Tegnapelőtt kicsit ledöntött a láz, és még tegnap sem voltam totál fitt, így este egy Aszpirin kíséretében mondtam jó éjt magamnak. Tökéletes éjszaka volt az eredmény, és jó egy órával később ébredtem, mint szoktam. Ahogy illik meggyógyulva, de teljesen leizzadva. Az Aszpirin, és az Algopyrin is nálam akár az altató kategóriába is tartozhatna, mert elég egy felet bevenni nagy ritkán, de olyankor biztos a mély alvás. Igyekszem egyébként a legszükségesebbre redukálni a gyógyszereket. Vannak, amire viszont feltétlenül szükségem van. Épp ezért bosszant, hogy az egyik ilyen gyógyszert, kivették a támogatott körből. Mélyebben kell zsebbe nyúlni megint. Ráadásul az ügyintézést sem kapkodják el mostanság. Bezzeg a NAV-tól időben megkaptam a leveleket, míg szorosabb kapcsolatban álltam ezzel az intézménnyel. Már évek óta semmilyen hivatalos kapcsolatban nem vagyok velük, de időnként mégis megkeresnek valamivel, ami soha nem örömteli. Gondolom, mások is úgy vannak, ha meglátják feladóként a NAV-ot, máris görcsbe rándul a gyomruk. Nem bonyolódok bele napjaink politikai csatározásaiba, azt viszont megjegyzem, ha csupán egy százaléka is igaz azoknak, amiket olvasunk, már óriási baj van az ország legnagyobb pénzbehajtó hivatalában! Ennyi!
Áttérek a naponta megszokott menzaismertetőre, mert közben kopogtatott az ételfutár.
Ma zöldbableves érkezett sallangmentesen. Ha jó minőségű babot sikerül szerezni a beszállítótól, nem is lehet vele semmi baj, mert egyszerű elkészíteni. Egy hivatásos szakácsnak különösen. El is várható, hogy az, akinek ez a napi munkája, értsen hozzá. Ezen a környéken sok jó szakács van. Nem azok akik a mai ebédet főzték, de más békés megyei szakácsok most tértek haza a világbajnokságról, és érmet éremre halmoztak. Mivel szinte mindegyiket személyesen ismerem, és baráti viszonyban vagyok velük, mindenki sikerének kivételesen örülök. Gratulálok Fiúk!
A mai leves korábbi receptemben foglaltak szerint készült, de természetesen, nem az én írásomat vették mintának a szakácsaink. Finom a leves, a fagyasztott alapanyag sem szálkás.
A búbos sertéskarajról még nem írtam receptet eddig. Mentségemre szolgáljon, hogy itthon még soha nem csináltam ezt a kaját. Tulajdonképpen egy natúr sertésszelet, amire töltelék jellegű sűrűbb májkrémes, sajtos, kenyeres, fűszeres halom kerül, majd reszelt sajttal megszórva, tepsiben kisütik. Én annyira nem szeretem, de az ízlések különböznek, és biztosan ezt is sokan kérték ma ebédre.
A búbbal nem vagyok tökéletesen megelégedve, mert a kelleténél jobban kenyérízűnek találtam.
A fotónál pedig nagyon nagy dilemmám volt. Ha a montázsra kettőbe vágva tettem volna fel a búbos húst, meggyanúsítottak volna, hogy én megint dupla adagot kaptam. Nem egyszer fordult már elő, hogy egy rántott szelet kettévágása után reklamáltak. Azt sem mertem megcsinálni, hagy a két adagnyi csemege uborkát egy edényben tegyem fel a közös fotóra. Az is támadási alap lett volna. Óvatos vagyok mostanában!
A csülökpörkölttel más a helyzet. Ez a másik a két választható főétel közül, és ezt sűrűn készítjük saját konyhánkban is. Azt sem hiszem, hogy támadási alap lenne, mert nem érkezett belőle ma óriási adag. Egy főre viszont bőven elég. Mi leginkább más bőrös hússal kombinálva készítjük itthon. Szerencsére kitűnő, olcsó malachús kapható kedvenc hentesemnél, így az év bármely szakában könnyen hozzájutok. Én így készítem. Most is hasonló módon készült, csak más mennyiségben, mint saját bográcsomban. Ez egyébként, mint majd minden igen jól sikerült ma.
Most pedig másik új, de fontos tevékenységemre koncentrálok. Nemrég egy környezettudatos oldal gasztro rovatának szerkesztője lettem, és ez azzal jár, hogy időnként valami olyat kell kitalálni, és készíteni, ami eddig oldalaimon nem szerepelt. A lényeg, hogy egészséges legyen. A csülökpörkölt tehát szóba sem jöhet. Mivel karácsony közeledik, egy cukormentes karácsonyi almás pitével fogok foglalkozni a hétvégén. Legközelebbi írásom tehát az lesz a Ecolunge környezettudatos portálon.
Áttérek a naponta megszokott menzaismertetőre, mert közben kopogtatott az ételfutár.
A mai leves korábbi receptemben foglaltak szerint készült, de természetesen, nem az én írásomat vették mintának a szakácsaink. Finom a leves, a fagyasztott alapanyag sem szálkás.
Most pedig másik új, de fontos tevékenységemre koncentrálok. Nemrég egy környezettudatos oldal gasztro rovatának szerkesztője lettem, és ez azzal jár, hogy időnként valami olyat kell kitalálni, és készíteni, ami eddig oldalaimon nem szerepelt. A lényeg, hogy egészséges legyen. A csülökpörkölt tehát szóba sem jöhet. Mivel karácsony közeledik, egy cukormentes karácsonyi almás pitével fogok foglalkozni a hétvégén. Legközelebbi írásom tehát az lesz a Ecolunge környezettudatos portálon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése