2015.01.05. Paradicsomleves, hentes tokány.

Túl vagyok a karácsonyon, és lassan tisztul véremből az ereimben napokon át keringő forralt bor, amit intravénásan kaptam. A töltött káposzta illatú fényes szelek, melyek körülöttem keringtek így karácsony után, is vesztettek kevert fahéjillatukból. Az ünnep tehát rendben lezajlott, de még nem volt vége! Azután újabb megpróbáltatások értek. Táplálkozás tudományilag az év utolsó hete a legmacerásabb. A forralt bor intravénás táplálása után egyszerű palackcsere következik, és a pezsgő kerül az állványra, némi ütősebb cuccal együtt. Na meg a diétásnak egyáltalán nem nevezhető rengeteg kaja, mert ilyenkor így szokás. Nejemmel is kivettük a részünket a család extrém táplálásából, de vendégségben is voltunk, így itt is, ott is enni-inni kellett. Így illendő. Az év ezen időszakában mindenki igyekszik valami különlegeset, tőle szokatlant csinálni. Meg fogadkozni, amiből viszont már évek óta nem veszem ki a részem. Nem találok olyan dolgot, amiben baromira meg kellene változnom. A jó kaják mértékes fogyasztásáról meg nem akarok, és nem tudok lemondani. Különösen nem is kell, mert tíz éve ugyanazt a számot látom, ha néhanapján felállok a mázsára. És írok a jó kajákról. Sokszor, már azzal is jól lakok. Saját blogoldalaimon, máshova feltöltött receptjeimen láttam, mik a legkedveltebb kaják ilyenkor. Számoltam rá, hogy az átlagosnál többen lesznek kíváncsiak írásaimra, de lényegesen többen keresték meg oldalaimat a vártnál. Köszönöm!
Napok óta nem végeztem megszokott teendőmet, és elvonási tüneteim vannak. A szokás hat alma! Karácsony előtt írtam utoljára a naponta érkező kajákról, és már hiányzott a reggeli ujjgyakorlat. Ma ráadásul halvány lila dunsztom nincs, mi fog érkezni. Nem kaptunk étlapot az e heti ebédről, amit viszont ma pótoltak. Így tájékozott vagyok. Például arról, hogy a héten minden nap, csak egyféle kajából választhatok, ami az év első hetében megszokott. Ma tehát ugrás volt az ismeretlenbe. De nekem ez nem okozhat gondot, hiszen eddig is minden hétköznapom az érkezett ételek fotózásával, a képek csinosításával, és vélemény írásával indult. És ez már a negyedik évad.
Akkor lássuk mi a kaja 2015 első olyan napján, amiről beszámolót is írok.

Paradicsomlevessel indul a hét. Imádom a paradicsomot minden formájában, kivéve tán az ilyen módon készített levest. Érdekes, hogy Áron fiam a ketchupért őrül meg, de a nyers paradicsomot nem szereti. Mostanában kénytelen vagyok imádott tomátóm nélkül élni, mert iszonyatosan drága. De lesz még nyár, és újra kibontakozó szerelem. Néhány négyzetméteres kertemben most is fő helyen lesz paradicsomültetvényem, ami remélem idén is sok csemegével fog megajándékozni. És akkor újabb kísérletek következnek a paradicsom különféle alkalmazásáról. Ma kénytelen leszek beérni a levessel, de még lehet, hogy valami trükköt vetek be vele kapcsolatban.

Egyféle főkaját kaptunk, így könnyebb dolgom is van, mert ma csak a hentes tokányról kell véleményt írnom. Távirati stílusban: Jó! Bővebben kifejtve: nagyon jó! A hentes tokány az a fajta kaja, amiben benne van a savanyúság is, hiszen csemege uborka csíkok vannak a szaftos húsdarabok közé főzve. Ezért lepett meg, hogy mellé kaptunk még hordós káposztát is, de ígérem nem vész kárba. Enyhe káposzta túltengésem van, mert hétvégén töltött káposzta készült 12 literes fazékban, és mivel fiam úgy eszi a töltött káposztát, hogy előtte meghámozza, a maradékra rávetem magam. Azért öt töltelék káposztamaradéka már nem semmi. Mások ilyen esetekben már jelentős gyógyszermennyiséget lennének kénytelenek magukhoz venni, nekem szerencsém van. úgy látszik elindult a kalandozások kora, mert most is elkalandoztam a hentes tokánytól. Lehet, hogy valamelyik ősöm a nyereg alatt puhította a húst? Lehet, de biztosan nem evett belőle utána, mert a hússal gyógyították csak a pacik kisebesedett hátát.
Na jól indult az év. Jelentkezek még!