November 7. van. Életem első felét úgy éltem le, hogy ezen a napon ünnep volt. Második felét úgy, hogy nem ünnep volt. Hogy befolyásolják a körülmények az ember életét? Ezek a körülmények szerencsére változtak, és nem kell azt ünnepelni, ami ránk lett kényszerítve. Nem is ünneplek, mert nincs mit.
Kivételesen nem foglalkozok semmilyen más témával, mert annyi lenne, hogy egész nap itt ülhetnék, és írhatnék. Fel vagyok kavarva. Ez nem jó, mert a kavarást nem szeretem. A hasamat viszont igen, így jön a kaja!
Jókai bableves érkezett elsőként, ami a megszokott pénteki gazdag leves. A két főétel viszont megszokott módon tésztaétel. Ez a párosítás vallási okokra vezethető vissza, mert a pénteki napon illett böjtöt tartani. Persze, hogy ezt is ki lehet játszani, és a mit ki lehetett játszani, ki is játszották. Maga a Jókai bableves például marhára nem böjti étel. Más maga az, hogy tele van hússal, és akár önmagában is jól lehet vele lakni, sőt.... Mivel én nagyon szeretem, akár háromszor is képes vagyok belőle repetázni. Mi tagadás! Jó ízlése volt Jókai elvtársnak! (csak a mai nap apropóján) Ezt is Magyar kajaként tartjuk nyilván, így nyáron egy nagyobb ditzingeni (Német) társaságnak főztem bográcsban babgulyást. Ők is repetáztak. És jól lehetett lakni vele, mert nem volt más. Ma is jól fogok lakni, mert igen finom a leves, és bőséges. Ez az én babgulyás receptem, ami nem is az enyém, hanem nejem főztje után írtam le.
Bár tésztaétel, a carbonara spagetti sem böjti, de ma az az egyik választható főkaja. A történetírás szerint az Olasz szénégetők eledele volt, (innen a carbonara elnevezés) és ez sem volt diétás eledel. A lényege, hogy a kifőzött tésztát sonkás, sajtos raguval tálalják, amin a sonkát most darált hússal dúsították.. Én húsvét után elkészítettem maradék sonkából, és az közelít az eredeti carbonara recepthez. Elég sokan olvassák is receptemet, sőt mint a napokban kiderült, lopják is. Erről van szó! Nyugodtan olvassátok, mert szeretem, ha segíthetek egy jó étel elkészítésében. De miért kell ezért lopni? A tálalással kicsit megszenvedtem, de maga a kaja finom.
Magyar levessel indult a menük sora, majd Olasz tészta következett, most pedig egy Osztrák, stíriai (stájerország) receptről lesz szó. Az étel egész finom, de ma nem volt topon a szakács. Az utóbbi időben a csőben sült ételekkel az a problémám, hogy mindig szétesnek. Ma tehát jelentős esztétikai problémám van a stíriai metélttel, és belegondoltam, magyarázkodhatnék, ha illusztrációként a saját stíriaim fotóját tettem volna fel. Ezt az ételt inkább édesszájúaknak ajánlom, így mivel én nem vagyok az, nem tartozik a kedvenceim közé. Mások biztosan szeretik, különösen a vaníliás, mazsolás, túrós íze miatt, de én ma kihagyom. Receptet, már csak becsületből is írtam róla, ennek ellenére nem sűrűn kerül itthon az asztalra. Valahogy, a csirkepaprikást jobban csípjük, pedig ma egész jó a stíriai. csak nem szép!
A pénteki megszokott gyümölcs is megérkezett. Bevallom, ez az eredetileg böjti menü egyetlen valóban böjti eleme. Még Hófehérkét is meg lehetne kísérteni vele, mert nagyon szép alma érkezett. Mivel én két adagot is rendelek minden nap, így kettőt is kaptunk. Az más kérdés, hogy a montázsra még véletlenül sem merek két almát tenni, mert azt hiszik, hogy kivételeznek velem. Fordult már elő!
Most pedig okosodni megyek. Nem vágytam eddig rá, de örököltem egy okostelót, így már én sem hülyén halok meg. Ahhoz viszont az kell, hogy magamtól mindenre rájöjjek, amihez észre is van szükség. A nap hátralévő részében tehát bebizonyosodik, hogy melyikünk az okosabb. A telefon, vagy én. Drukkoljatok!
Kivételesen nem foglalkozok semmilyen más témával, mert annyi lenne, hogy egész nap itt ülhetnék, és írhatnék. Fel vagyok kavarva. Ez nem jó, mert a kavarást nem szeretem. A hasamat viszont igen, így jön a kaja!
Most pedig okosodni megyek. Nem vágytam eddig rá, de örököltem egy okostelót, így már én sem hülyén halok meg. Ahhoz viszont az kell, hogy magamtól mindenre rájöjjek, amihez észre is van szükség. A nap hátralévő részében tehát bebizonyosodik, hogy melyikünk az okosabb. A telefon, vagy én. Drukkoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése