2014. november 14., péntek

2014.11.14. Sárgaborsó gulyás, túrós derelye, hortobágyi palacsinta.

Van, amiben én is tudatlan vagyok. Nem tudtam róla például, hogy tegnap tízmilliószoros teremtő nap volt. A hírekből értesültem róla, így biztos ami biztos, elvetettem cserépbe egy százast. Az is lehet, hogy ez csak a nőkre vonatkozik, mert a NőiVilágban olvastam. Tiszteletben tartom mások hitét, érzéseit, csak magamban mosolygok rajta, mikor látom van, aki minden napját valamelyik kamu horoszkóp oldal megnézésével kezdi. Nem vonom kétségét, hogy van létjogosultsága az asztrológiának, de ezek a tömegével gyártott irományok úgy vannak megcsinálva, (gyártva) hogy mindenkire érvényesek legyenek. Igen! Szkeptikus vagyok. Valószínű azért, mert sok hivatásos átverővel találkoztam, amikor egy ideig tévéztem. Nem felejtem el az Ukrán fantomsebészt, akinek végignéztem az előadását, és megvárva a műsor végét, hogy interjút készítsünk vele, az a hölgy ült be mellé a kocsiba, akit a showban látványosan meggyógyított egy hajlított kanállal. Ha valaki esetleg nem értené, a hölgy statiszta volt a csaláshoz. És ezért több tízezer forintot kértek, és sokan be is vették. Nem veszek 30000 Ft-os gyógyító csokoládét, silány kínai csodaedényt ötszörös áron, semmire nem való mágneses karkötőt allergizáló spiáter öntvényből, amitől felhólyagosodik a keze az arra érzékenyeknek, és nem telefonálok a képernyőn keresztül gyógyítást, pénzt, paripát, fegyvert hókuszpókoló csodatevőnek. Ennek ellenére nem szólom meg azokat, akik ezeket teszik. De én nem ilyen vagyok. És kérem, ennek a tiszteletben tartását! Nem megszólni azért, mert én nem hiszek ezekben. Ígérem, ha az elvetett százas kikel, termést is hoz, azonnal revideálom álláspontom, és mindenki előtt egyesével leborulok, és remegő hangon bocsánatért esedezem! Keletkezett vagyonomat az utolsó fillérig szét fogom osztani!
Bolond volt ez a hét kéremszépen! Ezt csak úgy összefoglalóként állapítottam meg, nem csak a velem történtekkel kapcsolatban.
Valami még piszkosul meglepett. A Facebookon van olyan ismerősöm, aki eddig minden nap népszerűsítette politikai nézetét, neheztelve arra (azokra) aki (akik) nem ossza (osszák) álláspontját. Úgy két hete hallgat. Nem kicsit, nagyon! Nekem is van véleményem a körülöttem zajló dolgokról, és igyekeztem mindig türtőztetnem magam. Időnként, már nehéz volt. Tegnap egy barátom foglalta össze egy hosszú üzenetváltásban legjobban az én álláspontomat is azzal kapcsolatban, hogy nem örülök mert fiam már nem itt akarja leélni életét.  Így írt: (" Hozzáteszem, amíg egy a Sanyarúságunkat" tárgyaló vitát azzal a mondattal zárunk, hogy " De ez nem csak nálunk probléma. Népvándorlás van egész Európában." addig nem vagyunk eléggé kényszerítve. Ez nem más, mint önmagunk nyugtatgatása.") Jól összefoglalta! A megszokott védekezés. Máshol is baj van, miért ne lehetne nálunk is. Tudom, ilyenekkel nem szoktalak benneteket traktálni kora reggel, de most így alakult. Jön a hétvége, én elrágódok rajta. Vannak feladatok is, és azokat is megcsinálom, legfeljebb rágódok, dolgozok, és közben kérődzök.


De először jöjjön a mai ebéd, és semmi kérődzés!
Ma sárgaborsó gulyás érkezett, és utána is néztem. Legutóbb két hónapja volt étlapon, és ez nem is olyan rossz az arány. Azt nem lehet mondani, hogy nem főznek változatosan a konyhán. Itthon, sokkal többet ismétlődnek az ételek, bár mi beleesünk abba a hibába, hogy azt esszük, amit a legjobban szeretünk. Így lesz ez hétvégén is. Áron kedvéért bolognait csinálunk, és mivel párom megkívánta a körömpörköltet, az lesz vasárnap. Egy hete gyönyörű körmök mosolyogtak ránk az egyik áruházban. Remélem most is lesz! Elkalandoztam, de vissza a mostani levesre. Bőven kielégíti sárgaborsógulyás iránti igényeinket az időnként a konyhán főzött kitűnő leves, ami most is finom, bőséges, tartalmas. Régebbi receptem tökéletesen illik rá. 

A főételként érkező túrós derelye soha nem készült itthon eddig. Olyat kell csinálni, amit mindenki szeret. Ha valaki nem csípi a túrót, akkor a túrós étel ugrott. Áron nem enné meg. Nekem viszont valószínű ez lesz az ebédem, mert ha rendeltem, akkor el is kell fogynia. Nekem ez jutott, mert a palacsintát jobban szereti. Magyával a derelye elkészítésével nincs nagy gond, hiszen ez is gyorsfagyasztott alapanyagból készül, csak a morzsát kell megpirítani hozzá, és így kerül az ételhordókba.

A másik választható főkaja kedvenc. Hortobágyi palacsinta. Eszembe jutott, ezt is csinálni kellene a közeljövőben. Az egyik legjobb példa a maradék újrahasznosítására, mert ha marad csirkepaprikás, annak a szaftjából, és a megmaradt húsból a legfinomabb. A konyhán ma biztosan nem így készült, de én úgy írtam le a saját receptemet, hogy csirkepaprikást vettem alapnak. Meg lehet csinálni sima darált húsból is, tehát nem kell feltétlenül csirkét főzni hozzá, de az eredetit sem csirkepöriből csinálták. Az ősmagyar kajának gondolt ételt, az 1958-as brüsszeli világkiállításra találta ki az ottani szakács team, és óriási sikert arattak vele. A hússal töltött palacsinták különféle variációit világszerte ismerik. A lényeg, hogy nagyon finom. De a Hortobágyhoz baromira semmi köze nincs. Ha étteremben jártok, kerüljétek, mert maradéktemetőnek is hívják! Itthon más a helyzet, mert tudod mit tettél bele, de azt is tudom, hogy a mai frissen, csak erre a célra készített cuccal lett töltve.

Már csak a megszokott pénteki menüelem maradt, a gyümölcs. Ezzel zárul minden alkalommal a pénteki ebéd. Mióta erről a konyháról elégítem ki kajaigényemet, ez mindig így volt. Most jön az ínségesebb téli időszak, mert ilyenkor kisebb az elérhető árú gyümölcsök választéka. Ennek ellenére minden alkalommal megoldják, hol ezzel, hol azzal. Ma kiwit kaptunk, amit én speciel szeretek. Kitűnő vitaminforrás, de mivel van is itthon, lehet, hogy már van egy piskótára való. Sorsáról így később döntök.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése