2014. november 17., hétfő

2014.11.17. Karalábéleves, sertéspörkölt, zöldborsóleves

Családbarát nyugdíjas úr. Így lettem leírva, és ezt egyáltalán nem szégyellem. Valamennyire még a fiatalok nyelvén is értek. Bár tényleg nem vagyok már teeneager. Azt, hogy nem vagyok éppen fiatal, az a tény is alátámasztja, hogy éppen a laborból jövök, a megszokott féléves kontroll után. Eredmény délután, így várakozó állásponton vagyok. Éppen akkor értem haza, amikor megérkezett az ebéd, így örvendetes tény, hogy éhen már nem maradok. Most viszont nem cicózok, rögtön a lényegre térek, mert nem volt időm készülni. Gyors fotó, és semmi plusz infó. Ma ilyen nap van.


Az utóbbi idők legfinomabb karalábélevese érkezett. Mindig panaszkodtam, hogy fás a karalábé, és ez valóban így volt sokszor. Most tökéletes, az íze is kifogástalan, jó benne a sok anyag, és a tészta. Pedig fel van írva a bevásárlólistára, hogy karalábét vegyek, mert meg fogom csinálni a saját karalábélevesemet is hamarosan. Megint valami apró furfanggal, mert én úgy szoktam.

Sertéspörkölt jött mellé tarhonyával, ami megint jól sikerült. A pörköltet én sokkal szaftosabbra szoktam csinálni, mert a család így szereti. Ez valószínű Áron fiam ebédje lesz, aki a körmöt nem annyira csípi, így abból csak csipegetett a hétvégén. Én jól belaktam belőle, mert imádom. A sertéspörit is, amit sűrűn szoktam csinálni, főleg bográcsban. Még akár ebben az őszi időben is ki lehetne ülni bográcsozni, csak hangulat kéne hozzá, és cimborák. A receptemet azért megosztom, hátha valaki pont erre kíváncsi. 

Van receptem a zöldborsófőzelékről is, ami a másik választható főétel ma. Ezt is szeretem, de a hétvégi megterhelő körömpöri után, én ezt választanám. Jól is esne biztosan, mert ez is jól sikerült. Általában semmi gond nincs az ebéddel, de ma tényleg minden nagyon finom. Így van ez jól. A szakácsoknak ez a dolguk és nekünk is itthon, ha a családnak főzünk. Ma egy virsli került a zöldborsófőzelék mellé, ami szintén kitűnően illik hozzá.

A kakaós csigát kivételesen rögtön a fotózás után megkajáltam. Jól esett, és objektív oka is volt. Butaságot csináltam, mert nagyon meg akartam felelni a laboreredményemmel a szerdai kontrollra, és nem figyeltem a cukorértékemre. Sokan nem tudják, hogy sokkal veszélyesebb, ha alacsony a vércukor értéke, mint ha magas. Így hazaérve pótoltam a kakaós csigával, ami tökéletes volt erre a célra. Vissza is ugrott a normális szintre. A lényeg az, hogy a körülményekhez képest egészséges vagyok, és most már friss, üde, és kívánatos. Na csá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése