Túl vagyok egy mozgalmas, de igen jól sikerült napon. Megtörtént az első Gasztropajtás találka. Szívből örülök, és remélem még sokakkal találkozok, akikkel az interneten ismerkedtem meg, és szorosabb kapcsolat lett belőle. Két ember, aki imád főzni, nem csak a gasztronómiáról tud diskurálni. Így történt ez tegnap is. Nagyon szerény vendéglátással fogadtuk új barátainkat, és az esemény gasztronómiai jellege ebben ki is merült. Beszéltünk mindenről, jobban megismertük egymást. Jó volt! Köszönjük Ligetiék! Látjátok! Ez egy interneten szövődött barátság. Mire jó a technika, a világháló. Még évekkel ezelőtt sem gondoltam volna, hogy soha nem látott, de hasonló érdeklődésű ismerősökkel hoz össze az internet. Örüljünk neki! Nem bonyolódok bele az új adóról szóló véleményem kifejtésébe, de nem biztos, hogy használna az ilyen találkozások létrejöttében. Nekünk szerencsénk volt! Úgy tűnik mindenkinek, mert a legfrissebb hír szerint az, akitől minden függ ebben az országban, a Kossuth rádióban most jelentette be, hogy nem vezetik be a netadót ebben a formában. Vajon ez mit jelent?
Mivel ma van a hónap utolsó napja, megint egy hónappal kevesebb maradt az évből. Gondolom, hétvégén Ti is megemlékeztek azokról, akik már nincsenek köztünk. Mi is így fogunk tenni.
A hónap utolsó kajaismertetőjét is megteszem, csak úgy megszokásból. Pontosan két éve 2012.10.31.- én írtam meg az első ismertetést az érkező ebédről. Akkor nem tudom mi vezérelt, de az biztosan, hogy be akartam bizonyítani, hogy jól is lehet főzni éttermi körülmények közt. Nagyon sokan örültek beszámolóimnak, de volt, akitől megkaptam. Szerinte az nem tudhat főzni, így nem vagyok jogosult ételkritikát sem fogalmazni, ha nem mindennap én csinálom magamnak a kaját. Azóta, - én úgy érzem - bizonyítottam. Nem öncélú magamutogatás napi írásaim megjelentetése, de még csak nem is reklám az étteremnek. Sokáig nem is tudtak róla, és igencsak meglepődtek, amikor elárultam, már hónapok óta minden hétköznap véleményezem a tőlük érkező ebédet. Őszinteséget kértek, én pedig az vagyok. Ritkán fordulnak elő hibák az ételekkel, de azt is leírom. Elvárják, hogy tudják, mivel tehetik magasabb színvonalúvá a vendéglátást.
Most tehát következzen a megszokott kajamustra. Péntek lévén gazdag levessel kezdünk. Ma nyírségi húsgombócleves érkezett, ami tényleg nagyon tartalmas raguleves. Már magam is megfőztem saját változatomat, így receptem is van róla. Az én levesem, csak annyiban különbözik a most kapottól, hogy kisebb méretűek voltak benne a húsgombócok. Amolyan falatnyiak. Csak látszatra bonyolult az elkészítése, mert a húsgombóc sem annyira macerás, mint amilyennek látszik. Nekem legalábbis könnyen, gyorsan ment. A mai leves egyébként nagyon finom.
Mint írtam, pont két éve kezdtem írni a napi menüről. Hazudni, soha nem hazudtam. Ma sem teszem. A két év alatt, egyszer sem kértem a most következő ételből. Az,hogy fényképet tudok róla az írásom mellé úgy lehetséges, hogy még régen csináltam egy adagot, aminek a képét azóta is használom, ha tejberizst főznek a konyhán. Nagyon ritkán kerül rá sor, meg tudom számolni kezeimen, hányszor fordult elő az eltelt két évben. Vannak akik szeretik, másként nem szerepelne a kínálatban. Mivel elkészítettem a saját adagomat régebben, le is fotóztam, és természetesen azt is leírtam, hogyan csináltam. Ez tipikus példája a gasztronómia iránti elkötelezettségemnek. Megszállottként, még arról is írok receptet, amit egyáltalán nem szeretek. Családom egyik tagja sem!
A rakott húsos tésztát már inkább szeretjük. Mindenféle rakott ételt. Legutóbb én itthon mediterrán rakott krumplit csináltam, nejem is csinált nemrégen hasonlót, és kb. egy hónapja francia lecsóval készített rakott tésztát csináltam mozzarellával. Azt a receptemet már megírtam, de eddig egy megállapodás miatt nem osztottam meg, de a hétvégén erre is sor kerül. Az viszont más étel, mint a mai rakott húsos tészta, amihez ezt a receptet ajánlom jó szívvel.
Ezzel lassan a felsorolás végére értem, de még illik szót ejteni a megszokott pénteki gyümölcsről is. Kiwi érkezett, és úgy tűnik végleg eljött a déligyümölcsök szezonja. az étterem is alkalmazkodik a helyzethez.
Pont két éve kezdtem el írni tehát a kajákról, és úgy tűnik megtörtént az első komolyabb konfliktus is. Tegnap azért, hogy jobban mutasson a tálalásnál a hal, kettévágtam a szeletet, és úgy fényképeztem. Más azt hitte, hogy velem kivételeznek, és én két szeletet kaptam. Konfliktushelyzet, amiért magyarázkodnom kellett. Remélem megoldódott!
Mivel ma van a hónap utolsó napja, megint egy hónappal kevesebb maradt az évből. Gondolom, hétvégén Ti is megemlékeztek azokról, akik már nincsenek köztünk. Mi is így fogunk tenni.
A hónap utolsó kajaismertetőjét is megteszem, csak úgy megszokásból. Pontosan két éve 2012.10.31.- én írtam meg az első ismertetést az érkező ebédről. Akkor nem tudom mi vezérelt, de az biztosan, hogy be akartam bizonyítani, hogy jól is lehet főzni éttermi körülmények közt. Nagyon sokan örültek beszámolóimnak, de volt, akitől megkaptam. Szerinte az nem tudhat főzni, így nem vagyok jogosult ételkritikát sem fogalmazni, ha nem mindennap én csinálom magamnak a kaját. Azóta, - én úgy érzem - bizonyítottam. Nem öncélú magamutogatás napi írásaim megjelentetése, de még csak nem is reklám az étteremnek. Sokáig nem is tudtak róla, és igencsak meglepődtek, amikor elárultam, már hónapok óta minden hétköznap véleményezem a tőlük érkező ebédet. Őszinteséget kértek, én pedig az vagyok. Ritkán fordulnak elő hibák az ételekkel, de azt is leírom. Elvárják, hogy tudják, mivel tehetik magasabb színvonalúvá a vendéglátást.
Pont két éve kezdtem el írni tehát a kajákról, és úgy tűnik megtörtént az első komolyabb konfliktus is. Tegnap azért, hogy jobban mutasson a tálalásnál a hal, kettévágtam a szeletet, és úgy fényképeztem. Más azt hitte, hogy velem kivételeznek, és én két szeletet kaptam. Konfliktushelyzet, amiért magyarázkodnom kellett. Remélem megoldódott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése