, így idehoztam azt is. Van, aki egy halom cukorral, van, aki sósan, borsosan szereti. Tiszteletben tartom mindkét tábor szokását, és bár magam a sós, borsos oldalhoz tartozom, nem szólom meg a cukros cvekedli rajongókat sem. Eszembe jutott, hogy több hónapja valaki olyan vehemensen állt ki a cukros verzió mellett, hogy már bántó volt. Divat lett pálcát törni azok felett, akik nem azt a (valaki számára egyetlen elfogadható) verziót követik, ami az illető szerint a legjobb.
Baj van! Nem tudom Áron hogyan fog jól lakni, mert a káposztás tésztát nem szereti, de a mákos guba sem gyere be nála! Márpedig ma ez a két választási lehetőség. Én nem esnék kétségbe, mert már a levessel is jól lehet lakni, de én más vagyok. A fiatal szervezetnek igényei vannak. Pedig a mákos guba most igazán jól sikerült. A körülményekhez képest sikerült szépen kiemelnem az edényből, szép, már-már szexi fotót csinálni gömbölyded idomairól, csak azt a csepp vaníliasodót senki ne értse félre! Van valaki, aki kíváncsi rá, hogyan készítik? Így!
Éppen arra gondoltam, hogy csinálok hétvégén valamit, amibe narancsot is teszek, erre narancsot kaptunk. Úgy tűnik az égiek is azt akarják, hogy valami narancsos étel kerüljön az asztalra hétvégén. Nejemet még nem kérdeztem, de őnagysága sem riad vissza egy kísérlettől, tehát a narancs felhasználása, szinte száz százalékra tehető.
Én meg feladom a lottót, mert álmomban percekig ömlött az ölembe a pénz. Álmodik a nyomor!
A péntek pedig eljött végre. Nem tudom miért vártam annyira a hétvégét, mert különösebb okom nincs rá. Nem történik különleges esemény, ráadásul nyereményemet, ami holnap lenne esedékes sem tudom igénybe venni. Közös főzés Mautner Zsófival, az Ízes Élet házigazdájával. Nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó alkalom. Miért nem tudok elmenni? Pestre kell utazni, egyedül nem tudok, sokba kerül, és 10 napom volt rá, hogy elintézzem. Nem kesergek, megszoktam. Azok, akik Budapesten élnek, sokkal jobb helyzetben vannak. Azoknak, akikkel együtt főztem volna, hasznos munkát, jó szórakozást kívánok! Én maradok itthon, és kitalálok valamit, hogy ne unatkozzak. Mondjuk sütök, vagy főzök valamit.
Tárkonyos szárnyas raguleves, ami nyomokban sem emlékeztet arra a fiatalabb koromban sűrűn fogyasztott ún. robbantott csirkelevesre, ami sűrűn került tányéromra. Az iskolai menzán, és katonaéveim alatt is. Ez más! Már a csirke minősége, de főleg a mennyisége is. És nem csak a csirke, hanem a benne lévő járulékos alapanyagok is. Az igazi gazdag leves, ami péntekenként a megszokott. Lehet, hogy tudat alatt ezért vártam annyira a pénteket? Mi sem természetesebb, hogy én is csináltam már ragulevest, így itt a receptje.
Én meg feladom a lottót, mert álmomban percekig ömlött az ölembe a pénz. Álmodik a nyomor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése