2014.11.12. Zöldborsó leves, fehérbab főzelék, rántott csirkemáj.

Tegnap, amikor megosztottam a szokásos napi beszámolómat, egy írást láttam, és természetesen, én is kíváncsi voltam. 

"Figyelem!
Kb 1 éve kölcsön adtam egy jelentős összeget ennek a személynek...
Egy darabig vártam, hogy keressen, és vissza adja az összeget, de miután rájöttem, hogy még a fb-ról is kitörölt, nem válaszol a hívásokra, és mindig kifogásokat keres, amikor próbálom a haverokon keresztül is elérni. Úgy döntöttem, hogy írok ide és legalább felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy még csak véletlenül se essetek a csapdájába. Mivel közös ismerősünkről van szó felrakom a profil oldalát:
http://www.fb.com/profile.php?=75876879   vigyázzatok!!!"

Egy óráig volt fent oldalamon, és hihetetlen sokan voltak kíváncsiak, ki lehet vajon az a szemét, aki tartozik nekem. Több mint 100 reagálás érkezett rá!!! Olyanoktól is, akiket soha nem ismertem, de valahogy mégis kapcsolatban vagyok velük, nyilván mert bejelöltek, és én visszaigazoltam őket. Voltak, akik úgy mint én, elröhögték a dolgot. Voltak, akik nem. Tudom, hogy most is sokakat furdalt a kíváncsiság, és rákattintottak a linkre, ami a saját profiljukat jeleníti meg. Mivel mindenkinek a sajátját, szóba sem jöhet, hogy bárkit rossz színben tüntessek fel bárki előtt. Azért érdekes, akár tanulmányként is felfogható az eset. A megosztást töröltem, mert nekem nem ér annyit, hogy bárki félreértse. Pedig még oda is írtam, hogy "vigyázzatok!!!" Azért számomra nagyon tanulságos a dolog. Azok, akik üzenetben jelezték, hogy nem is ismernek, mégis kíváncsiak voltak, ki tartozhat nekem. Ha nem is ismernek, akkor mire a kíváncsiság, és miért jelölt ismerősnek anno? Megróttak! És miként merem őket meggyanúsítani? El kell olvasni a szöveget! Ha valaki letiltott, az értelemszerűen nem láthatja, mert evidens, hogy neki nem jelenhet meg a posztom! Egy óra után levettem az írást, mert nem ér annyit, hogy bárki megharagudjon rám. Aki mégis félreértette ezt az ártatlannak tűnő viccet, attól elnézést kérek! A magam részéről ennyi. Hamut nem szórok a fejemre, mert gondoltam, hogy ha valaki kíváncsi, elolvassa mire is kíváncsi. Pedig még csak nem is apró betűkkel írtam, mint egyes szerződések fontos részeit! Inkább a kajával foglalkozok, mert azért vagyok itt.

Zöldborsóleves jött, a legegyszerűbb módon. Mily szerencse, hogy a zöldborsót akkor fagyasztják le, amikor a legfinomabb, így egész évben, friss, zsenge borsólevest ehetünk. Észre lehet venni azt, ha friss, tavaszi borsóból készül a leves, de alig van különbség. Pont a zöldborsó fagyasztásáról készítettem filmet jó pár évvel ezelőtt, és láttam, ütemezve érkeztek a szállítmányok, amiket abban az időszakban szedtek le, amikor a legoptimálisabb volt. Mivel az elkészítéséről is írtam, a zöldborsóleves receptet is ideteszem.   Több receptem közül, ez hasonlít legjobban a mai levesre. 

Van receptem a fehérbab főzelékről is, így azt is idehozom.   Most vettem észre, hogy babfőzelék receptem is több van, sőt van kettő, ami nagyon hasonlít egymásra. A bőség zavara. Na meg az, hogy annyi receptet írtam az elmúlt két évben, hogy már én sem tudom fejben nyilvántartani őket. A babot egyébként imádom, három kedvenc alapanyagom közt van. Ma tehát kiélem magam, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Áron fiam a másik főkaját fogja választani. Ma tehát jól lakhatok a babfőzelékkel, ami elég bőséges, és finom is.

Ha már beharangoztam, essék szó a másik választható ételről, a rántott csirkemájról is. Ezt is szeretem, de beérem azzal, ami nekem jut. Mindig igazságosan megosztozunk. Áron választja azt, amit jobban szeret, én meg megeszem, ami nekem jut. Jól van ez így. Mikor nagyon fiatal voltam, akkor én választottam. Ha csirke volt akkor a combját, és mikor kicsit nagyobb lettem, úgy kerültem hátrébb a sorban. Gondolom, ez mindenhol így van. Ahol esetleg nem, ott komolyak a problémák! Észrevettem, hogy még külön a rántott csirkemájról nem írtam receptet, így csak egy fontosnak vélt dolgot írok le erről az ételről. Én mindenkor előfőzöm a májat a panírozás előtt, mert a nyers májat lehetetlen panírba forgatni.

Szerda van, és ilyenkor az étkezést egy süti szokta zárni. Ma is így történt, és fejenként egy puncs szelettel lettünk gazdagabbak. A rossz nyelvek szerint ez a süti a cukrászat maradékából készül. Biztos, hogy a levágott piskótaszélek is belekerülnek, de szerintem nem ez a teljes igazság. Egyébként, mindenhol, így nálunk is megesszük a sütik széleit. Azok nem kerülnek a vendégek elé. A lényeg, hogy nagyon finom a puncs szelet. Mindenkinek jó étvágyat  saját ebédjéhez!