2014.12.05. Frankfurti leves, mákos metélt, sajtos, tejfölös tészta.

Olyat teszek, amit eddig soha nem csináltam, mióta írok a napi menüről. Rájöttem, hogy túl hosszú bevezetőt írtam, és mivel mégiscsak a kaja a lényeg, megcseréltem írásom két részét. A kajáról szólót utólag az elejére tettem. Így aki nem szereti a tőlem megszokott, néha süket dumát, most nem kell a végén kezdeni, mint Jani bácsi az újság sportrovatával. A vége tehát kicsivel hosszabb lesz, mint más esetben.

A kajával így rövidebb leszek, mert közben meg is érkezett. Frankfurti leves jött, ami a megszokott pénteki gazdag levesek egyike. Azt hiszem ezzel jól is fogok lakni. Ha valaki esetleg kíváncsi rá, én hogyan készítem hozom saját receptemet.  

Nincs receptem egyik főételtől sem, ami nem azt jelenti, hogy egyiket sem szeretem. A mákos tésztát kevésbé, de milyen receptet írjak róla? Mondjuk ilyet: Megfőzöm, a tésztát, a darált mákot elkeverem kevés cukorral, majd a tészta tetejére szórom. és ez is recept lenne. A kép nem mostani, mert ebből nem rendeltem ma.

A sajtos, tejfölös tésztával, hasonló a helyzet. Azt viszont ráadásul szeretem is. Olyannyira, hogy valamelyik nap megkívántam, és csináltam is magamnak. Ez a kép viszont az imént készült, mert kitálaltam a saját adagomat, amit később megeszek. Én szeretem hidegen is.

Még a pénteken megszokott gyümölcsről illik néhány szót ejteni, ami nem gyümölcs. Ma ugyanis egy csoki Mikulást kaptunk az ebéd mellé, ami egyáltalán nem meglepő. Ünnepek előtt így szokott történni. Kedves gesztus, köszönöm! Ez is figyelmeztet arra, hogy bizony év vége van hamarosan.

És mivel megcseréltem írásom két részét, ami most jön, azt írtam először! Volt rá időm.
Megint elővigyázatlan voltam, és belekeveredtem valamibe. Az a lepcses pofám! Persze, hogy véleményt nyilvánítottam a Facén, és mi másban, mint gasztro témában. Egyszerűen nem értem, miért nem hisznek egyesek, a józan paraszti észnek. Ahelyett, hogy nagymamáik, esetleg ükanyáik bevált eljárásai alapján főznének, különböző recept gyűjtőoldalakról nyomtatnak ki recepteket, és aztán ott a baj. És vitát tudnak rendezni a nulláról. Nullának értem azokat, a nevenincs bárkiket, akik feltöltenek bármit. Lehet, hogy csak az a vágy motiválja őket, hogy dicsekedjenek, nekem hány receptem jelent meg ezen, meg ezen az oldalon. Ezek a receptgyűjtő oldalak a hibásak javarészben. Különféle játékokat szerveznek, hogy népszerűsítsék magukat, és sok esetben ellenőrizetlen, színvonaltalan írásokat jelentetnek meg. Magam is részt vettem már sok ilyen játékban, de kínosan ügyeltem rá, hogy érthető, és valóban elkészíthető,  kipróbált receptet töltsek fel. Azok a már-már barátaim, akikkel kapcsolatban vagyok, sőt ezen tevékenységünk kapcsán ismerkedtünk meg, hozzám hasonlóan cselekednek. Biztos vagyok benne, ha véletlenül valamilyen hibát követnék el, figyelmeztetnének. Tudom, mert látom, hogy naponta olvassák bejegyzéseimet. A blogoldal statisztikája sok mindenre fényt derít. Arra is, hogy van, aki naponta olvassa írásaimat azért, hogy kicsit átdolgozva sajátjaként ossza meg. Nem haragszom érte, sőt örömmel tölt el, hogy ezek szerint jónak tartja őket. És legalább el is készíti őket! 
Adott a tegnapi eset. Valaki szomorúan adta közzé, hogy nem sikerült neki a süti a letöltött recept alapján. Rögtön jelentkeztek az önkéntesek, akik tanácsokkal látták el a szerencsétlen érdeklődőt. Anélkül, hogy tudták volna miről van szó, esetleg nem volt-e hibás a recept. Megmagyarázták, hogy szerintük mi a baj, és okosabbnál okosabb tanácsokkal látták el szegényt. Megsajnáltam a posztolót, és írtam, töltse fel a receptet amiből készítette a sütit, hátha közösen rájövünk, mi volt a hiba. Kaptam hideget, meleget. Mit pofázok bele én kívülálló, meg különben is. Kiderült, és elsőre láttam, hogy a receptből kimaradt a vaj. Márpedig anélkül nem csoda, hogy nem sikerült a süti. Ezért majd megköveztek. Ha másért nem, az évek során rám rakódott tapasztalat miatt, rögtön látom, ha hibás egy recept. Magam is követek el ritkán hibákat, de kijavítom. Biztosan így vannak ezzel barátaim is. Hibátlan recepteket tesznek közzé hosszú idő óta, és bátran merem ajánlani mindenkinek. Nem úgy mint azokat a szedett-vedett irományokat, melyek egyes ismert receptoldalak kínálatában megjelennek. Mostanában az egyik ismert oldal a napi ajánlóban fénykép nélküli recepteket tesz fel azzal a felkiáltással, hogy készítsük el, és töltsük fel róla a fotót. Vannak köztük nagyon gyenge recik sajnos! Egy versenyben vettem észre, amiben egy éve én is részt vettem, hogy sokan úgy töltik fel receptjeiket, hogy másoktól kimásolják, és változtatnak a mennyiségeken, hogy ne lehessen csalással vádolni őket. Egy kikísérletezett, bevált recepten úgy változtatni, hogy a cukorból elveszek 10 dekát, és a liszthez hozzáadok ugyanennyit ez vétek! Az eredmény egy ehetetlen vacak, de a beküldő örül, hogy nyert 10 pontot, és részt vesz a versenyben. Na ezért szálltam ki én. Le is írtam a játék szervezőinek aggályaimat, és a játékot felfüggesztették. Az más kérdés, hogy az addig feltöltött receptjeimet, így másokét is tovább futtatták oldalukon, csak a  feltöltők neve nélkül. Mikor ezt szóvá tettük többen is, a nevünk visszakerült a receptek mellé. Elárulom. A Tesco Főzni Jó oldalról van szó, ahol több mint 250 receptem található. 
Azt azért még megemlíteném, hogy megint van játék, amin megint találkoztam lopott ételfotókkal. Én hülye néhány napja megint szóvá tettem, hogy találkoztam egy lopott képpel, majd feltöltője nekem támadt, hogy vegyem tudomásul Ő a saját képét tette fel, meg különben is. És ezzel az ételfotóval vezetett az aktuális versenyben. Pulyka képeket lehetett feltölteni, amihez rendkívül egyszerű receptet mellékelt. Szerint az a tutifrankó, ha egészben megfőzi a pulykát, majd megsüti. Ennyi volt a recept! Ehhez pedig feltöltött egy gesztenyével töltött libát ábrázoló képet, ami számos ismert receptes oldalon meg volt található minőségi receptekkel. Hú de hosszú lett! Már elgondolkoztam rajta, hogy vállalnom kellene beszédírást. Nem biztos, hogy jól járnának velem, mert kamut nem tudnék írni. Pedig úgy tűnik arra van manapság kereslet. Az ünnepeket még bevállalnám! A sablonos dolgokat úgyis megkapják pártutasításként, azt csak be kellene másolni. Nem tudom, egy mangalicatelep átadó hogy fizet manapság? Biztosan nem rosszul. 
Írtam már beszédeket. Legemlékezetesebb az volt, mikor Áron fiam ballagott, és nejem volt a SZMK elnök, így rá hárult a ballagók búcsúztatása. Én nem voltam ott, mert a vendégseregnek főztem, de később megnéztem a produkciót videóról. Ilyen jó hangulatú búcsúztatót még nem hallottam. Vették a fiatalok a dumát, mert nekik szólt. Sablonok nélkül, róluk, az eltelt évekről, a szülőkről, és a pedagógusokról. Mikor is volt? Már nyolc éve. Hogy telik az idő?!!!