2014. november 19., szerda

2014.11.19. Mexikói zöldségleves, paradicsomos káposztafőzelék, rántott csirkeszárny.

A világ egy részén ünneplik a névnapokat, másik részén nem. Mi Magyarok, azok közé tartozunk, akiknél ugyanolyan jelentős esemény, mint a születésnap. A nevünket szüleinktől kapjuk. Ezt aztán egy életen át büszkén, vagy kevésbé büszkén viseljük. Nejem például a nagy múltú Erzsébet nevet viseli, és születésekor Édesanyja nevét adták neki. Én is örököltem saját nevemet, és büszke vagyok rá, hogy több generáción keresztül az elsőszülött fiút családunkban István névre keresztelték. Igaz, ma már nincs rajta a legnépszerűbb nevek százas listáján. Az Erzsébet még igen, a 79. helyen. Nekem tetszik. Dallamos, világszerte ismert, szépen becézhető. Második gyermekünket lánynak gondoltuk, mivel az ultrahang vizsgálatok után is ebben erősített meg bennünket az orvos. Nagyot tévedett! Mi is meglepődtünk, olyannyira, hogy mikor a szülőágyon közölték vele, hogy gyönyörű, egészséges kisfiú igen zavarba jött. Kalandos úton lett tehát a Hella-Barbarából Áron. Nálunk minden évben ez az egyik legnagyobb ünnep. Mivel anyósom is Erzsébet, nagy a készülődés. Nejem a tegnapi napot az asztal mellett töltötte, és süteménygyárat működtetett. A bevált többször készített finomságokat, de azért újat is alkotott. Hamarosan tehát egy új recept fog szerepelni blogoldalamon, mert végig fényképeztem, és mivel éppen most porciózza ki a sütiket, ez is meg lesz örökítve. Tegnap már a több tál pogácsa egy része kisebb baráti társaságban elpusztult, mert az ünneplés elkezdődött. A hét végéig folytatódik. Lesz helye a többféle pogácsának, a márványos meggyes, a londonis szeletnek, és a tejfölös csodának. Hétvégén újabb adagok sülnek, mert anyósom válláról is minél több terhet szeretnénk levenni. Normális esetben ez így történik.
Korábban keltem, és nem csak a készülődés miatt, és megírtam azt amit eddig olvashattatok, de közben megjött az ebéd, így ezután azzal foglalkozok.


Mexikói zöldségleves érkezett, ami azért mexikói, mert vegyes, fagyasztott zöldségkeverékből készítették, ami kukoricát is tartalmaz. Tény, hogy a kukorica szorosan kapcsolódik Mexikóhoz, de mióta átkerült az új világból Európába, itt is elterjedt, a legnépszerűbb alapanyagok közé tartozik. Erdélyben például rengeteg ételt csinálnak kukoricából. Receptet, csodával határos módon, még nem írtam róla, de talán egyszerűsége az oka, hiszen a fagyasztott zöldségkeverék felhasználása, még kezdő háziasszony számára sem bonyolult.

Paradicsomos káposztafőzelék érkezett, amiről már írtam viszont receptet. Pont egy éve, rengeteg régebben készített ételemet raktam fel egy gyűjtőoldalra, amin csak a recept szerepel. Mivel elég bőbeszédű vagyok blogjaimban, úgy döntöttem, ezen a blogoldalon minden fölösleges sallang mentesen, valóban leegyszerűsítve csak a receptet olvashatják az érdeklődők. Jól döntöttem! Ma főtt sertésszelettel érkezett a paradicsomos káposzta, amivel szintén kitűnő. 

Nem kell dilemma elé állítani fiamat, aki a káposztát nem szereti, mert a másik főétel a rántott csirkeszárny, amit kutyám is örömmel konstatált. Érdekes, hogy míg az edény tetejét le nem vettem nyugalomban volt, de millió illat közül ki tudja választani a csontot, és azonnal tudja, hogy abból neki is jár. Nem is érti, hogy a kaja legfinomabb részét mi nem esszük meg, de örül, hogy azt Ő kapja. Azt tudja, hogy a csont az övé lesz, de csak a maga idejében. A kezdeti izgalom után tehát visszavonul helyére, és kivárja a sorát. Azt is türelmesen kivárta, míg a süteményeket pakolta nejem, remélve, hogy talán kiesik valami a kezéből. És tudja, hogy mindig kiesik valami.

Gyönyörű piskótatekercs is érkezett az ebéd mellé, de kinek kell, amikor itthon sütihegyek vannak. Még így is, hogy nejem az adag nagyobbik részét bevitte munkahelyére, mert ilyenkor ez a szokás. Ma tehát jól kezdődött a nap, és majd látjuk milyen lesz a folytatás. Én pl. megyek a szokásos féléves kontrollra, és órákon keresztül várakozok a zsúfolt rendelőben. De utálom!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése