Az év, talán legkeményebb éjszakáján vagyok túl. Hajnalban fájdalomra ébredtem, majd nem tudtam elaludni reggel hatig. Most is fáj a fejem, és minden bajom van. Ha nem tudok aludni, akkor jár az agyam. Hét elején írtam Ferenc pápa számomra nagyon szimpatikus lépéseiről, miszerint elismeri a tudomány eredményeit, és nem ellenük foglal állást, mint oly sok elődje ezt tette. Néhány hete, egy vezető politikus, aki egy óriási! (mérhetetlen) támogatottságú párt hazai prominense kikelt az evolúció ellen. Most akkor hogy is van ez? Kinek van igaza?
Nem vagyok vallásos, de Magyarország első vallási témájú filmfesztiválját én szerveztem. A rendszerváltás utáni rögtön, mivel megkaptuk nejemmel sorozatos díjaink elismeréseként a XXV. amatőr filmfesztivál regionális döntőjének a rendezési jogát, úgy gondoltam, milyen jó lenne, ha az ország összes vallásának képviselői leülnének, beszélgetnének, esetleg érvelnének saját álláspontjuk mellett. Minden követ megmozgattunk, személyesen mindent, mindenkit próbáltam megszólítani, előteremteni egy ilyen filmfesztivál költségeit. Ígéretet kaptam bőven. Sőt határozat is született, hogy a képviselő testület anyagilag is támogatja a rendezvényt. Tudjátok mit kaptam! Az ember legősibb igahúzó barátjának a szervét, ami a hátsó két lába közt található. Zsebbe nyúltam, lenyeltem. Nem azt! A mérgemet. Megbocsájtani nem tudom. Még volt bőr a képükön megjelenni a rendezvényen, azzal saját kiadványukban büszkélkedni. A csalánverés esete forgott fenn! Aztán, rendesen le is nyúlta a rendezvényt a Nagy Magyar Királyi TV. Megígérték, hogy a vallási műsorok főszerkesztősége egyik főszerkesztőjét, később szerkesztőjét, de még a végén a takarítónőt sem delegálták a zsűribe. Akkor még nem volt email, így minden papíralapú levelezéssel ment, így minden dokumentumom megvan. Aztán szememre hányták a versenyről szóló riportban, hogy micsoda dolog, hogy az ország legjelentősebb vallását ebből kirekesztettem. Kákán csomó! Meglepődtek, hogy egy csóró amatőrfilmes meg tudta rendezni a filmfesztivált. Előtte is sokat, de akkor véglegesen csalódtam ezekben az emberekben. Egy év múltán saját ötletükként megrendezték a saját filmfesztiváljukat úgy, hogy az első címkét odabiggyesztették elé. Hülyére vettek!
Foglalkozzak a kajával, mert abban legalább ritkán csalódok. Nem a vallásos emberekkel, a hittel magával van bajom, hanem azokkal, akik a hit eszméjével, céljával visszaélnek, és hasznot húznak belőle évszázadok óta.
Paradicsomleves jött, a megszokott módon. Még a jól megszokott betűtészta is stimmel. Ezt a fajta paradicsomlevest, a mai napig nem tudtam megkedvelni. A paradicsom pedig a kedvenc gyümölcsöm. Igen! A paradicsom gyümölcs, nem zöldség. Szóval imádom a parit, de ezt a fajta levest, nem csípem. A másik faramuci példa fiam, aki mindent ketchuppal eszik, viszont a nyers paradicsomot nem szereti. Furák vagyunk mi emberek. Erről a levesről nincs is receptem, de aki szeret főzni, annak hozok egy receptet. Ez a Spanyolok tán legkedveltebb levesét a gazpachot írja le, ami paradicsomból készül. Én is imádom! Ha elolvassátok meglátjátok, milyen egyszerű, hűsítő hideg leves a gazpacho.
Rántott harcsafilé érkezett. Mit is írhatnék róla. A halat minden formájában szeretem. Kár, hogy itt, a Kárpát-medencében ritkán eszünk halat. Egyszerű a magyarázat. Nem mossa tenger hazánk partjait. Éjszaka, hogy felébredtem, éppen kedvenc világjáróm Antony Bourdaine az Amazonasz körnékén túrázott, és pirarucut evett. Ez az ősi hal, a vidék legnagyobb hala. Az a kis példány, amit a műsorban megsütöttek, legalább méteres volt. Na azt én is szívesen megkóstolnám. Álmodik a nyomor, mert erre biztosan nem lesz alkalmam. Ezért beérem a mai rántott hallal.
Resztelt máj a másik választható főkaja. Sertésmájból tarhonyával. Én a sertésmájat annyira nem szeretem, mint a baromfit, de ez is biztosan el fog fogyni. Majdnem meglepődtem! Hirtelen nem is találtam receptet a pirított májról, ami a Német resztelt kifejezés megfelelője. Pirított csirkemáj receptem van, így azt hozom ide kivételesen illusztrációra. Ráadásul, és jobban is szeretem az omlósabb csirkemájat, mint a sertését. Bárhogyan is csinálják, a sertésmáj keményebb lesz, mint bármelyik baromfi mája.
Tulajdonképpen végeztem is. Kár, hogy mintha abroncs lenne a fejemen. Remélem, elmúlik! Nektek is szép napot!
Nem vagyok vallásos, de Magyarország első vallási témájú filmfesztiválját én szerveztem. A rendszerváltás utáni rögtön, mivel megkaptuk nejemmel sorozatos díjaink elismeréseként a XXV. amatőr filmfesztivál regionális döntőjének a rendezési jogát, úgy gondoltam, milyen jó lenne, ha az ország összes vallásának képviselői leülnének, beszélgetnének, esetleg érvelnének saját álláspontjuk mellett. Minden követ megmozgattunk, személyesen mindent, mindenkit próbáltam megszólítani, előteremteni egy ilyen filmfesztivál költségeit. Ígéretet kaptam bőven. Sőt határozat is született, hogy a képviselő testület anyagilag is támogatja a rendezvényt. Tudjátok mit kaptam! Az ember legősibb igahúzó barátjának a szervét, ami a hátsó két lába közt található. Zsebbe nyúltam, lenyeltem. Nem azt! A mérgemet. Megbocsájtani nem tudom. Még volt bőr a képükön megjelenni a rendezvényen, azzal saját kiadványukban büszkélkedni. A csalánverés esete forgott fenn! Aztán, rendesen le is nyúlta a rendezvényt a Nagy Magyar Királyi TV. Megígérték, hogy a vallási műsorok főszerkesztősége egyik főszerkesztőjét, később szerkesztőjét, de még a végén a takarítónőt sem delegálták a zsűribe. Akkor még nem volt email, így minden papíralapú levelezéssel ment, így minden dokumentumom megvan. Aztán szememre hányták a versenyről szóló riportban, hogy micsoda dolog, hogy az ország legjelentősebb vallását ebből kirekesztettem. Kákán csomó! Meglepődtek, hogy egy csóró amatőrfilmes meg tudta rendezni a filmfesztivált. Előtte is sokat, de akkor véglegesen csalódtam ezekben az emberekben. Egy év múltán saját ötletükként megrendezték a saját filmfesztiváljukat úgy, hogy az első címkét odabiggyesztették elé. Hülyére vettek!
Foglalkozzak a kajával, mert abban legalább ritkán csalódok. Nem a vallásos emberekkel, a hittel magával van bajom, hanem azokkal, akik a hit eszméjével, céljával visszaélnek, és hasznot húznak belőle évszázadok óta.
Tulajdonképpen végeztem is. Kár, hogy mintha abroncs lenne a fejemen. Remélem, elmúlik! Nektek is szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése