2014.11.28. Palócleves, grízes tészta, rakott bolognai spagetti.

Akik személyesen is ismernek tudják, mindig aktív voltam. Nem kellett serkentőszer, hogy pörögjek. Mindent, amibe belekezdtem teljes energiával igyekeztem elvégezni. Néhány éve ez megváltozott. 5 éve kerültem először hosszabb időre kórházba, majd még egyszer, és újra. Ezek az események jelentős változást hoztak életemben, és mindent újra kellett értékelnem. Van, amit meg kellett tanulnom újra. Írni bal kézzel. Ez most sem megy tökéletesen, de szerencsére a klaviatúrát mindegy hogyan verem. Egy nagy változás történt, amit a legnehezebben viselek. Az, hogy segítség nélkül, nem tudok kimozdulni itthonról. Szerencsére itt van velem barátom, Kimi kutyám, és jól elvagyunk egymással. Néhány napja megbetegedett, és akkor vettem észre, hogy nélküle nagyon nehéz dolgom lenne. Szerencsére gyorsan meggyógyult, de az ember fantáziája dolgozik. Mi lenne, ha... 
A másik dolog ami nélkül már nem tudnék élni az, hogy időnként kotyvasztok valamit. Van, amikor csak fejben, de én úgy is tudok. Súlyos betegségem után egy ajándékot is kaptam a sorstól, miszerint érzem az ízeket gondolatban is. Sokan furcsának találják, hogy én nem receptből főzök. Először gondolatban végigjárom a főzés folyamatát, elkészítem az ételt, ami közben nagyon sokat rögtönözök, mert amíg más a receptet lesi, én gondolatban követem a fázisokat, és sokszor megváltoztatom az eredeti koncepciót, ami egész más ételt eredményez, mint amit először kigondoltam. Szerencsémre, mindig jól sikerül a végeredmény. Ha valamilyen oknál fogva a főzés örömét is elvenné tőlem a sors, az nagy próbatétel lenne. Nem főzök mindennap. Nincs rá szükség, mert minden hétköznap kapom az ebédet. Amikor viszont valami pluszhoz jutok, abból gasztonómiai elkötelezettségemet elégítem ki. Már elárultam, egy online környezettudatos oldal munkatársa lettem nemrég. Én szerkesztem a gasztro rovatot, ami új kihívás. Ez azt eredményezi, hogy heti egy alkalommal valamit készítenem kell, ami csak náluk jelenik meg. A napokban fog megjelenni az első recept jellegű írás is, mert az induló cikkben az ősi magyar konyha történetével foglalkoztam napjainkig. Sokat dolgoztam vele, kutattam, többször újraszerkesztettem. Sokan olvasták eddig, ami nagy öröm. Gondolkodnom kell tehát a következő cikken, ami beleillik az oldal profiljába. Egészsége ételek, környezettudatos szemlélet. Ha már így eldicsekedtem vele, itt a cikkem.
Még lenne mit írni, de közben megjött az ebéd, így innentől ezzel foglalkozok. 

Elsőként a palóclevessel, mert az érkezett. A palócleves nem tájjellegű étel, mert mint oly sok kajának, semmi köze az adott népcsoporthoz. Ennek a levesnek konkrétan egy személyhez, Mikszáth Kálmánhoz, akit a Nagy Palócként is tituláltak. Barátomat is hasonló fából faragták mint engem, így nem konkrét palócleves, hanem egy annál sokkal különlegesebb étel receptjét hozom, amivel különdíjat kaptunk egy főzőversenyen. Barátom, aki egyébként fogorvos, legalább annyira jártas a konyhában, mint én és rutinja még lehet, hogy nagyobb van neki, mint nekem. Ő minden nap főz ugyanis, míg én csak ritkán. Ez tehát a már beharangozott recept, amiben egy látványos, és különleges eljárásról, a flambírozásról is olvashattok.  

Ugorjunk! Olyannyira, hogy a főételről, ami mások asztalára kerül ma, nem is írok, hiszen nem kértünk belőle. A grízes tésztáról van szó, aminél már ettem jobbat is. Tudom, hogy sokan szeretik, de én nem. Talán gyerekkoromban ettem utoljára, ami nem most volt. Azt hiszem, a hátralévő életemet is leélem, nélküle. Képem is csak onnan van, hogy egyszer, kizárólag a fotó kedvéért rendeltem belőle, és azóta minden alkalommal ezt a fotót használom fel, mikor ez van az étlapon. Most is így történt. 

A másik választható főétel ugyanis a bolognai spagetti, ami Áron fiam legnagyobb kedvence. Ma rakott formában érkezett, így van esély rá, hogy én is eszek belőle. Két adagot kapunk, de ha ömlesztve van, akkor képes mindkettőt egy ültő helyében elpusztítani. De ha szereti! Legfeljebb én összeütök magamnak valamit, mert nekem minden jó. Egyébként is a leves annyira bőséges, hogy nekem az is elég. A rakott bolognai porciózva van,. hiszen ezt tepsiben sütik, és amikor kész, akkor vágják adagokra, így jól határolt a két adag. Az is lehet, hogy az egyiket megeszi ebédre, a másikat vacsorára. Vagy korábban. A csirke után, talán a legtöbbször készített étel nálunk, mert a nagy kedvencek közé tartozik. Blogoldalam első bejegyzését is a bolognairól írtam, de most nem azt, hanem egy olyan receptet hozok, ami konkrétan a rakott bolognairól szól. 
Ma sem valódi bolognai érkezett, amivel nincs semmi bajom, mert finom. Gombát is tettek bele, ami a milánóinak a jellegzetessége. Abban viszont hús nincs, így ez egy hibrid étel. Legfeljebb Áron úgy fog tenni a gombával, mint az ifjú hölgy a mesében, aki kiválogatta a lencsét. Hogy is hívták? Hamufehérke?

A pénteki nap velejárója az ebéd mellé valamilyen gyümölcs. Ma fejenként egy narancsot kaptunk, mint az várható volt. A mediterrán gyümölcsök kora jön, mert az alma is drágább már mint a narancs. Pedig baromira sok termett belőle, és a termelőktől fillérekért veszik meg. Hogy is van ez kedves halljakendek? Ezt kéne rendbe tenni, nem a vasárnapi nyitva tartást!