2015. január 19., hétfő

2015.01.19. Tojásleves, majoránnás pulykatokány, karalábéfőzelék.

Nehéz a kutyaélet is, nem csak az emberé. Adott az a fura helyzet, hogy van egy végtelenül jóindulatú eb, aki körül forgott az élet több mint nyolc éven keresztül. A szeretettel nem élt vissza soha, és minden kis apróságot igyekezett többszörösen meghálálni. Egyszer csak új valaki kerül a családba, és rögtön igyekszik átvenni a régi szeretett családtag helyét. Fiatal, temperamentumos, és ő is megérdemli a szeretetet. Az öregebb, a több éves tapasztalattal, nyugalommal, alkalmazkodik az új helyzethez. Nehezen, de tudomásul veszi, hogy van rajta kívül más is, aki időnként a középpontba kerül. A két kutya csak ritkán van együtt, mert a kicsi fiamék új barátja, de amikor eljönnek hozzánk elindul a szelíd rivalizálás. Mindkét kutya fiú, és természetes kényszert éreznek, hogy behatárolják territóriumukat. Saját kutyám szobatiszta, aki mindig kikérezkedik, ha szükségét érzi, majd mikor bejön türelmesen megvárja, hogy megtöröljék a lábát, mielőtt ismét betenné a nappaliba azt. Erre jön a kicsi, és fiatalos vehemenciával körberajzolja azt a területet, amit eddig birtokolt. Ráadásul rögtön az állandó tartózkodási helyével, a kosarával kezdi. És ezt notóriusan, minden látogatás alkalmával újra, és újra megteszi. De hát az az enyém! Mondja a tapasztaltabb eb, és rend a lelke mindennek, így ugyanazzal a lendülettel, ahogy észrevette a nem túl etikus tettet, vissza is jelöli az elfoglalt területet, jelezve, hogy mégis csak én vagyok az úr a háznál. Tettet tett követ, és eljutunk oda, hogy folt, folt hátán. Feddhetetlen kutyámból pedig egy perc alatt büntetett előéletű, sőt visszaeső bűnöző válik. Nincsenek állatpszichológiai tapasztalataim, de egy tegnap látott kisfilm bizonyította, hogy az állatok néha sokkal emberibb módon viselkednek, mint néhány ember. Láttam a macskát, amelyik kiskacsákat szoptatott!!! (igen szoptatott, mert azt a táplálékot tudta biztosítani nekik) Láttam a barátokat, az oroszlánt, a medvét, és a tigrist, akik simogatták, puszilgatták egymást, az orangutánt, aki kutyát tartott, szóval vannak még csodák. Szóval fennforgás van. Közel kilenc év után, újra el kell magyaráznom a kutyámnak, hogy nincs veszélyben a család szeretete, és azért mert a másik magáénak érzi az ő tulajdonát, az nem feltétlenül így van az életben is. A kutyával könnyebb dolgom lesz szerintem, mint néhány emberrel! Itt a tanulság mára, fuss el véle!


Tegnap olyan sokat gépeltem, hogy már fáj kicsit a kezem, így röviden a mai kajáról. Tojásleves jött, ami tipikus hétfői leves. Amolyan kímélő fokozat, de én nem én lennék, ha nem vinnék bele egy kis furfangot. Kinyomtattam a heti étlapot, ami mindig előttem van, és más fontos feladat mellett, az a heti jegyzetek helye is. Látva, hogy ma tojásleves jön, gyorsan csináltam egy buggyantott tojást, amivel ma én saját levesemet fogom enni. Pár forint, és máris sokkal finomabb a kaja. A buggyantott tojást nem nehéz egyébként csinálni. Forró, majd lecsendesített ecetes vízbe kell a  külön, kis tálkába ütött tojást, óvatosan főzni, hogy az alja ne ragadjon le, majd jéghideg vízbe kiszedni, hogy a sárgája ne főjön tovább. Na tessék! Nem főzőtanfolyamon vagyunk, de lehet, hogy hasznos infót írtam le korán reggel.

A majoránnás pulykatokány elkészítését kicsit komplikáltabb lenne leírni, különösen azt, ahogyan én csináltam. Saját ételemben a húst pálinkával flambíroztam, azaz az alkoholt használtam, hogy a hús kívülről egy kis pörköt kapjon.  Én szeretem a különleges eljárásokat is, de nem kell feltétlenül mindenkinek követni a receptemet. A tüzeskedést el lehet hagyni! A mai tokányt sem így csinálták a konyhán, csak én bonyolítom a dolgokat.

Karalábé főzelék érkezett, és kíváncsi vagyok a karalábé minőségére. Nagyon sok esetben fordult elő a közelmúltban, hogy fás volt a karalábé, amiből főzték a levest, vagy a főzeléket. Ugyanúgy, mint a leves esetében megvárom, míg friss karalábé kerül a piacra, és akkor saját főzelékkel, és levessel is kirukkolok. Addig valahogy kibírom recept nélkül. az utóbbi idők legjobb karalábéfőzelékét kóstoltam meg az előbb, bár nekem kicsit édes. A levessel így is jól fogok lakni, mert így feltuningolva már elég lesz akár egész napra. Már csak egy szelet pirítós hiányzik, és teljes a gyönyör!

Desszert szerepel még az étlapon, ami nagyon tág fogalom. Ezt a tág kategóriát ma egy óriási kakas csigára szűkítették le. Finom süti, bár túltengésem van. Nem csoda, mert szombaton pótszilveszterezni voltunk, és ott kötelező mindent megkóstolni. Én meg nem sértek meg senkit. Ja! A hölgyek sütit, a férfiak mást hoztak. Nekik is kötelező volt megkóstolni a házi főzésűt! Mosolyogtam is a végén, mint a tejbetök.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése