Nehéz lesz ma a választás. Csupa finom kaja, de egy biztos. Áron fiam zúzapörköltet eszik ma. Nem azért, mer annyira odavagyok a pulykahúsért, bár nagyon szeretem. Azt is tudom viszont, hogy fiam megőrül a zúzapöriért, így lemondok róla a javára. Ez egy aprócska dolog, aminél lényegesen komolyabb témával találkoztam a minap. Egy édesanya a saját életéről mondott le, hogy magzatát megmentse. Választás elé állították, és Ő ezt választotta. Döntését elfogadom, de a cikk utáni kommentek kiakasztottak. Egy különösen! "Meghalt a saját gyermeke életéért? Idegen gyermekért is meghalt volna? Lófaszt! A sajátjait is itt hagyta anya nélkül. Akiknek az álmában gyönyörködött, akiket dédelgetett, azokat magukra hagyta egy új, egy másik, egy (számukra) teljesen ismeretlen gyerekért... Olyan terhet rakott mindannyiuk vállára, ami miatt egész családja a poklokat fogja járni egész életében. És a tetejébe az új gyerek fogja a legtöbbet elszenvedni." Van joga embernek ezeket a szemrehányásokat egy anyának, (halott anyának) a pofájába vágni? Nem vitaindítónak szánom, de nekem van véleményem. Gondolom mindenkinek.
Már az elején jeleztem, hogy a kaját is finomnak találom, így nem lesz gond, hogy Áron rácsap a zúzára.
Levesként májgaluska jött, ami mindig kíváncsivá tesz. Az az első, hogy még ki sem tálalom, máris egy falatot megkóstolok a galuskából. Azért abból, mert a leves lelke az. Lehet nagyon finom, omlós galuskát csinálni, és lehet ehetetlen kemény, vagy - a másik véglet - szétfőtt galuskával tálalni a levest. az alaplé, egy rendkívül egyszerű csontleves, amit lehetetlen elrontani. Mivel minden esetben kritikus vagyok ha májgaluska, esetleg grízgaluska leves érkezik, és nem kedvemre való a galuska, szóvá is teszem. Nem merném megtenni, ha többször nem készítettem volna el saját levesem, majdnem tökéletes galuskával. Le is írtam, hogyan csinálom, így itt a recept. Ma jól sikerült a galuska, gratulálok készítőjének!
Pácolt sült pulykacomb filéként szerepel az étlapon az egyik választható főkaja, ami abból a szempontból aktuális, hogy hasonlóval veszek részt épp most egy receptversenyen. Jó vagyok a szeren, bár a szavazós hasonló versenyeket nem csípem. A pulykát viszont igen. Rengeteg módon készítettem már el, és gondolom a világ másik oldalán ma, és holnap rengeteg háziasszony szorgoskodik a konyhában a pulyka sütése okán. Holnap hálaadás, és Amerikában, elképzelhetetlen ez az ünnep pulyka nélkül. Olyannyira, hogy T-day-nek is nevezik a pulyka (turkey) után. Megközelítően 48 millió pulyka kerül ilyenkor a sütőbe. Én fokhagymásan szeretem, és a combját, vagy a szárnyát, mert a mellét túl száraznak tartom. A receptversenyre is ezt küldtem be. Én sok fokhagymával készítettem. A ma kapott pulyka más, de ez is finom. Dicséret a szakácsnak, mert omlós, mégis ropogós a pulyka. Kicsit utána fűszereztem, mert nekem ilyen az ízlésem.
És akkor jöjjön a zúzapöri, amire Áron biztosan lecsap. A bolognai mellett, ez a másik nagy kedvence. Az étlapon galuska szerepelt köretként mellé, de tarhonyával jött. Sebaj, így is finom. Bármennyire furcsa, ez az egyik legkönnyebben elkészíthető pörköltféle, mert szinte lehetetlen odakozmáltatni. Ha tehetem, én is sokszor készítem, főleg bográcsban, mikor jó az idő. Több írásom van róla, így a legegyszerűbbet hozom ide, valamint azt, ami a legjobban hasonlít a mai pörire.
Sütemény is tartozik az ebédhez szerdánként. Most is megérkezett adagonként egy finom, kakaós, krémes szelet. Eszembe juttatta kiskutyámat, aki tegnap lebetegedett. Annyira, hogy nem eszik, és nem iszik. Most éppen orvosnál van, és remélem, hamarosan az a szeleburdi, vidám kutyus lesz aminek megszoktuk. Tegnap még a gyógyszert is csak egy kis szelet sütivel volt hajlandó bevenni. Az, aki imádja a kenyérhéjat is. Remélem, gyorsan meggyógyul!
Már az elején jeleztem, hogy a kaját is finomnak találom, így nem lesz gond, hogy Áron rácsap a zúzára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése