Sokak számára ma is nagy nap van. Épp ezért már az elején köszöntöm azokat, akik a Katalin névvel, vagy annak valamelyik változatával rendelkeznek, és arra hallgatnak. Na ezt jól megmondtam! Egyszerűbben: boldog névnapot Katalinok! Ez is világszerte használatos név, és sok ismerősöm hordja büszkén. Én túl vagyok egy megterhelő Erzsébet napon, másoknak csak most kezdődik a dínom-dánom. Ez így is van jól. Érezzétek jól magatokat Katák! Meg mindenki más is!
Én már kihevertem a névnapos hétvége okozta traumát, de jobban járok, ha csak a szépre emlékezem. Tulajdonképp nem is volt más, csupa szép, és jó dolgok. Kaja, pia, nők. Igen, mert a csajok többségben vannak. Nekik megvan a saját érdeklődési körük, ami nagy részben kimerül az öltözködésben, és más számukra rendkívül lényeges egyéb tevékenységekben. De ezért szeretjük őket! Emlékszem, hogy kb. 35 éve Amszterdamban külön vásároltunk. Én a műszaki osztályon, húgom, és nejem a földszinten, ahol a női cuccok vannak. A műszaki a legfelső emeleten. A pasik oda is felmennek, ha valami kell. Vásároltunk. Én több lemezt, magnókazettát, és más számomra nélkülözhetetlen kütyüt, (diszkós voltam, és csak külföldön tudtam megvenni az új slágereket, és szinte mindent) Mikor két óra múlva a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen kerestem a lányokat, nem ott, hanem ahol otthagytam őket, találtam rájuk. A fehérnemű osztályon. Nem volt semmi gond, mert megszoktam. A lányok szeretnek szépen kinézni. Én is szeretem, ha csinosak, jól vannak öltözve. Régebben volt, mikor hetente jártam Pestre az óraalkatrészek, meg a diszkóhoz szükséges friss zenék miatt. Megtehettem így szinte minden alkalommal vettem nejemnek valamilyen ruhaneműt. Ismertem a méreteit, és soha nem leptem meg olyannal, amit nem vett fel szívesen. Ha vásárolt, velem együtt tette, mert én jobban láttam mi áll neki jól. A tükör nem mond véleményt. Azóta sok év telt el, de szerencsére most is a korának megfelelően, rendkívül csinosan öltözködik. Csak sokkal olcsóbban, mint régebben. Kénytelen felfedezni azokat a forrásokat, ahol elérhető áron jut hozzá divatos cuccokhoz. Régen nem okozott gondot, hogy egy pesti belvárosi butikban vásároljunk, ma más a helyzet. Pedig közel negyven évet dolgoztunk mindketten. Nem, akartam, de csak eljutottam idáig. Nem ezt érdemeljük! Mindketten becsülettel dolgoztunk, de már a tartalékainkat is feléltük. A kilencvenes évektől, minden évet úgy kezdtem, hogy ennél rosszabb már a következő év nem lehet. Valahogy ez az állapot most még jobban felgyorsult. Hallva, hogy megint újabb, és újabb bőrt próbálnak lehúzni rólunk el vagyok keseredve. Pedig észrevehetnék, hogy már nincs mit lehúzni rólunk.
Elnézést, de így alakult. Pozitívan indult a napom, de írás közben meghallgatom a híreket, meg elolvasom az online infókat, és pillanapok alatt változik a hangulatom.
Legalább a kajában nem csalódom, csak ritkán. Hibátlan senki nem lehet. Én sem, de a szakácsok is emberből vannak. Rajtuk sokkal nagyobb a felelősség mint rajtam, mert Ők több száz ember napi betevőjéért felelnek. Munkájukat jól végzik, mert nagyon ritkán van valamilyen apró probléma az ebéddel. Ma egyáltalán nincs, minden finom.
A késő ősz jellegzetes levese, az almaleves. Bár nem olyan olcsó mint amit a termelők kapnak érte, mégis elfogadható áron lehet hozzájutni az almához, amiből sok minden készíthető. Ma levest főztek belőle. Legutóbb én még kicsit turbóztam az almalevesen, mert karamellizált almaszeletekkel dúsítottam fel az egyébként finom levest. Most jöttem rá, hogy meg van a feladat mára, mert a képek megvannak, de akkor nem írtam le a receptet. Így a régebbit hozom ide, ami tökéletesen illik a mai levesre.
A gyulai apró pecsenyéről nem írtam receptet, de én gyulai finom falatoknak hívom egyik kedvenc kajámat, amiről viszont van írásom. Nagyjából egyforma a kettő, bár a ma érkezett természetesen jóval egyszerűbb mint amit én csináltam. Nekem több az időm, tudok játszani az alapanyagokkal, az ízekkel, így egészen más a végeredmény, mint amit a konyháról kapunk. Miért gyulai? A híres nevezetes gyulai kolbász miatt, ami úgy tűnik megmenekült egy időre. Erősen lokálpatrióta vagyok, és minden, ami városommal kapcsolatos érzékenyen érint. A lényeg az, hogy a gyulai apró pecsenye városunk sok éttermében kapható, és ha erre jártok, kóstoljátok meg. Én máris megteszem.
Másik választási lehetőség ma a krumplifőzelék, így megvárom Áron fiamat, döntse el, melyik kaját válassza. Nekem mindegy, mert mindkettőt szeretem. A krumplifőzelék sem tartozik a drága ételek közé. Ez is a téli időszak jellegzetes étele, amikor abból főzünk, ami van. A krumplit, még csak nem is kell hűtve tárolni (nem is szabad!) így késő tavaszig főzhetünk krumplifőzeléket. Az új krumpli már nem jó hozzá! Az másra való. A mai főzelék elkészítésére is van tanácsom, ha elolvassátok a receptem.
Ennyi a mai ebéd. A hétvége fáradalmait kihevertem, így újult erővel kezdek a munkámhoz. Szerencsére nem unatkozok, és lesz mit csinálni!
Én már kihevertem a névnapos hétvége okozta traumát, de jobban járok, ha csak a szépre emlékezem. Tulajdonképp nem is volt más, csupa szép, és jó dolgok. Kaja, pia, nők. Igen, mert a csajok többségben vannak. Nekik megvan a saját érdeklődési körük, ami nagy részben kimerül az öltözködésben, és más számukra rendkívül lényeges egyéb tevékenységekben. De ezért szeretjük őket! Emlékszem, hogy kb. 35 éve Amszterdamban külön vásároltunk. Én a műszaki osztályon, húgom, és nejem a földszinten, ahol a női cuccok vannak. A műszaki a legfelső emeleten. A pasik oda is felmennek, ha valami kell. Vásároltunk. Én több lemezt, magnókazettát, és más számomra nélkülözhetetlen kütyüt, (diszkós voltam, és csak külföldön tudtam megvenni az új slágereket, és szinte mindent) Mikor két óra múlva a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen kerestem a lányokat, nem ott, hanem ahol otthagytam őket, találtam rájuk. A fehérnemű osztályon. Nem volt semmi gond, mert megszoktam. A lányok szeretnek szépen kinézni. Én is szeretem, ha csinosak, jól vannak öltözve. Régebben volt, mikor hetente jártam Pestre az óraalkatrészek, meg a diszkóhoz szükséges friss zenék miatt. Megtehettem így szinte minden alkalommal vettem nejemnek valamilyen ruhaneműt. Ismertem a méreteit, és soha nem leptem meg olyannal, amit nem vett fel szívesen. Ha vásárolt, velem együtt tette, mert én jobban láttam mi áll neki jól. A tükör nem mond véleményt. Azóta sok év telt el, de szerencsére most is a korának megfelelően, rendkívül csinosan öltözködik. Csak sokkal olcsóbban, mint régebben. Kénytelen felfedezni azokat a forrásokat, ahol elérhető áron jut hozzá divatos cuccokhoz. Régen nem okozott gondot, hogy egy pesti belvárosi butikban vásároljunk, ma más a helyzet. Pedig közel negyven évet dolgoztunk mindketten. Nem, akartam, de csak eljutottam idáig. Nem ezt érdemeljük! Mindketten becsülettel dolgoztunk, de már a tartalékainkat is feléltük. A kilencvenes évektől, minden évet úgy kezdtem, hogy ennél rosszabb már a következő év nem lehet. Valahogy ez az állapot most még jobban felgyorsult. Hallva, hogy megint újabb, és újabb bőrt próbálnak lehúzni rólunk el vagyok keseredve. Pedig észrevehetnék, hogy már nincs mit lehúzni rólunk.
Elnézést, de így alakult. Pozitívan indult a napom, de írás közben meghallgatom a híreket, meg elolvasom az online infókat, és pillanapok alatt változik a hangulatom.
Legalább a kajában nem csalódom, csak ritkán. Hibátlan senki nem lehet. Én sem, de a szakácsok is emberből vannak. Rajtuk sokkal nagyobb a felelősség mint rajtam, mert Ők több száz ember napi betevőjéért felelnek. Munkájukat jól végzik, mert nagyon ritkán van valamilyen apró probléma az ebéddel. Ma egyáltalán nincs, minden finom.
Ennyi a mai ebéd. A hétvége fáradalmait kihevertem, így újult erővel kezdek a munkámhoz. Szerencsére nem unatkozok, és lesz mit csinálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése