2014. november 24., hétfő

2014.11.24. Csontleves, szezámmagos rántott csirkemell, toros káposzta.

Az év egyik legstrapásabb vasárnapján vagyok túl, és minden bonyodalom nélkül túléltem. Erzsébet napot ünnepeltünk. Nejem, és Anyósom is Bözsi, így nem véletlen a felhajtás. Mértéket kellett tartanom, mert annyi volt a kaja, hogy egy komplett hajléktalan szállót jól tudtunk volna lakatni. Nem ez volt a szándék, hanem az ilyenkor megszokott Erzsébet-napi ünnep, méltó keretek között. Újkígyóson, ez a piros betűs ünnepek közé tartozik, mert a Húsvéthoz, a Búcsúhoz, és a Karácsonyhoz hasonlóan ilyenkor is összegyűlik a teljes család, és kaja bőségesen van az asztalon. Ha időlegesen elfogyna, azonnal jön az utánpótlás a kamrából, és újra tele az asztal. Nehéz diétázni, és ilyenkor fel is függesztem az önmérsékletet. Ezért biztosan jól fog esni a ma ebédként érkezett, látszólag lightosabb kaja, de van még a hűtőben a tegnap becsomagolttól is bőven. Mert a Mamának az a szokása, hogy mindent elcsomagol. Ha ma esetleg nem kaptam volna meg az ebédet, akkor sem kellene kétségbe esnem, mert van még bőven a hűtőben kaja.



Most viszont indulhat az új hét egy könnyű csontlevessel, ami szerény, de tartalmas indítása a hétfői menünek. Még a nyáron le is írtam, én hogyan készítem, így nem okoz gondot receptet sem hozni róla. A csont egyébként is kitűnő alapanyag, mert a belőle főzött alaplé rengeteg ételbe használható. Nálunk a csont más tekintetben is kedvelt, mert kutyám legkedveltebb étele. Nem értem, honnan veszi észre messziről az illatát, és olyankor mindig izgalomba jön. A levesre nem tudom miért nem reagál. Tegnap viszont Ő is jóllakott,  mert neki is el lett csomagolva a csirke, és a pulykacsontok egy része. 


Leírtam azt is, hogy én hogyan csinálom itthon a rántott csirkemellet, de a konyhán sokkal nagyobb mennyiségben sem sokkal nagyobb a különbség az itthoni módszertől.  A leglényegesebb dolog az, hogy forró olajban kell kisütni, hiszen a csirkemellnek nem kell sokáig áznia az olajban, és így lesz fonom, ropogós a panír is. Igazi ünnepi kaja, mint minden más rántott hús is. A tegnapi névnapon nem volt, de annyi minden más igen, így fel sem tűnt a hiánya.


A toros káposzta kedvenceim közé tartozik, bár nem tudom, lesz-e rá gusztusom hamarosan. Tényleg jól laktam tegnap, és a töltött káposztából is burkoltam rendesen. A toros viszont egész más. Éveken keresztül, ha a böllérversenyen főztünk csapatunkkal, ez mindig az én reszortom volt. Profi vagyok készítésében, és a csapatmunkának, és kicsit saját főztömnek köszönhetően vagy nyertünk, vagy mindig az élmezőnyben végeztünk. Blogjaim közt külön bográcsos oldalam van, amin az első bejegyzés a torosról szólt. Többször elkészítettem már, de ez az egyik kedvencem. Direkt erre a célra kovászoltam káposztát, amiből főztem a torost. Most nincs lehetőség a káposzta kovászolására, de érdemes egyszer kipróbálni. Nagyon finom, mint a mai toros is, bár ez sima savanyú káposztából lett csinálva.


Még egy süti is jött, bár tényleg abból túltengésem van. Bevallom, most már arra sem voltam kíváncsi, vajon mi van a jókora buktába töltve. Ez délutánig rejtély is marad, mert egy falat nem menne le a torkomon. Így jár az, aki a hétvégén ünnepelt. De jól esett!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése