Tudjátok, hogy minden reggel igyekszek valami pluszt adni a napi menühöz, azt, ami éppen nagyon foglalkoztat. Úgy döntöttem, ma ezt kihagyom, mert lehet, hogy ki kellene sípolni azt, amit szeretnék leírni. Emberből vagyok, és nekem is van véleményem. Az utóbbi napok történéseiről is. Imádom a gasztronómiát, de azok, amik most foglalkoztatnak nem ezzel a témával kapcsolatosak. Forr bennem a méreg, így most kihagyom azt, amit leírtam volna.
Hosszabb lenne, de lerövidítettem! Ez azért még kikívánkozik belőlem.
Most, hogy ilyen jól kikáromkodtam magam, jöjjön a napi megszokott! A kajában, legalább ritkán csalódok. Az megnyugtat, ha írok róla, örömömet lelem benne. Így inkább a mai ebéddel foglalkozom. Szerencsére kezdek visszatérni normális mivoltomhoz, és tegnap már alkottam is valamit. Most viszont itt az ebéd, ami csupa finomság.
Nagyobbik fiammal szeretjük a gombalevest, de nagyon. Nejem kevésbé, kisebbik fiam egyáltalán nem. Így ma biztosan jól fogok lakni gombalevessel. Régebben, mikor még gombászni jártam, isteni gombás ételeket csináltam, természetesen bevizsgált gombákból. Soha nem került kosaramba mérges gomba, így minden alkalommal megtarthattam az összes bevizsgált gombát. Ha egy mérgest talál benne a vizsgáló, köteles az egészet a szemétbe önteni! Volt amikor a három nagy kuka tele volt nála. A mai leves, természetesen termesztett gombából készült, de legjobban a szegfűgombát szeretem levesként. Rég ettem. Már nincs is szezonja, de remélem jövőre elkészíthetem a legfinomabb gombalevest. Sok barátom van, aki szereti a természetet, és gombát is szed. Hátha valakinek eszébe jutok! Addig itt a receptem, ami a mai levesre legjobban hasonlít.
Vadas sertésszelet is érkezett. Nem tudom, honnan kapta a vadas elnevezést ez a pikáns, pofonegyszerű mártás. Nem is kifejezettem mártás, bár lehet úgy is csinálni. Készült már saját konyhámban is tuirmixolt, és enyhén darabosabbra hagyott változata is a vadasnak. Én a darabosabbat kedvelem jobban. Természetes, hogy receptet is írtam róla, így meg is osztom mindenkivel. Több receptem közül ez hasonlít legjobban a ma érkezettre.
A másik választható étel a marhalábszár pörkölt. A férfiemberek kedvenc főzőeszköze a bogrács. Magam is szívesen főzök benne, és állítólag elég jól is bánok ezzel az edénnyel. Már napok óta egy az ősmagyarok konyhájával foglalkozó cikkhez gyűjtök anyagot, és az üst, és a bogrács is elődeink konyhájában a legnagyobb szerepet játszotta. Több tévhit is létezik velük kapcsolatban. A legnagyobb talán az, hogy nyereg alatt puhított húst ettek. Ha húst tettek a nyereg alá, azt lovaik feltört hátának gyógyítása miatt tették, és azt nem ették meg később. Viszont szárítottak húst, amit porrá őröltek, és ezt később megfőzték. Lehet, hogy Maggi, és Knorr is ősmagyar volt, vagy olvasott róluk? A most érkezett marhapörkölt biztosan nem porból készült. A pörkölthöz legjobban illő főtt krumplival jött. Azt hiszik sokan, hogy a pörkölt is ősi ételeink közt van. Ez sem igaz. A pirospaprika Kolumbusz után került Európába, és hazánkban is csak a XVIII. században honosodott meg. A krumplival is ugyanez a helyzet. Honfoglaló elődeink tehát nem főztek a mai értelemben vett pörköltet. Én viszont sokszor csináltam már, így idehozom a saját receptemet. Ebben az írásban szó esik másról is, ami életem egy korszakához kötődik. Én kicsit több hagymával szeretem a pörköltöt, mert az adja a sűrű szaftot. Amúgy nagyon finom a mai pöri is. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a pörkölthöz csemege uborka is jár, ami megint magyar szokás, hogy a főételek mellé savanyúságot is eszünk. A kovászos ubit is őseink készítették először.
Most viszont, hogy jól kibeszéltem magamból ami bosszant, be is fejezem. Remélem, senki nem talált sértőt írásomban, mert nem ez volt a célom. Az utóbbi napok eseményei rajtam sem múltak el nyom nélkül viszont. Jó volt írni róluk!
Azért van minek örülni is. Most olvastam, hogy 53 százalékkal nőtt a kormányzat részéről, a Facebookozók adatai iránti kíváncsiság. Végre egy jó hír!
Hosszabb lenne, de lerövidítettem! Ez azért még kikívánkozik belőlem.
Most, hogy ilyen jól kikáromkodtam magam, jöjjön a napi megszokott! A kajában, legalább ritkán csalódok. Az megnyugtat, ha írok róla, örömömet lelem benne. Így inkább a mai ebéddel foglalkozom. Szerencsére kezdek visszatérni normális mivoltomhoz, és tegnap már alkottam is valamit. Most viszont itt az ebéd, ami csupa finomság.
Most viszont, hogy jól kibeszéltem magamból ami bosszant, be is fejezem. Remélem, senki nem talált sértőt írásomban, mert nem ez volt a célom. Az utóbbi napok eseményei rajtam sem múltak el nyom nélkül viszont. Jó volt írni róluk!
Azért van minek örülni is. Most olvastam, hogy 53 százalékkal nőtt a kormányzat részéről, a Facebookozók adatai iránti kíváncsiság. Végre egy jó hír!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése