2014.12.11. Szilvaleves, rántott harcsafilé,pásztortarhonya

Megint nyertem valami apróságot. Nem nagy dolog, hiszen csak egy bögre, de ennek is örülök. Látva a nyeremény közléséhez fűzött hozzászólásokat, még erre is irigyek sokan. Mindig vannak akik megkérdőjelezik a sorsolás tisztaságát, természetesen azok, akik nem nyertek. A sorsolások tisztaságát soha nem vitattam de azt igen, hogy nem minden tiszta ezeken a lájkolós játékokon. Vannak, akik ebből élnek. Tucatnyi név akik minden ilyenen ott vannak, és szervezetten szavaznak egymásra. Így fordul elő, hogy többnyire már nem is indulok ilyeneken, mert esély sincs. A legjobban az bosszant, hogy rendre lenyomják az olyan tökéletes fotókat, és recepteket melyeket nívós ismerőseim töltenek fel. Egy életlen, felismerhetetlen fotóval, egy silány recepttel nyernek azok előtt akik valóban megérdemelnék. Sok barátom óriási gondot fordít az ételfotóira. Már megismerem készítőjét a stílusáról. Én a naturális ételfotózás híve vagyok, és nagyon ritkát teszek fel díszített, kellékekkel szebbé tett képeket. A menü ismertetésénél ezt nem is tehetném. Gyorsan kell csinálnom, feldolgoznom olyan fotókat, amin felismerhető, de gusztusos az étel. Mostantól viszont az általam készített ételek képeire több időt fogok szánni. Szeretnék kialakítani én is egy egyéni stílust, amiről a gyakorlott érdeklődő felismeri azt, hogy én készítettem az ételt. Éjszaka sokat járt az agyam. Megint kitaláltam néhány mutatós kaját. A napokban igyekszem megvalósítani álmomat. Ismert ételek, különlegesen tálalva. Olyanok, mint amiket a Konyhafőnök című műsorban láttam. Hamarosan megint indul az új széria, mert láttam, hogy néhány facebook ismerősöm eldicsekedett vele, hogy volt castingon. Sok szerencsét nekik! Annyit azért megjegyeznék, hogy amilyen ételeket az idővonalukon láttam, azok nagyon soványak ahhoz, hogy a mezőnybe kerüljenek. De próbálkozzanak! Én biztosan nem teszem, mert egyrészt nem érzem magam képernyőképesnek, másrészt látva az előző szériát, ide sokrétűbb tudás szükséges mint az enyém. Nem volt lehetőségem, és nem is lesz különleges alapanyagokkal dolgozni, mert nem tudok megvenni több kiló libamájat, hogy kísérletezhessek vele. Homárral sem dolgoztam még. Így aztán a következő hónapokban is olvashatjátok mindennapos beszámolóimat, időnként saját készítésű ételeimről szóló blogjaimat. Nem fogok bevonulni a stúdióba.
Mivel az ebéd megérkezett, ideje rátérni az ételek ismertetésére, mert más nem teszi meg helyettem.

Szilvaleves jött, ami ugyanúgy készül, mint más gyümölcsleves, és mint máskor, most is fagyasztott gyümölcsből. Bevallom, én jobban szeretem azokat a leveseket, amik kicsit rusztikusabbak, és jobban lehet érezni, látni miből készült. Tehát darabosabbak. Ezek a gyorsfagyasztott gyümölcsökből készült levesek, mire megfőnek, a bennük lévő gyümölcsök szétesnek, krémessé válnak. Ilyen a mai leves is, aminek az íze viszont finom. A gyümölcsleveseknél megszokott fahéjas ízzel, illattal érkezett. Ma jól sikerült a leves, csak mint írtam, most is szétfőtt a gyümölcs.

Rántott harcsafilé az étlapon szereplő egyik főétel, amit kicsit megdíszítek majd a tálaláshoz. Kicsit később, mert ahhoz idő kell. Most viszont egy gyors fotót csináltam róla, mert valahogy be kell mutatnom. Viszont az esztétikai élmény is nagyon fontos, és jobban fog esni szépen tálalva. Ha már ez lesz a mai ebédem. Ez egyértelmű, mert a halat én szeretem, Áron viszont nem, így biztos nekem jut. A harcsafilé elnevezés azért kicsit furfangos. Kevesen tudják, hogy a mostanában népszerű, és olcsó hal, a pangasius eredeti neve cápaharcsa. Sokan idegenkednek tőle, de én szeretem. Kitűnően tenyészthető, édesvízi hal, és bár hazánkban is foglalkoznak vele, még mindig legtöbb Vietnamból, a Mekong folyóban lehalászott halak feldolgozásából kerül áruházaink polcára. 

Másik főkaja a pásztortarhonya. Ritkán készítik a konyhán, amióta írok az ételekről mindössze háromszor főztek ilyet. Pedig laktató, finom egytálétel. Krumplis, húsos tarhonya, amibe időnként kolbászszeleteket, kevés füstölt szalonnát is lehet főzni. Én legalábbis így készíteném. Így is készült a mai étel, ami nekem nagyon ízlik. Másoknak nem biztos, mert épp az előbb érkezett egy reklamáció, hogy nagyon fokhagymásnak találja valaki az ételeket. Pedig az étteremben igyekeznek mindig valahol a középtájon maradni. Én fűszeresebben szeretek enni, ezért sokszor utána sózok, borsozok. Mindenki ízlését nem lehet egyszerre kielégíteni a legnagyobb igyekezet ellenére sem!