2015. január 15., csütörtök

2015.01.15. Magyaros zöldborsó leves, rántott sajt, toros káposzta.

Több dolog is foglalkoztat, viszont van köztük olyan, amiről nem írhatnék úgy, hogy valakit meg ne bántsak. Jobb a békesség. Így is annyira elvadult világban élek, hogy kerülöm a felesleges konfliktusokat. 
Éjszaka felébredtem, mert kutyám szükségét érezte, hogy felkeltsen. Nehezen tudtam visszaaludni, így bekapcsoltam a Spektrumot. Azt szoktam, vagy valamelyik másik ismeretterjesztő csatornát, mert kevés olyan van, amihez gusztusom lenne. A 60'-as évek Amerikájáról szólt a film, és a beat, a rock indulásáról. Rögtön elkapott a nosztalgia. Láttam például James Brown, fantasztikus showját, A Beatlas, a Rolling Stones, és a többi neves banda koncertjeinek részleteit, és a tinik őrületét. Ezekről a dolgokról sokáig nem is tudtunk, mert hozzánk évek múlva gyűrűzött csak be. Mi is próbálkoztunk zenekar alapításával, nevetséges technikával, zenei előképzettség nélkül, de próbáltunk szórakoztatni. És ment, mert nem volt más. Néhány nyitottabb embernek köszönhetően, akik hagyták, hogy kulturált körülmények közt szórakozzunk. Eszembe jut a gyulai Jókai igazgatója, Volent Zoli bácsi, aki biztosan sokszor állt a szőnyeg szélén azért mert hagyott bennünket bulizni. Köszönet érte! És micsoda bulik voltak?!!!
Nem hasonlítom össze mai világunk szórakozási lehetőségeivel, mert nincs értelme. Más a mai helyzet, mások a szokások. Azt viszont nem értem, hogy míg mi kora este kezdtünk el szórakozni, és késő estére véget is ért, most 11 óra előtt lézengenek a szórakozóhelyeken, a buli, csak éjfélkor kezdődik. És ha véletlenül valami miatt hajnalban tévedek a városba, mindig találkozok részeg fiatalokkal, jobb esetben úgy, hogy támogatják, kísérik egymást, rosszabb esetben magára hagyva, az úton fetrengve. 
Innen már csak egy lépés lenne, hogy levonjam a tanulságot, de ezt mindenkire rábízom!

Nekem megvan a feladatom, amire felesküdtem. Itt a kaja, és azt kell elemeznem.
Például a magyaros zöldborsólevest. Ezt is szeretem. Tegnap például úgy belaktam a májgaluska levessel, hogy más nem is kellet. Ma azért csínján bánok vele, mert van másik kedvenc is a menüben. A zöldborsólevest a legegyszerűbben lehet elkészíteni. Csak forralni kell vizet, vagy jelen esetben csont alaplét, és a mirelit borsót belefőzni. És a mai technológiának köszönhetően, kevés probléma lehet a borsó minőségével. Most sincs. Finom a leves, jó sűrű, magyarosnak pedig azért magyaros, mert enyhén paprikás. úgy, mint ahogy tavasszal csináljuk a friss, dinsztelt borsóból.

A rántott sajttal sem lehet gond, hacsak annyi nem, hogy nem kellő hőmérsékletű olajban sütik ki. A konyhán már kellő gyakorlattal teszik ezt, így nem okoz gondot a több száz adag elkészítése sem ami ilyenkor készül a konyhán. Áron fiam biztosan rácsap, mert szereti, és azt sem bánja, hogy nincs mellette extra adag tartár, mert ketchuppal eszi. amint sok más ételt. Akkor törne ki a botrány, ha elfogyna a hűtőből a ketchup. Nem fordult még elő, mert mindig szól idejében. Megint meg lesz elégedve a gyerek, mert jókora adag a sajt, így jól fog lakni. Kell a kalória holnapra, mert szülinapja lesz.

A másik főétel viszont az én egyik kedvencem. A toros káposzta. Nem csak szeretem, de állítólag elég jól tudom elkészíteni is. Épp ezért tartottam a legfontosabbnak, hogy letörölt receptjeimet minél előbb pótoljam, és ez az elsők közt volt. Három kivételével, az összeset újraírtam már, így szinte teljes a lista. Itt az írás. Most viszont én faragtam rá, mert a hűtőben, csak egy üres tejfölös dobozt találtam. (nem én tettem így vissza!) Pedig én a torost máshogyan nem tudom elképzelni. Na séta a boltba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése