2015. január 20., kedd

2015.01.20. Vegyes gyümölcsleves, sertésborda Budapest módra, rakott káposzta.

Időnként felgyűlik az írnivaló, de most is később vettem észre a kelleténél, így van mit pótolnom. Zajlik az élet házam táján, és itt van még a rengeteg kaja amit az ünnepek alatt csináltunk, és mivel végig fényképeztem, még írnom is kellene róluk. Tegnap is egész napomat ezzel töltöttem. Én tehetek róla! Nem csak receptet írok az elkészített ételekről. Mindig igyekszek valamilyen hasznos, plusz információt is hozzáfűzni, mert ehhez szoktam hozzá.Van olyan cikk, amit napokig írok, többször átolvasva, hátha eszembe jut valami még, amivel színesebbé tehetem írásomat. Úgy tűnik maximalista vagyok. Nem mindig volt így. Érdekes, hogy életem első szakaszát úgy éltem le, hogy nem volt szükségem tanulásra. Ez volt az általános iskola. Elég volt az, amit az órán hallottam, és igen jó tanulmányi eredményem volt így is. Gimnáziumban, már ez nem volt elég. Tanulni akkor sem tanultam sokkal többet, csak annyit, hogy elég legyen. Szisztematikusan tanulni, csak húsz éves korom után kezdtem. Benőtt a fejem lágya. Azóta is állandóan ezt teszem. Imádom az új ismereteket, és mindent megteszek azok megszerzéséért. A tudomány, a történelem a kedvenceim. De mindegy, csak új információ legyen. Még most sem késő, mert még van miért. Tegnap eszembe jutott Édesapám, aki óráskéni igazi polihisztor volt. Nem okozott neki gondot egy hegedű restaurálása sem, darabokra bontása, majd újra összerakása. Ehhez viszont idő kellett, türelem. Ez utóbbiból neki tán még több volt, mint nekem. De minden új ismeret nekem is öröm, mert ennyivel megint többnek érzem magam. Jó, hogy ebben a korban élek, mert az információ olyan tömegben jut el hozzánk, hogy tobzódunk benne. Csak tudni kell válogatni köztük. Ha bedőlünk minden hangzatos kamu információnak, rég rossz. Tegnap megosztottam egy hosszú listát idővonalamon, mely oldalakon csak hamis infókat olvashatunk. Erre utaznak, a gyanútlan emberek átverésére. És elég jól lehet megélni belőle, mert a hazug tartalom mellé reklámok, egyéb velejárók is ott vannak az oldalon, amiből dől a lé! Bánt, hogy ismerőseim egy része is fogékony ezekre a kamu oldalakra, és az ott olvasható hazugságokra! Vannak akik ráadásul készpénznek is veszik ezeket a konspirációs teóriákat, más kamu infókat.
Vissza a jó értelemben vett való világba, mert a kaja most is itt van, így illik néhány szót ejteni erről is. 


Vegyes gyümölcs leves érkezett, és hiába néztem ki a kertbe, a szomszéd gyümölcsfái leszáradt levelekkel szürkélnek a ködben, tehát most sem friss gyümölcsökből készült a leves. Érdekes, hogy most nem érzem annyira a tavasz szükségét, mint más években. Lehet, hogy az enyhe idő miatt van így. A leves viszont most is jól esik, és nem is árt egy kis vitamin ebben a nyálkás, kórokozókkal teleköhögött időben. Mindenféle fagyasztott gyümölcsből elkészíthető hasonló módon, mint ahogyan receptemben leírtam. A leves fahéj illata, pedig most is beteríti az egész nappalit.

A Budapest módra készített sertésbordáról rögtön eszembe jutott a szombati kaja, amikor is zöldborsós csirkemáj készült nálunk. Ez a Budapest módra készült étel jellemzője is. A májas, zöldborsós ragu. Igaz, hogy a Magyar szakács válogatott ha jól emlékszem a brüsszeli világkiállításra készítette a bélszínt Budapest módra, ami egy pörköltszafttal összefogott zöldborsós libamájas raguval tálalt bélszín szeletet jelentett és óriási sikert hozott készítőinek. Most sertésszeleten érkezett a ragu az eredeti libamáj helyett csirkemájjal, de nekünk így is tökéletesen megfelel. Receptjét még nem írtam le, de legközelebb ezt is pótolom. 

A rakott káposzta ma az én tányéromban landol, egyrészt azért, mert én minden káposztás ételt szeretek, másrészt Áron egyenlőre még nem csípi a káposztát, de a Budapest módrát viszont beveszi a gyenge gyomra. A hétvégén is jól esett neki a zöldborsós máj. Nekem mindenféle rakott étel a kedvenceim közé tartozik, a káposzta különösen. Szinte minden rakott kajáról írtam már önálló receptet is, kivéve a káposztáról. Pótolom hamarosan, mert ez csak feledékenység volt eddig, de itt egy gyűjtemény a rakott (csőben sült) zöldségekről, köztük a káposztáról is. A rakott káposzta, mint más rakott ételek most is darabokra hullott, de én nem ezért szeretem.

Gyorsan végeztem az írással megint, mivel már gyakorlatom van benne. Bevallom, hiányozna is, ha nem így lenne minden nap. Pedig elfoglalom magam, és soha nem unatkozok. A TV-t is csak hallgatom, mert nézni már nincs időm. De az információk így is eljutnak hozzám. Kitűnő ötleteket hallgatok például a TV Paprikán. Van, amire oda is figyelek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése