Tegnap délután hihetetlenül bosszús lettem. A vérnyomásom is felment, amit rögtön kúrálnom kellett. Nem tudom, kinek jut eszébe ilyen gonoszság? Bográcsos oldalam bejegyzéseit valaki szánt szándékkal törölte. Ez csak úgy lehetséges, hogy feltörték google fiókomat, és a kis gonosz egy másodperc alatt megszabadított két év munkájától. Mondhatnánk, nem nagy veszteség, mert ki kíváncsi Gasztropajti bográcsos ételeire? Nem sokan, mindössze 20000 látogató járt ezen az oldalon az eltelt alig két év alatt. Bosszant! Hogyne bosszantana, hiszen mindig leírom amiket főzök, de nem is a receptek, mert azok megvannak, más oldalamon, és ezen kívül rengeteg helyen megtalálhatók. Azok a friss élmények fognak hiányozni, amiket a receptek mellé körítésként írok. Ezek a receptek adott eseményekhez kapcsolódtak, és ez az oldal is egyfajta naplóként tárolta élményeimet. Még pontosan nem is tudom, de olyan 25 - 30 írásról van szó, ami látszólag nem sok. Természetesen azonnal jelszót változtattam, de még mindig hatása alatt vagyok a történteknek. Jól is jött a figyelmeztetés. Megtörténhetett volna ugyanez más oldalammal is, ahol sokkal nagyobb lett volna a veszteség. Természetesen megpróbálom az oldal visszaállítását, és azt is ki szeretném deríteni, ki babrált ki velem ilyen kegyetlen módon. Velem, aki a légynek sem ártok.
Aztán éjszaka átgondoltam az egészet. Nem is állítom vissza bográcsos oldalamat, hanem átrakom fő blogomba az írásokat. Minden megvan hozzá, a receptek, a képek, és az eredeti fázisfotók is. A két ünnep közt újraírom ezeket a cikkeket emlékeim alapján, sokkal szebb formában. Viszont biztonsági megoldásokat vezetek be! Írásaimat, ezentúl más formátumban is elmentem, hogy bármikor vissza lehessen állítani őket. Ezt ajánlom mindenkinek! Minden fontos dolgot több helyen is tárolok, és ha valami baj lenne, akkor később visszakereshetők.
Most, hogy kipanaszkodtam magam, jöjjön ennek az oldalnak a lényege, a napi menü.
Salátaleves érkezett, ami nem egy idény jellegű kaja. Kicsit meg is lepődtem, miért került december közepén az étlapra. az is igaz, hogy a fejes saláta kifejezetten melegházi növény lett az eltelt évek során, mert egész évben lehet kapni. Nem is tudom, láttam-e mostanában szabadföldi salátát. Bevallom, annyira nem vagyok oda érte. Azt viszont nem felejtem el soha, hogy egy lakodalomban, a gazda a délutáni ebédnél ezzel traktálta a vendégeket. Mindenhol máshol ahol voltam, (és elég sok helyen voltam) ilyenkor disznót, birkát, csirkét vágott, itt felszedték a melegházból a salátát, és abból főztek levest. Este már persze pörkölt volt, de ez akkor is emlékeim sorába beleégett eltávolíthatatlanul. Salátaleves lakodalomban!!! Pár perccel ezelőtt még nem volt róla receptem blogomon, de emlékeztem, egy pályázatra beküldtem egy éve a csalánleves receptemet, ami megegyezik a salátaleves elkészítésével, minimális különbséggel. Így gyorsan átmásoltam ide azt a receptet, és már láthatjátok is, ha ide kattintatok
A Budapest módra készült sertésbordának túl sok köze nincs a fővároshoz. Ezt az ételt az 1958-as világkiállításra találta ki az ott tartózkodó szakácskülönítmény, és nagy sikert aratott vele. Az étel lényege a zöldborsós, libamájas ragu. Ez később átalakult, mert most is csirkemájjal készített ragut kaptunk a hús mellé, mivel a libamáj nem olcsó alapanyag. Nekem tökéletesen megfelel ebben a formában is, és Áron fiamnak is, mert tudom, ezt fogja választani a két lehetőség közül. Remélem, nem járok úgy vele, mint a múlt alkalommal, amikor a melegítés hatására a köret folyóssá változott, és szinte ehetetlen lett. Most is krumplipüré érkezett hozzá, így kíváncsi vagyok!
A másik főétel ugyanis a rakott karfiol. Nekem ez is bejön. Mily szerencse, hogy tegnap nem a kedvenc kajáinkról szóló oldalamat takarították ki, mert ez a recept így megmaradt. Összefoglaló írásom van a különféle rakott zöldségekről, melyek közé tartozik a karfiol is. A brokkolit, a karfiolt, a zöldbabot, de még a kelbimbót is hasonló módon süthetjük meg tepsiben, vagy sütőtálban. Az étteremben óriási méretű, magasabb oldalú tepsiket használnak. Tudom, mert láttam. Így aztán igazság szerint könnyebb adagolni, mert egyenletes kockákra lehet vágni a porciókat. Ez nem mindig sikerül jól, mert mire ideér hozzám, az adag részeire hullik, így ételfotós legyen a talpán, aki élvezhető képet tud róla produkálni. Ma nem is erőlködtem különösebben, mert ennyire voltam képes.
Csemege uborkát is kaptunk mindkét főkajához, bár a rakott karfiolhoz nem igazán tudom elképzelni. Nem fog megmaradni!
Aztán éjszaka átgondoltam az egészet. Nem is állítom vissza bográcsos oldalamat, hanem átrakom fő blogomba az írásokat. Minden megvan hozzá, a receptek, a képek, és az eredeti fázisfotók is. A két ünnep közt újraírom ezeket a cikkeket emlékeim alapján, sokkal szebb formában. Viszont biztonsági megoldásokat vezetek be! Írásaimat, ezentúl más formátumban is elmentem, hogy bármikor vissza lehessen állítani őket. Ezt ajánlom mindenkinek! Minden fontos dolgot több helyen is tárolok, és ha valami baj lenne, akkor később visszakereshetők.
Most, hogy kipanaszkodtam magam, jöjjön ennek az oldalnak a lényege, a napi menü.
Csemege uborkát is kaptunk mindkét főkajához, bár a rakott karfiolhoz nem igazán tudom elképzelni. Nem fog megmaradni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése