Az év egyik legstrapásabb vasárnapján vagyok túl, és minden bonyodalom nélkül túléltem. Erzsébet napot ünnepeltünk. Nejem, és Anyósom is Bözsi, így nem véletlen a felhajtás. Mértéket kellett tartanom, mert annyi volt a kaja, hogy egy komplett hajléktalan szállót jól tudtunk volna lakatni. Nem ez volt a szándék, hanem az ilyenkor megszokott Erzsébet-napi ünnep, méltó keretek között. Újkígyóson, ez a piros betűs ünnepek közé tartozik, mert a Húsvéthoz, a Búcsúhoz, és a Karácsonyhoz hasonlóan ilyenkor is összegyűlik a teljes család, és kaja bőségesen van az asztalon. Ha időlegesen elfogyna, azonnal jön az utánpótlás a kamrából, és újra tele az asztal. Nehéz diétázni, és ilyenkor fel is függesztem az önmérsékletet. Ezért biztosan jól fog esni a ma ebédként érkezett, látszólag lightosabb kaja, de van még a hűtőben a tegnap becsomagolttól is bőven. Mert a Mamának az a szokása, hogy mindent elcsomagol. Ha ma esetleg nem kaptam volna meg az ebédet, akkor sem kellene kétségbe esnem, mert van még bőven a hűtőben kaja.
Most viszont indulhat az új hét egy könnyű csontlevessel, ami szerény, de tartalmas indítása a hétfői menünek. Még a nyáron le is írtam, én hogyan készítem, így nem okoz gondot receptet sem hozni róla. A csont egyébként is kitűnő alapanyag, mert a belőle főzött alaplé rengeteg ételbe használható. Nálunk a csont más tekintetben is kedvelt, mert kutyám legkedveltebb étele. Nem értem, honnan veszi észre messziről az illatát, és olyankor mindig izgalomba jön. A levesre nem tudom miért nem reagál. Tegnap viszont Ő is jóllakott, mert neki is el lett csomagolva a csirke, és a pulykacsontok egy része.
Leírtam azt is, hogy én hogyan csinálom itthon a rántott csirkemellet, de a konyhán sokkal nagyobb mennyiségben sem sokkal nagyobb a különbség az itthoni módszertől. A leglényegesebb dolog az, hogy forró olajban kell kisütni, hiszen a csirkemellnek nem kell sokáig áznia az olajban, és így lesz fonom, ropogós a panír is. Igazi ünnepi kaja, mint minden más rántott hús is. A tegnapi névnapon nem volt, de annyi minden más igen, így fel sem tűnt a hiánya.
A toros káposzta kedvenceim közé tartozik, bár nem tudom, lesz-e rá gusztusom hamarosan. Tényleg jól laktam tegnap, és a töltött káposztából is burkoltam rendesen. A toros viszont egész más. Éveken keresztül, ha a böllérversenyen főztünk csapatunkkal, ez mindig az én reszortom volt. Profi vagyok készítésében, és a csapatmunkának, és kicsit saját főztömnek köszönhetően vagy nyertünk, vagy mindig az élmezőnyben végeztünk. Blogjaim közt külön bográcsos oldalam van, amin az első bejegyzés a torosról szólt. Többször elkészítettem már, de ez az egyik kedvencem. Direkt erre a célra kovászoltam káposztát, amiből főztem a torost. Most nincs lehetőség a káposzta kovászolására, de érdemes egyszer kipróbálni. Nagyon finom, mint a mai toros is, bár ez sima savanyú káposztából lett csinálva.
Még egy süti is jött, bár tényleg abból túltengésem van. Bevallom, most már arra sem voltam kíváncsi, vajon mi van a jókora buktába töltve. Ez délutánig rejtély is marad, mert egy falat nem menne le a torkomon. Így jár az, aki a hétvégén ünnepelt. De jól esett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése