2014.11.27. Tarhonyaleves, sárgaborsó főzelék, lecsós pecsenye libamáj

Tudjátok mi az amerikai csatornaszerelők rémálma? A mai napot követő hét. Mától fel kell készülniük a pulykazsír okozta dugulásokra. Elmagyarázom. Ma van Hálaadás. Hálaadáskor minden háztartásban pulykát sütnek. A pulykazsírt kiöntik a lefolyóba, ahol az meghűlve, besűrűsödve dugulást okoz, és az így keletkezett dzsuvát a lefolyótisztítónak kell kitakarítani. A múlt héten kicsit félrenyúltam a dologban, mert már az elmúlt csütörtökre gondoltam az amerikai ünnepet, és ebben egy hazai webáruház tévesztett meg. Már a múlt héten próbálták lebonyolítani a hálaadást követő pénteken közismert fekete pénteki vásárlási őrületet. Erre a napra, külön webáruházat hoztak létre, ami katasztrófa volt. Éjféltől élt az oldal, amit megrohantak, így szinte egész nap, csak a vásárlók türelmét kérték a szerverek leállása miatt. Holnap egy másik nagy elektronikai üzletlánc próbálkozik, egyelőre nem tudni milyen sikerrel.
Tehát a Valentin, és a Haloween után új begyűrűző ünnepre is számíthatunk. A pulykatenyésztők legalább jól járnak. Amerikában ilyenkor 48 millió pulyka szenderül jobb létre, aminek mint már tudjuk a zsírja a lefolyóban végzi. Nem tudom a véletlen műve volt-e, hogy tegnapra pulykacombot vettek be a napi menübe.
Most viszont a maival kell foglalkoznom, mert közben ez is megjött. Nem egy hálaadási menüt kaptunk ma. 

Tarhonyaleves jött például, ami egyáltalán nem ünnepi leves. Általában hétfőnként szoktuk kapni, amikor az ember el van még telve a hétvégi, saját szervezete ellen elkövetett merényletekkel, és inkább pihentetésre számít. Erre tökéletesen megfelel a tarhonyaleves. Mi sem természetesebb, hogy receptem is van róla, így már ide is tettem.  Tegnap délután, például hirtelen ötlettől vezérelve csináltam magamnak egy nagyon finom, de marha egyszerű spanyol fokhagymalevest. Ezeket szeretem! Eszembe jutott, és 15 perc múlva, már meg is töröltem utána a szám szélét.

Azt, hogy nálunk nincs ünnep a Hálaadás miatt a sárgaborsó főzelék is bizonyítja, ami szintén nem ünnepi kaja. Én ennek ellenére szeretem, úgy mint a főzelékek jelentős részét. Ha főzelék, és fasírt van az ételhordóban, akkor a napi küzdelem is már megvolt, hiszen ilyenkor a trükkök sorát be kell vetnem, hogy elfogadhatóan tálaljam az ételt. Feladatot jelent kora reggel, amit igyekszek minél jobban teljesíteni. Ma igen jól sikerült, mint a képen is látszik. Tegnap megdicsértek, hogy nagyon szépen fotózom az ételeket. Én az ételt nem modellnek tekintem, és nálam nem a környezet, hanem maga a kaja a fontos. Ismerőseim is gyönyörű ételfotókat készítenek. Mindenkinek megvan a maga stílusa. Ha látok egy képet, többnyire már meg tudom állapítani, ki készítette. Most viszont nem bonyolódok bele nagyon, hiszen a sárgaborsó főzelék a lényeg, és egész jól sikerült. 

A lecsós pecsenye libamájról csak tapasztalat alapján mondhatok véleményt, mert mióta a konyháról étkezek, még nem volt étlapon. Nem tévesztendő össze a pecsenye, és a hízott libamáj egymással! A pecsenyeliba nem tömött, és nem csak kizárólag a máj gyarapodása van szem előtt, hanem ehető, bőséges hús is van a csontokon. A mája sem nagyobb, mint egy pulykáé. Hétvégén nálunk is lecsós máj készült, de csirkéből. A mai étel tehát hasonló, mint amit mi készítünk saját konyhánkban. Csak a máj méretében van különbség a kitálalt, és a vasárnap készült lecsós máj közt.

A mai menü tehát nem hálaadási, ünnepi, de nincs is szükség rá. Nekünk más ünnepeink vannak, nincs közünk az amerikai őslakosokhoz. Hálát csak szakácsainknak adhatunk a mai finom kajáért!