Kell nekem dumálnom!? Tegnap is belekeveredtem egy kellemetlenné váló szituba, mert nem bírtam magammal. Csak úgy kitört belőlem az igazság, amit le is mertem írni. Ez a baj! Vannak, akik nehezen viselik. Majd minden alkalommal mások védelmében hallatom szavamat. Akik bántanak másokat tudják, hogy nem nekik van igazuk, de ragaszkodnak hozzá. Alapjában jól kezelem a konfliktus helyzeteket, többségüket megoldom. Ezért vagyok több csoport adminisztrátora is. Van még saját csoportom is, ahol véleményem szerint kitűnő a hangulat. Vannak, akik nem szándékosan, de vétenek az általunk alkotott, vagy normának tartott szabályok ellen. Ezt meg lehet beszélni normális légkörben is. Nem rögtön fenyegetőzni! Van olyan receptes csoport, aminek adminisztrátora soha, még nem töltött fel receptet, de osztja az észt. A rá bízott csoportot úgy kezeli "az ÉN csoportom" Az adminisztrátori megbízatás megtiszteltetés! Nem a hatalom fitogtatása, hanem a megfelelő légkör, a működés biztosítása a feladat. Szerencsére, én néhány kivételtől eltekintve, csupa olyannal vagyok körülvéve, akik jól látják el ezt a megtisztelő feladatot. Úgy érzem, én is közéjük tartozom. Ennyi a napi morgolódásom, bár lenne okom a tegnapi nap után örülni is. A kaja mindennapos örömforrás, mert szerencsére ritkán rontja el a hangulatomat. A jó ebéd, már alapjában örömöt szerez, szerencsére a mai is ilyen.
Szilvaleves érkezett. Ha ezt a beszámolót, jó ötven évvel ezelőtt írtam volna, akkor valószínűleg nem tehettem volna meg. Nem írhattam volna novemberben szilvalevesről. Voltak már akkor is fagyasztott termékek, a korosabbak még emlékszenek a Mirelit márkanévre, mely névhez minden fagyasztott termék fűződött az országban. Ma már más eljárásokkal, sokkal korszerűbben készítik ezeket a termékeket, és mint érzékelhetjük, bármikor lehet akár gyümölcslevest is csinálni. A mi legnagyobb örömünkre. Ma szilvából készült tehát a gyümölcsleves, receptemhez hasonló módon. A megszokott fahéjillattal jött a leves, amit most is érzek, pedig visszazártam az edényt.
Magyarország egyik legnépszerűbb, mégis ünnepi étele érkezett. Pedig nem is Magyar kaja. Nagyon sok helyen a rántott hús most is a hétvégi, az ünnepi étkezések szerves része, és bevallom joggal. Bécsi szeletként (wiener schnitzel) vált közismertté, de voltaképpen milánói eredetű. Ott készítették először a panírozott, forró zsiradékban kisütött bundás húst, ami tényleg élmény, ha jól van megcsinálva. Állítólag, a XV. századra nyúlik vissza eredete. Ettem már sokfélét, de az egyik legfinomabb az volt, amikor Bécsben vendégeskedve a háziak elkészítették az eredeti bécsit. Fokhagymás tejben áztatott borjúból, úgy ahogy kell, sült krumplival, citrommal. Le is fogom írni az eredeti bécsi szelet receptjét hamarosan. Ma rántott sertésborda néven érkezett, és a neve mindent elárul. Nem mertem kettévágni a rántott húst, pedig alig fért a tányérra. A múltkor megtettem a rántott hallal, és valaki azt hitte, hogy én két szeletet kaptam. Rögtön reklamált is, pedig látszott, hogy el van vágva a szelet.
A rakott brokkoli készítését már régen leírtam, és egyik népszerű írásom lett azóta. Gyűjtőreceptbe foglaltam elkészítését, ami alapján más rakott zöldségek is süthetőek tepsiben, vagy tálban. Ezt az eljárást "csőben sült" gyűjtőfogalomként ismerjük. Csak azért, hogy csillogtassam gasztronómiai felkészültségemet! A mai rakott brokkolit nem tudtam lefotózni. Ez így van sok rakott étellel, mert mire hozzám ér, szétesik. Még szerencse, hogy archívumomban rengeteg kép van, és van köztük a rakott brokkoliról is. Az íze egyébként finom. A receptet is gyorsan átmásolom, mert még mindig nem vagyok teljesen topon. Napok óta magam alatt vagyok, még akkor is, ha időnként kapok egy kis lökést, ami néhány órára helyrerak. Remélem, hamarosan változik a helyzet, mert lenne dolgom bőven!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése